További Mobil cikkek
Van a részegségnek egy felettébb kellemetlen állapota. Körülöttünk mindenki remekül szórakozik, nekünk viszont fogalmunk sincs, hogy mirõl folyik a beszélgetés, hogy kik vesznek körül, és arról is csak homályos képzeteink vannak, hogy valójában hol is vagyunk. Õzpörkölt van elõttem, eddig rendben. A Vodafone sajtóútján vagyok, ez is oké. A bor jó kis termelõi, a barackpálinka mézédes volt. Mindegyik. Az utolsót már nem kellett volna meginnom, tudta meg lapunk.
Térerõ nélkül
Próbálom kibontani a képet, és visszaemlékezni arra, hogy is kerültem ide. Hova is? Ja, igen, Somogymeggyes kultúrházába, persze az elsõdleges úti cél hivatalosan nem ez volt, hanem a község határában található bázisállomás. A remek pálinka csak az utolsó része volt az útnak.
Az épületben öt újságíró, egy fotós, a mobilszolgáltató emberei, valamint a falu elöljáróságai gyûltek össze. Elmegy egy mentõ az ablak alatt, az árkon túl, a helyiek felkapják a fejüket. Aztán a polgármester megnyugtat mindenkit: semmi komoly, csak a Zsuzsi néni apja elesett.
Nincs térerõm. Pannonos vagyok, és nincs térerõm. Kilépek a kultúrházból, mobilomat az ég felé tartom, de semmi. Keresem a kapcsolatot a szerkesztõséggel, el akarom mondani, hogy életben vagyok, és hogy ne aggódjanak, Somogymeggyesen minden rendben. De hiába. Csapdába estem. Kockacukorhoz nyúlok.
A polgármester szerint a cég érkezése elõtt az egész falu úgy viselkedett, mint én. Na nem berúgott, hanem kereste a hálózatot, és egy-egy magasabb ponton talán sikerült is befogni a jelet. Aztán jött a társaság, felhúzta a bázisállomást, és azóta minden rendben.
Doboz a dobozban
Pár órával korábban még a hóban mászkáltunk, a települést beszorító hét domb egyikén kerestük a tornyot. Ameddig nem láttam, azt hittem, sokkal izgalmasabb egy bázisállomás, már a neve is úgy hangzik, mint a tengerészgyalogosok támaszpontja.
Valójában viszont csak egy fémbódéról meg egy harminc méteres toronyról van szó. Persze megérte feljönni a dombtetõre, hiszen a táj gyönyörû, bár részben megvakultam a rengeteg hótól.
Aki azt hiszi, hogy a bódéban bármi érdekeset talál, nagyon téved: legfeljebb három doboz kelthetné fel a figyelmünket, de nem teszik, fõleg, hogy az egyik egészségügyi. A másik kettõ már tevékenyen is részt vesz a mobilkommunikációban, a jobboldali az adatforgalomért felelõs, egy közömbös légy ücsörög benne.
A baloldalin keresztül érkezik az áram. Ha áramszünet van, az állomás leadja a vészriasztást, és beindulnak az akkumulátorok. Ezek négy órán keresztül képesek életben tartani a bázist, a mentõcsapat viszont két-három órán belül a helyszínre ér a generátorokkal. Egy ideális világban a lakosság egy meteor becsapódása után sem marad mobil nélkül, márpedig a Vodafone szerint ez egy ideális világ.
Egy ilyen bázisállomást bárki építhet magának, ha van szabad 20-50 millió forintja, és nem zavarja, hogy szolgáltató nélkül nem lesz jó semmire.
Eltérõ álláspontok
A torony két községnek, Somogymeggyesnek és Karádnak szolgáltat, az elõbbi igazi kis zsákfalu, alig hatszázan lakják (ebbõl nyolcvan nazarénus), ennek megfelelõen a mobilszolgáltatók nem versenyeztek a hálózat kiépítéséért. Csak a Vodafone-nak van tornya itt, amire a T-Mobile is applikált egy antennát, a Pannon viszont egyáltalán nem képviselteti magát.
Persze attól, hogy Somogymeggyes ilyen jellegû problémái pár éve megoldódtak, még nem lehet boldog az egész ország. Több mint száz településen egyik szolgáltató sem szolgáltat, a világ tehát mégsem ideális. Már hivatalos: Pangloss egy idióta volt.
