További Mobil cikkek
Az elmúlt időben több kiemelt bűneset nyomozása, illetve tárgyalása során merült fel a mobiltelefon, mint a tartózkodási hely bizonyítéka. Így például a móri bankrablás ügyében a Magyar Narancs alapos elemzésben tárgyalta, miért nem vették figyelembe, hogy az egyik gyanúsított SIM-kártyája a rablás idején barátnője telefonjában, Csepelen tartózkodott.
A móri ügyben az is ismert, hogy a nyomozók az adott nap délelőttjén Mórra érkező telefonokat és azok tulajdonosait utólag ellenőrizni tudták. Ügyészségi forrásból úgy értesültünk, hogy egy másik híres, de még nem lezárult büntetőügyben az egyik gyanúsított számára az hozott felmentést, hogy a mobiltelefonok tartózkodási adataiból hónapokkal később meg tudták állapítani, ki kivel és hol találkozott. Ez pedig 50 méternél jobb pontosságot feltételez, hiába nem akarnak ilyesmiről hallani a szolgáltatók.
Kikapcsolták a készüléket
Az elhíresült Szlávy Bulcsú ügyben a gyilkosság elkövetőit az eset után több évvel leplezték le. A nevezetes bebetonozott garázsakna megtalálása után a rendőrség sajtótájékoztatón közölte a részleteket. A sértett folyamatosan használta a telefonját, de amikor az életére törtek, Budaörs térségében megszűnt a jel.
A mobilkövetésre vonatkozó kérdéseinkkel a szolgáltatókhoz irányított bennünket az ORFK sajtóosztálya. Annyit viszont megtudhattunk Szendrei Attila őrnagytól, hogy a rendőrség szigorúan, jogszabályokban meghatározott esetekben és feltételek mellett elkérhet bizonyos információkat a mobilcégektől.
Egy, a neve elhallgatását kérő, de a Szlávy-féle nyomozáshoz közel álló rendőrtiszt lapunknak elmondta, hogy az adott ügyben nem a telefon helyzete volt döntő, inkább a klasszikus nyomozáson volt a hangsúly. De ha a tettesek a gyilkosság után a készüléket még két héten át hordozták volna az országban, azzal teljesen összezavarták volna a nyomokat, fogalmazott a rendőrtiszt.
Nincs kizárva a méteres pontosság
Szlávy Bulcsú telefonjának megkeresésével kapcsolatban az adatvédelmi ombudsman hivatalánál arról érdeklődtünk, hogyan eredményezheti az 1997-es eltűnés és a három évig történő adatmegőrzés a nyomozás 2004-es lezárását.
Az elektronikus hírközlésről szóló törvény (EHT) értelmében a szolgáltatóknak kötelességük a cellainformációkat, az előző cikkünkben említett adatkezelési célból akár három évig is megőrizni, nyilatkozta az Indexnek az adatvédelmi ombudsman témában illetékes szakértője.
A konkrét esetben a hivatalnak nincs információja arról, hogy ezeket az adatokat a szolgáltató mennyi ideig tárolta, azokat a nyomozóhatóság megkeresésére mely időpontban adta ki, illetve az ügyben eljáró nyomozóhatóság az adatokat mennyi idő alatt dolgozta fel. Az ügyben az adatvédelmi biztos nem folytatott vizsgálatot, tudtuk meg.
A mobiltelefonok helyzetének pontos meghatározásával kapcsolatban az ombudsmani hivatal nem rendelkezik hivatalos információkkal. Az alkalmazott technológia függvénye a helymeghatározás pontossága, és ismereteik szerint nem kizárt a néhány méteres pontosságú helymeghatározás.
Kezelhetik a cellát
Arra a kérdésünkre, hogy az országban lévő bármelyik mobiltelefon mozgása visszakereshető-e, a szakértő azt válaszolta, hogy a mobilszolgáltatók az ország teljes területét lefedik, vagyis műszaki oldalról az utólagos visszakeresés valószínűleg lehetséges. Más kérdés, hogy a korábban ismertetett adattárolási határidők tükrében a szolgáltatók egy adott időpontban a szóban forgó adattal rendelkezhetnek-e egyáltalán, mondta az adatvédelmi szakértő.
Az adatvédelmi ombudsman hivatalának nincs információja arról, hogy adott mobilkészülék milyen sűrűn lép kapcsolatba a szolgáltatást nyújtó hálózattal és cellával, vagyis milyen gyakran van lehetőség a pozíció rögzítésére. Ugyanakkor a törvény az adatkezelésre vonatkozó speciális rendelkezések között a szolgáltatást nyújtó "hálózatról" és "celláról" szól, mint kezelhető személyes adatról.
