Követik a mobilunkat!

"Mostantol kovetve vagyunk. ovatosan mozogjatok. vegso esetben kapcsolodjatok ki" - figyelmeztetem egyszerre empatikus és apologetikus köresemesben azt a kilenc indexes önkéntest, akik vállalták, hogy egy hónapig minden lépésüket céges flottakövető rendszer ellenőrizze a Pannon GSM jóvoltából. Igen, olyan időket élünk, magyarázom a hitetleneknek, hogy a követéshez nem kell mandzsettagombba csempészett poloska vagy autó alvázára cuppantott helyzetmeghatározó - elég egy bekapcsolt mobiltelefon és egy mobilszolgáltatóval kötött szerződés.

Kémkedni jó. De mivel az akcióhoz az érintettek hozzájárulása - aláírása és személyiigazolvány-száma - is kell, inkább érzem magam flottakapitánynak, mint gonosz kukkolónak. Egyrészt én is benne vagyok a rendszerben, magamat is nyilvántartom. Másrészt tudom ugyan, hogy merre járnak, de ők is tudják, hogy tudom, és nem haragszanak rám. Egyelőre.

A rendszer konfigurálása eltart egy ideig, mert ha már megfigyelek, legyek precíz. A titkos jelszóval, amit csak én tudok ("titok"), belépek a szolgáltató adminisztrációs szájtjára, és a telefonszámmal azonosított megfigyeltekhez először neveket, majd ikonokat rendelek. A szerkesztőség kétüléses piros kabrióval rendelkező tagjaival van a legkönnyebb dolgom: kettőjüket kétüléses piros kabrió jelöli majd az utcaszintig nagyítható Magyarország-térképen. A többiekhez az Emberek kategóriából választok ikont, de az egyik megfigyelt nem hasonlít senkire, így a Természet című könyvtárhoz nyúlok, ahol viszont csak búzakalász, kutya, madár meg virág van. Megtartom a titkot.

A legszebb az lenne, ha a megfigyeltek - a mobilszolgáltató szóhasználatával "helymeghatározottak" - mozgását valós időben követhetném nyomon, és ölbe tett kézzel figyelném, ahogy flottám tagjai pókként rohangásznak a térképen. Erről azonban szó sincs. A lekérdezésekhez ki kell jelölnöm a célszemélyt, majd kattintani, és várni, hogy a kérés eljusson a szolgáltatóhoz, az bemérje az adott telefont, majd a hozzá tartozó ikont elhelyezze azon a netes térképen, amit én is látok. A rendszer kínosan lassú, különösen, hogy egyszerre tíz megfigyelttel kell bánnia: mire az utolsó ikon is megjelenik a listán, akár kezdhetem elölről az egészet.

Anyám nem kurd

"Mit keresel te Dobrokoz és Kurd kozott"? - pirítok sms-ben az egyik megfigyeltre, jelezvén, hogy előttem nincs titok. "Kurd az anyad" - válaszol rá jellemzően választékos esemesben a megfigyelt, majd felhív, és közli, hogy a környéken jár ugyan éppen, de egyik nevezett községben sincs. Vasútbuzi létére egy vonatpótló autóbuszon zötykölődik Dombóvár felé a 61-es úton, ami épp eléggé megalázó, ne feszítsem tovább a húrt. Legalább a megye stimmel.

Nem mondhatom, hogy nem szóltak előre: webszájtján a szolgáltató becsületesen felhívja rá a figyelmet, hogy a jelzett pozíciók csak hozzávetőlegesek. A kereskedelmi műholdas rendszerek akár tízméteres pontossággal is meghatározzák a megfigyelt helyzetét, a mobilos követő viszont nekem, a flottaparancsnoknak csak cellainformációt közvetít. Ez az adótornyokkal sűrűn ellátott helyen - így Budapest belvárosában - viszonylag pontos eredményt hoz.

Az egyik célszemély például azt hazudja, hogy délelőtt a Kempinskibe megy, és amikor ellenőrzöm, meglepetten nyugtázom, hogy igazat hazudott: ha belezúmolok Budapestbe, aztán az ötödik kerületbe, utcák és házszámok jelennek meg, a legrészletesebb nézet pedig felülnézeti, műholdas fotón ábrázolja a szállodát, benne a nagyvilági kollégával.

