Egész Amerikát sokkolta a Cleveland városában tíz éven át fogva tartott, és a napokban kiszabadított három fiatal nő története. Kiszabadítójuk, a szomszéd Charles Ramsay azonnal az internet kedvencévé vált, nem feltétlenül azért, mert olyan hősies lett volna amit tett (kiabálást hallott a szomszédból, amikor benyitott, és egy ismeretlen, kétségbeesett nő arra kérte, hívja a rendőrséget, megtette), hanem az eset utáni tévényilatkozata kapcsán:
Ramsay a nép egyszerű gyermekeként jellegzetes dialektusban, nagy beleéléssel meséli a kamerának, mi történt, széles gesztusokkal eljátszva az egész telefonhívást, és részletesen kifejtve olyan részleteket is, mint hogy éppen a McDonaldsból származó ebédjét fogyasztotta, amikor meghallotta a gyanús zajt (a cég később a Twitteren köszönte meg a reklámot neki). A szöveg telis-tele van azonnal szállóigévé vált beszólásokkal, kezdve a Ramsay szomszédja heréinek állapotát leíró metaforikus részletektől addig, hogy mikor jött rá, hogy valami súlyos bűnténybe csöppent ("Egy csinos fehér kislány egy fekete fickó karjaiba rohan? Na, itt már tudtam, hogy valami nagyon nem oké.")
Az internet népe azonnal a vállaira emelte a clevelandi hőst, és persze nem tudták nem észrevenni, hogy a kusza fogsorú életmentő mennyire hasonlít a a Last Dragon című 80-as évekbeli karatefilm főgonoszára, illetve az Amerikába jöttem című Eddie Murphy-vígjáték egyik mellékszereplőjére. A híressé vált interjú egy nap alatt milliós nézettséget termelt a YouTube-on, és az online népművészek némi autotune-os rásegítéssel máris dalba foglalták Charles Ramsay balladáját. Aki egyébként csak névrokona a tévés sztárszakács Gordon Ramsaynek.
Rovataink a Facebookon