Hogy mennyire különböznek egymástól az emberek, az két, látszólag tök ugyanolyan településen mérhetõ le a legjobban: Somogymeggyes tárt karokkal várta a szolgáltatókat, a Vodafone egyik mérnöke viszont elmesél egy esetet, amikor az egyik meg nem nevezett önkormányzat utóbb megtámadta azt az építési engedélyt, amit korábban maga adott ki. Amikor ez a módszer nem jött be, árkot ásatott az építkezés útjába, csak hogy ne készülhessen el a torony. Elkészült.
A mérnök szerint a polgármesterek rendszerint választások környékén kezdenek el aggódni a látképért, két választás között könnyebb megalkudni.
A koncesszió végéig
A pálinkázás elõtt három órával, a bázisállomás megtekintése elõtt nem sokkal Somogy megye dimbes-dombos tájain zötykölõdtünk. Kevéssel korábban még az M7-es autópálya melletti szántókat bámultuk, minden nap hallunk a belvízrõl, de az mégiscsak más, amikor saját szemünkkel látjuk, ahogy egy tenger hullámzik az aszfalt mellett, pár centivel az úttest alatt.
Somogyban ennek nyoma sincs, a dombok hófehérek, az M7-es óriási viaduktja meg, jelentjük, épül. A mérnök útközben arról mesélt, hogy viszontagságokkal teli a bázisállomás-kiépítõ mérnökök élete. Nem elég megtalálni a tökéletes helyet az antennáknak, hiszen elõfordul, hogy a kinézett épület vagy telek tulajdonosa ellenzi a Vodafone-t. Vagy a mobiltechnológiát. Vagy az egész világot. Egyszerûbb, ha egy a templomtorony az ideális hely, a szolgáltatónak ugyanis keretszerzõdése van az egyházzal.
Ha nincs templomtorony, tovább próbálkoznak. Aki belemegy az üzletbe, nem jár rosszul, hiszen a szolgáltató több százezer forintot is kifizet évente a terület tulajdonosának. Cserébe tûrni kell, méghozzá a koncesszió 2014 december 31-i lejártáig, addig ugyanis ott marad az épületen vagy a telken az antenna, a szerzõdés szerint. Ha eladják a telket, az antennák akkor is maradnak, az új tulajdonos a kutyaól meg a kerti törpe mellett megörökli a Vodafone-t is.
Aztán ha nincs templomtorony, lakóház vagy megfelelõ önkormányzati épület, akkor jönnek a tornyok.
Séta közben
Kétezer helyszínen találunk bázisállomást az országban, a cellák mérete meg jelentõsen változik annak függvényében, hogy milyen sûrûn lakott területrõl van szó. Vidéken több kilométeres is lehet egy cella, de Budapesten legfeljebb párszáz méter. Egy fokozat egy idõben legfeljebb hét hívást tud kezelni, így ha egy vidéki buszos kiránduláson kéttucat ember egyszerre ragad telefont, és ráadásul még ugyanahhoz a szolgáltatóhoz is tartoznak, elõfordulhat, hogy öt ember nehezen tud hívást kezdeményezni.
A cellaméretnek egyébként a Vodafone Házimobil szolgáltatása szempontjából is van jelentõsége. Ezt a díjcsomagot lakcímhez kötik, ami valójában azt jelenti, hogy csak a lakáshoz tartozó cellákban engedélyezik a hívást. Egy nagyobb városban legfeljebb a sarki zöldségesig sétálhatnunk a mobillal, vidéken viszont a szomszéd falut is becélozhatjuk. Az alpolgármester szerint még Tabon is mûködik a Vodafone Házimobil, pedig az 11 kilométer.
A percdíjak és a célok
„De mitõl olyan alacsonyak az otthoni mobilszolgáltatások vezetékes percdíjai?”, tettük fel a kérdést. A Vodafone 6-10 forintért ad egy percet, a T-Mobile MobilOtthon díjcsomagja egységesen 7,5 forintot kér, miközben egy átlagos mobilcsomagban 50-60 forintot is kiszámláznak egyetlen percért.
Kiderült, hogy a szolgáltatók percdíjaikat különbözõ szempontok szerint alakítják. Természetesen még 6-10 forintos perdíjak mellett sem veszteséges a szolgáltatás, ilyen feltételeket viszont csak olyan díjcsomagnál érdemes bevezetni, ahol a cél a vezetékes hálózatokba indított hívások fokozása. A hagyományos díjcsomagoknál arra koncentrálnak, hogy a mobilok közötti kommunikáció legyen a középpontban, nem cél, hogy az emberek vezetékes vonalakat hívjanak, ezért kerülhet akár hatvan forintba egyetlen perc beszélgetés.
Mint megtudtuk, reggel háromnegyed kilenckor indultuk Somogymeggyesre Budapestrõl.