Facebookosodik a Gmail

Ma reggelre megjelent egy új fül a Gmail-fiókomban a beérkező levelek alatt: a Buzz. Inbox, Buzz, Sent Mail – most így sorakoznak baloldalt a fülek a fiókomban. Ha magyarra váltok, akkor Beérkező levelek, Zümm, Elküldött levelek. (Hogy a Buzzt miért magyarították, érthető, meg akarták előzni a „buzzulok egyet” jellegű olcsó poénokat – de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy komolyan leírom majd valaha egy hír forráshivatkozásánál, hogy "közölte a Yahoo Zümmje".)

Nem kérdezte meg a Gmail, hogy akarom-e én ezt. Arcomba tolta a Buzzt (Zümmöt), és hopp, máris tele van olvasatlan tartalommal, félkövéren virít, hogy hat olvasatlan zümmöm van, bármi legyen is az. A Google erőből megy neki a Twitternek és a Facebooknak, meg mindennek, amiben adott a státuszüzenetekkel kommunikálás lehetősége. Lézerszikével végzett boncolgatás helyett azonban egyelőre csak egy felületes teszt erejéig sikerült kipróbálnom a szolgáltatást, ugyanis a kapcsolati hálóm nagy részének még nem elérhető a Zümm. Például jelenleg az egész Index szerkesztőségben csak nekem jelent meg a fülecske (ezért írom én ezt a cikket) – a Google a következő hetekben fokozatosan kapcsolja be a szolgáltatást a Gmail-fiókokban, de hogy milyen sorrendben, azt nem tudni.

Gmailbe Twitter, Buzz-e vagy?

A Gmail a Zümm bejelentkező felületén közli, hogy rögtön követek is ötven embert – őket a (teljesen rendezetlen) kapcsolatlistámból válogatta ki a rendszer az alapján, hogy az utóbbi időben kikkel leveleztem, illetve hogy egyáltalán kivel szoktam sokat levelezni. Innen egy kattintásnyira egy meglehetősen kényelmetlen felületen lehet menedzselni, hogy kiket nem akarok követni mégsem, kiket akarok mégis, sőt vadidegen embereket is követhetek, csak meg kell adni az emailcímüket. Egy kis keresőablakban kereshetek is a neten név alapján kontaktokat.

Ezután profilképet kell megadnunk, illetve azt, hogy mit akarunk megjeleníteni. A Buzz alap státuszjelzései (zümmjei) mellett Twitter-üzeneteinket, Picasa-albumainkat, YouTube-csatornánkat is beköthetjük a Buzzba, továbbá a Flickr-t, a Bloggert és a Google Readert. A Facebookot nem, ami nem meglepő.

Hat olvasatlan zümmöm között egy gazdrovatos kolléganőm Google Reader-feedjének hírei vannak, és a nevét is látom a követőim között. Csakhogy arról ő nem tud, hogy követne engem (nyilván nála én is bekerültem az ötven automatikus emberbe), sőt a Buzz fülecske sem jelent még meg neki, de ezek szerint a Reader-feedjét már szinkronizálta a Google a kapcsolatunkkal, ezért látom, amiket ír. Kicsit körbekérdezősködök, és kiderül, hogy hat követőmből többeknél nincs még Buzz, mégis ott vannak már nálam az ilyen-olyan automatikusan megjelenő tartalmaik – mint írtam, a Google erőből megy neki a Facebooknak.

Életképes Facebook-rivális

Merthogy a végeredmény leginkább a Facebook news feedjéhez hasonlít. Személyes üzenetek sorakoznak egymás alatt, amiket kommentelni – sőt, lájkolni! – lehet, és ebbe a folyamba be tudunk kötni  más közösségi szolgáltatásokból érkező tartalmakat. A Buzz egyértelműen a Facebook (pontosabban egyelőre még csak a Facebook news feed) ellenfele, és életképes ellenfélnek tűnik. Annak ellenére, hogy még tele van gyermekbetegségekkel, például a teszt során Twitter-üzenetem és a Picasa-albumom is csak negyed-fél órás késéssel jelent meg, és egyáltalán, többnyire automatikusan felkerülő tartalmakkal telik a Buzz feed.

A Buzz pontosan azért életképes, mert a Gmail-be került – és ezért tekinthető akár úgy is, hogy a Google beismerte, a Wave nem jött be (vagy hogy a Wave volt a Buzz főpróbája, ízlés dolga). Az a rohadék agresszív fülecske, amiben már megint két olvasatlan buzz zümmög (vagy zümm buzzog), rögtön a beérkező leveleim alatt.

És rákattintok, és megnézem, és egyelőre nem akarom törölni az egészet a francba (egyébként eléggé eldugták a Buzz-törlést, a Gmail-fiók legalján, a felhasználási feltételek fölött van egy picike link, ami erre szolgál), mert még jó lehet ez valamire. Persze csak akkor, ha a nem túl közeli jövőben kerül bele még néhány fejlesztés, ami alapján jobban tudom kalibrálni, hogy kitől milyen tartalom folyhat be – most még nagyon hiányzik nekem ez, mert nem vagyok kíváncsi mindenkinek az összes bekötött feedjére. A webkettes fejlesztések egyik legnagyobb problémája a követhetetlenség, és egyelőre ez a veszély a Buzzt is fenyegeti.