Az ID3, MD5 lebuktat
Az ügyvédek arra is rájöttek, hogy a hölgy számítógépén tárolt fájlok közül néhánynak a digitális ujjlenyomata megegyezik a fájlcserélő hálózatokon is megtalálható fájlok ujjlenyomatával. A digitális ujjlenyomatként használt hash-kód egy előre meghatározott algoritmus (pl. MD5 vagy SHA1) felhasználásával, a fájl tartalma alapján készül, és nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy bármely két fájl ugyanolyan hash-kóddal rendelkezzen.
A különbséget az okozza, hogy az MP3 fájlok előállításakor a CD lejátszók kimenetéről származó adatokat kell betömöríteni. Mivel a felhasználók különböző kódoló programokat használnak és a mintavétel során hibák keletkezhetnek, a fájlok tartalma minden esetben más lesz. Teljesen azonos MP3 fájlokat csak másolással lehet létrehozni.
Nem bizonyított módszer
Markus Kuhn, a Cambridge Egyetem kutatója azt nyilatkozta a New Scientistnek, hogy statisztikai módszerekkel még senki sem bizonyította be, hogy ez a módszer mennyire megbízhatóan azonosítja az MP3 fájlokat.
A Morons.org több érvet is felsorakoztat a New York-i nő védelmében. Szerintük a nő nyugodtan letölthette a fájlt, ha valóban rendelkezik az eredeti CD-vel, hiszen akár a szomszédját is megbízhatta volna az MP3 formátumú másolat elkészítésével. A hash-kód pedig csupán arra utal, hogy ugyanaz az MP3 fájl található meg a nő számítógépén, mint a fájlcserélő hálózaton, de semmi sem bizonyítja azt, hogy melyik az eredeti.
A RIAA több mint 1300 idézést nyújtott be az Egyesült Államokban a a fájlcserélő hálózatok egyéni felhasználói ellen. A RIAA többek között azt kérte az internetszolgáltatóktól és más megkeresett intézményektől, hogy fedjék fel a P2P felhasználók kilétét. A bíróság 750-150000 dolláros bírságot szabhat ki számonként a bűnösökre.