Berobbant az iPhone

Az Apple nagyon ért a hangulatkeltéshez. Pénteken, amerikai idő szerint délután hat órakor kezdték meg az iPhone forgalmazását, de már a nyitás előtti napon óriási sorok kígyóztak az üzletek előtt. Az évek óta tartó találkozások, a lassan csöpögtetett hírek, a szenzációs bejelentések, a tematikus lapok és a blogok megspórolták a marketingköltséget a gyártónak, az iPhone úgy lett 2007 egyik legjobban várt terméke, hogy az Apple alig költött a reklámokra.

Pénzért a sorban

A kezdőkészletről nincsenek adatok, Steve Jobs mindenesetre azt nyilatkozta a Wall Street Journalnak, hogy minden erejükkel a gyártás felfuttatására törekedtek, átszervezésekkel, és új üzemek csatarendbe állításával próbáltak felkészülni a rohamra. Az Apple vezére viszont már a kereskedés megkezdése előtt biztos volt abban, hogy az érdeklőség nagyobb lesz, mint amit ki lehet elégíteni.

Az első fanatikusok már a hét közepén letáboroztak a boltok előtt, volt, aki táblát akasztott a nyakába, azzal a felirattal, hogy elfogad adományokat kajára, meg metrójegyre. Érthető, hogy nem maradt pénze, az olcsóbbik, 4 gigabájtos memóriakártyával szerelt telefon is 500 dollárba kerül, az iPhone az egyik legdrágább mobil a piacon. Volt viszont olyan is, aki hasznot húzott a telefonból: egyesek pénzért, naponta párszáz dollárért álltak be a sorba tehetős megbízóik helyett, míg mások az utolsó pillanatban hirdették meg helyeiket, és annak adták, aki a legtöbbet kínálta érte. Az érdeklődés már akkora volt, hogy az utolsó napokban fogadásokat is lehetett kötni arra, lesz-e olyan szerencsétlen, akit egy telefon miatt tapos el a tömeg. Aki az igenre szavazott, vesztett.

Évek óta lehetett hallani arról, hogy az Apple piacra dob valami újat, hogy biztosítsa pozícióját. Emanuele Massimo, a kaliforniai cég hazai forgalmazójának vezetője már a 2005-ös MacWorld konferencia előtt azt súgta bizalmasan a telefonba: harmadik pillér. Hogy a Mac meg az iPod mellé kell még valami az Apple-nek, mert a hype elmúlik, előbb-utóbb mindenkinek lesz zenelejátszója, növekedni meg muszáj, egy részvénytársaságnak egyszerűen nincs más választása, mint folyamatosan újítani.

A készülék neve már 2002-ben felmerült, egy párizsi konferencián kérdezték meg Steve Jobstól, hogy mikor lesz iPhone, aki értetlenül visszakérdezett: Hogy mi? Aztán két évvel ezelőtt kiadták a Motorolával közösen fejlesztett Rokr-t, a mobilt utóbb mindkét cég megpróbálta letagadni, csúnya volt, buta, tökéletesen elrontott koncepció. Nem erre a készülékre várt a piac.

Azt is tudta mindenki, hogy nem az Apple TV lesz a harmadik pillér. A set-top box legfeljebb gerenda, támaszték, nem képes megváltoztatni a cég mutatóit, sem életben tartani a növekedést. Nyilvánvaló volt, hogy az Apple saját készítésű mobiltelefonnal lép majd piacra, talán csak Steve Jobs tudja, hogy mi tartott ennyi ideig.

Business

Mobiltelefont gyártani remek üzlet, kevés jobb piac akad, óriási tételben vásárolnak belőle az emberek. Bizonyos szempontból sokkal könnyebb dolguk lesz a kaliforniaiaknak, mint az iPoddal: az utóbbi évben eladott negyvenmillió mp3-lejátszó a piac 75 százalékát jelenti, innen már nincs hova nőni, míg a 2008-re tervezett tízmillió iPhone az összes mobil egy százalékát, az okostelefonok tíz százalékát adná.

Ráadásul a társaság egy létező piacra lép be, ami lehet áldás is, átok is. Az Apple Newton, a világ egyik első pda-ja például azért is bukott meg, mert az emberek 1993-ban még nem tudták, hogy mihez kezdjenek vele, az iPod sikere viszont annak is köszönhető, hogy alig volt konkurense. A társaság készített egy pofás, jól használható lejátszót, különösebb extrák nélkül, pusztán a branddel sikerült legyalulni, sőt, megteremteni a piacot.

Nem kérdés, hogy mobilokra szükség van, az viszont kétséges, hogy az Apple miként tud majd helyt állni olyan erős konkurensek között, mint a Nokia, a Motorola vagy a Samsung, és hogy képes lesz-e a 2008-ra kitűzött tízmilliós darabszám elérésére.

A felmérésekből kiderül, hogy sokan szeretnének venni iPhone-t, de ez nem jelenti azt, hogy meg is veszik A legalacsonyabb havidíj hatvan dollár (tizenegyezer forint) lesz, ami 24 havi elkötelezettséggel számolva brutálisan sok pénz, az alapárat is figyelembe véve közel kétezer dollárt fizet ki két év alatt az iPhone-tulajdonos. Igaz, ezért cserébe havi 450 perc beszélgetést, 200 sms-t és korlátlan adatforgalmat ad a szolgáltató, csúcsidőn kívül jár még újabb ötezer perc beszélgetés, ráadásul hálózaton belül éjjel-nappal ingyenesek a hívások, szóval nem kell nagyon spórolni ahhoz, hogy 60 dollárba beleférjünk.

A megkérdezettek többségét még az sem tartja vissza, hogy kétharmaduk nem az AT&T előfizetője, márpedig a készüléket csak ettől a szolgáltatótól lehet megvásárolni, szóval aki aláír, az marad a szolgáltatónál, ameddig csak működik a készülék. Igaz, a hűségnyilatkozat 175 dollárért lemondható, ekkor viszont megszűnik a mobilszolgáltatás, szóval 800 dollárért szerezhetnek maguknak egy modern, tapogatható iPodot a vásárlók. A legújabb hírek szerint a sim-kártya kivehető a telefonból, szóval az illegális kikódolás némi reményt nyújthat azoknak, akik szeretik az iPhone-t, de nem állhatják az AT&T-t.