Nem sok mindenre jó az adatsor
A büntetőügyekben a mobiltelefonnal kapcsolatos cellaadatok csak kétes és kiegészítő elemként vehetnek részt. Hiszen a rögzített adatok nem azt bizonyítják, hogy a tulajdonosa hol volt, hanem csak a telefon tartózkodási helyére utalnak. Így a cellapozíció-adatsor, ha egyáltalán rögzítik, egymagában nem sok mindenre jó, szögezte le az Index kérdésére a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat neve elhallgatását kérő szakértője.
A mobilszolgáltatás cellaazonosítóját utólag sem lehet pontos helymeghatározásra használni. A cellaazonosító ugyanis egy bázisállomást jelez, semmi mást. Arról ad csak információt, hogy az adott telefon melyik állomásra lépett fel, adott pillanatban melyik tudta legjobban kiszolgálni.
Egy-egy állomás cellája eltérő formájú és méretű, ráadásul egymást többszörösen átfedik. Utóbbiból következik, hogy meghatározott irányba haladó mobiltelefont az egyik cella más ponton "engedi el" mint a másik cella, ha az ellenkező irányban haladna a telefon, próbált a problémakörhöz bevezetést adni a szakértő.
A bázisállomásra kapcsolódás ráadásul függ a telitettségtől is, vagyis extrém esetben a telefon csak a gyengébb jelet adó, távolabbi cellára jut fel.
Valós időben bejelentkezik
Azt mindenki sejtheti, hogy a mobiltelefon rendszeres kapcsolatban áll a szolgáltató rendszerével, hiszen annak valós időben tudnia kell, melyik ország melyik hálózatának melyik cellájában érhetik utol az sms-ek és a hívások, emlékeztetett a titkosszolgálat tisztje.
A telefon használat nélküli mozgása, vagyis a készülék puszta hurcolása legtöbbször semmilyen releváns információval nem bír a szolgáltató számára. A szolgáltató viszont a számlázási adatokra koncentrál, olyan adatokat gyűjt és tárol, amelyek a gazdasági ténykedéséhez szükségesek. "Tekintettel arra, hogy nyolcmillió mobil van itthon, óriási tárkapacitást venne el, ha felesleges adatokat őriznének" - fejtegette a titkosszolgálati szakértő.
Arra a felvetésünkre, hogy mások szerint a szolgáltatók folyamatosan bővítik a tárolókapacitásukat, a szakértő arra emlékeztetett, hogy csakis a legutóbbi időkben látszik lelassulni a mobiltelefonok számának bővülése. Ezek forgalmának kezelése, illetve a szolgáltatások bővítése megköveteli a folyamatos fejlesztéseket. Ha viszont minden telefon minden moccanását elmentenék, akkor nincs az a tárkapacitás, ami ezt országos méretben kezelni tudná, érvelt a szakértő.
Megoldják maguktól is
Szavai szerint, hogyha szükség is van arra, hogy egy-egy telefont beazonosítsanak, akkor ehhez a titkosszolgálatoknak nem kell feltétlenül igénybe venniük a szolgáltatók segítségét. A mobilcégeknek pedig nem érdeke a telefon mindenkori pozíciójának rögzítése.
A törvény szerint a szolgáltatók a különböző adatokat legfeljebb három évig kezelhetik. A tapasztalatok szerint amit kezelniük kell, azt a cégek tárolják, amire viszont nincs közvetlen előírás, azt nem szeretik őrizgetni, hiszen felesleges anyagi és műszaki kapacitást kötne le, mondta a titkosszolga.
A szakszolgálat tisztje arra emlékeztetett, hogy jelenleg az egyes EU-országokban eltérő szabályozások vannak hatályban, ez pedig nehezíti a nemzetközi bűnüldözési együttműködést.
Emiatt kár számhordozni
Tévedés azonban azt gondolni, hogy csak amiatt érdemes szolgáltatót váltani, mert az esetleg lazábban venné az adatszolgáltatási kötelezettségét. Az uniós tagállamokban minden szolgáltató teljesíti a törvényben meghatározott minimumot, szögezte le a szakértő.
A jelenleg hatályos törvény előtt keletkezett adatokkal kapcsolatban a szakszolgálat tisztje kijelentette, hogy a szolgáltatóknak az elévülés meghatározását követően el kellett távolítaniuk a rendszereikből a három évnél idősebb forgalmi adatokat. Ez a rostálás azóta is folyamatosan zajlik, hiszen már több mint egy év eltelt a törvény életbelépése óta.
A Szlávy-ügyben a nyomozás lezárása nem azt jelenti, hogy csak 2004-ben kérték ki az adatokat. Valószínűleg már az eltűnés idején rögzítették az összes technikai nyomot, és a döglött ügyek osztályán újra kiértékelték a bizonyítékokat. Az adott ügyben ráadásul éppen hogy nem a telefon bármilyen követése volt a döntő, hanem a briliáns nyomozói munka, mondta a szakszolgálat szakértője. Ezen túl az ügy másik tanulsága, hogy akár hat év után is lehet relevanciája a forgalmi adatoknak.