|
Uschi Digart
|
Azért Ádámig és Éváig mégsem kell visszamennünk. Vagy mégis? Ki tudja? Pornográf ősképek az Ó- és az Újtestamentumban, a szent szövegek összehasonlító erotikaábrázolása - tetszetős dolgozatcímek lennének. Maga a pornográfia kifejezés a nyárspolgári XIX. század találmánya, a társadalom páriáiként megbélyegzett utcalányokról szóló beszámolókban használták először.
De maradjunk a XX. századnál, mozgóképeknél, sztárok előtti névteleneknél. 1920.: jelentősebb némafilmes erotikatermésről francia, olasz és német földön beszélhetünk csupán. Berlin - mulatók, dekadencia, kokaincsíkok, fülledt szexualitás. Nyugat-Németország, ötven évvel később: az akkori produkciók máig a fapados rosszízlés etalonjának számítanak. A svéd darabokkal egyetemben - a hazai középgenerációs pornórajongók e kettő titkos vetítésein pallérozódtak - igazi nagyüzemi termékek: húsipar, kilóra mért aktusok, nincs körítés, röpke a felvezetés; elől-hátul nonstop, és mégis. Harmincöt milliméter, amatőrnek tűnő munkák, egész estés szórakozás, alpári humor, bumfordi, tenyeres-talpas báj, ordenáré szépség, funkcionális gyönyör nézőnek, szereplőnek egyaránt. Bejött. Történt mindez a hatvanas évek szexuális forradalma után, a gombamód szaporodó piroslámpás negyedek éji forgatagában. (Ha összekötő kapcsot keresünk 1920 és 1970 között, leginkább a negyvenes-ötvenes évek, nudista táborokba és egyéb bukolikus tájakra kalauzoló, áldokumentumfilmjeit szokás emlegetni.)
|
Linda Lovelace
|
A másik csapás: Egyesült Államok, kultikus hősök, Russ Meyer kebelcsodái. Az erotikát, agressziót és humort különös ötvözetbe forrasztó, korábbi Playboy-dolgozó Mester az 1958-as szoft, de minden valamirevaló elemzésben mérföldkőnek nyilvánított The Immoral Mr. Teas-zel robbantott. Különös tény: míg az erőszak legbrutálisabb megjelenítése is többé-kevésbé elfogadott, addig a nemi aktus direkt ábrázolása a "nagyművészetben" ugyancsak tabunak számít. Szoft és hard: merengeni kár ma már, akkor más volt a helyzet, Meyer forradalmat kezdett, mostanság viszont kutya se kíváncsi az imitált, sejtetett, negédes szósszal leöntött történetecskékre. És ugyan mitől lenne a pornó szoft? Mert ha az, akkor már rég nem pornó, lényeg nélkül fabatkát sem ér az egész.
A következő bombák Linda Lovelace nevéhez fűződnek - úgy, ahogy kell, robbantak is a Mély torokban, Linda mély torkában. Az 1972-es opust a később sztárrendező-státusba emelkedett Gerard Damiano jegyezte, az "X Burt Reynoldsának" titulált Harry Rheems-szel a férfi főszerepben. Harry az 1988-ban elhunyt John Holmes kor- és szaktársa volt, csekélyebb, de nem elenyésző méretekkel, hévvel, átéléssel. John Holmes egyébként többszörösen megihlette a hálás utókort: róla mintázták a Boogie Nights főhősét, férfiasságáról pedig (szakboltokban beszerezhető, a hálóról megrendelhető) egészen mást is mintáztak. És már életében legenda volt.
|
Seka
|
Az első női pornósztárként Lindát tartják nyilván az annalesek. A nimfomániás, örök kielégítetlen asszonyt, az orális szex legyőzhetetlen bajnoknőjét alakította, nem kevés hitellel. Olyannyira, hogy a potom huszonötezer dollárnyi költségvetésű film ötvenmilliót kaszált, pornódivatot teremtett, valódi cult movie-vá nemesedett, a nagykorúság kezdetét jelentette. Újabb sztárok tűntek fel: Anette Haven, Marilyn Chambers (ő még David Cronenberg 1976-os Rabidjében is játszott), Georgina Spelvin (a szintén kultikus, szériaindító Devil in Miss Jones hősnője), Seka, és - első ázsiaiként - Linda Wong, klasszikusok.
Korabeli statisztika: "Az Obszcenitást és Pornográfiát Vizsgáló Bizottság számára készített felmérések szerint a kérdezettek ötvenhat százaléka egyetértett azzal a megfogalmazással, miszerint az erotika az erkölcsiség összeomlásához vezet, de csak egy százalékuk mondta, hogy őrá is ilyen hatással van". (Ray C. Rist)
(folytatjuk)
Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!