Mindenki a fedélzeten

A külterületeken és főleg vidéken viszont előfordulhat, hogy kilométerekkel lő mellé a helyzetmeghatározó, mert egyetlen cella hatalmas területet fed le. A kurdi példa önmagáért beszél, de a Klapka utca és a Váci út sarkán található Index-szerkesztőséget például a rendszer következetesen az Angyalföldi út és a Csángó utca sarkára pozícionálja, ami csak egy kőhajításnyira van a valós helyszíntől, de egy nálam rigorózusabb flottaparancsnok valószínűleg szívesen tudná, hogy a legénység odabent gályázik éppen, vagy csak napozik a fedélzeten.

A gsm-es megfigyelő rendszer előnye ugyanakkor, hogy nem kell hozzá drága eszközt - például műholdas jeladókat - vásárolni, hiszen mobiltelefonja mindenkinek van, akinek meg nincs, annak majd vesz az, aki követni akarja.

Az nem titok, hogy a mobiltársaságok által összegyűjtött és három évig tárolt adatok alapján akár kétméteres pontossággal is meg lehet határozni egy készülék helyzetét - ehhez elég bemérni az áldozat távolságát a közeli adótoronytól, és háromszögeléssel kiszámítani a pozíciót. A feldolgozatlan adatokat a szolgáltatók három évig tárolják, és szükség esetén a titkosszolgálatok vagy a rendőrség rendelkezésére bocsátják - a mezei fizetős rendszer viszont nemhogy a fürdőszoba és a nappali között nem tud különbséget tenni, de szerencsétlen esetben még két falu között sem.

Időzített romkerttúra

Ha nem akarok folyamatosan a gép előtt ülni, előre is időzíthetem a lekérdezéseket. Napra, órára beállíthatom, melyik megfigyelt pozícióját mikor ellenőrizze a rendszer. Meg is teszem: pénteken hazamegyek, azután hétfő reggel az első dolgom, hogy az Időzített lekérdezés menüpontra kattintva végignézzem, hogyan vándoroltak a fásult célszemélyek a hétvégén strandról strandra, romkertről romkertre. Nem irigylem őket.

A romkert-monotóniát csak a változatosnál változatosabb hibaüzenetek oldják: kapok "Network request failed"-et, van "Error on page" és van "A lekérdezés sikertelen" - mint rájövök, ez utóbbi azt jelenti, hogy a megfigyelt kikapcsolt, vagy elfogyott a térereje. Sajnos még azok a mailek is hibásak, amelyek elméletileg sikerről számolnak be: "A 'jul12' job futtat sa siker�lt." (sic!) tartalmú üzenet geek nyelven azt jelenti, hogy időzített lekérdezésemet végrehajtotta a rendszer.

Titkosnak hitt tudakozódásaim különösen akkor kínosak, amikor a rosszul árnyékolt hardverrel megvert kollégákat veszem célba: a monitor bevibrál, a hangszórók jellegzetes recsegéssel jelzik, hogy a mobil akar valamit, és mivel se hívás, se esemes nem érkezik, nyilvánvaló, hogy csak én pingelgetem őket unalmamban. "Most lekérdeztél?" - kérdezi egy megfigyelt, aki véletlenül épp a hátam mögött ül. Elpirosodom. Nincs szánalmasabb egy amatőr Bondnál.

A félelem ára

Egy célszemélyt egy hónapig 3600 forintért figyelhetek éjjel-nappal, plusz áfa - tízfős flottám kukkolása így bruttó 44 000 forintba kerül, igaz, ezért a pénzért korlátlan számú lekérdezés jár. Ha nem kérdezek sokat, választhatok takarékosabb megoldást is: az megfigyeltenként havi ötszázba kerül, egy bemérés pedig 16 forint áfástul.

A helymeghatározottak nem teljesen kiszolgáltatottak: a legegyszerűbb, ha nem írnak alá semmit, vagyis nem járulnak hozzá a megfigyeléshez. Ha már aláírtak, például mert kirúgással fenyegették meg őket, működik még a térerőmentes helyeken való bujkálás (jól árnyékolt filmszínház, elhagyatott bauxitbánya), és a külföldre menekülés: a rendszer nem roamingol, így az országhatároknál megszűnik a kontroll.

Helyhez kötött, például irodai munkát végzők jól teszik, ha céges mobiljukat a fiókba dugják, és örökre ott felejtik; akitől pedig sok mozgást vár megfigyelője, nyugodtan erősítse szigszalaggal a telefont egy kóbor macska hátára, és kergesse világgá az állatot.