Felemás korlátgyakorlatok

Kezdjük ott, hogy – a Netcraft adatai szerint - tíz éve a weboldalak száma egymillió volt, 2006 novemberében pedig százmillió. (Jelenleg pedig már 142 millió felett járunk.)

1997-ben tehát a világháló, ha összecsinálta volna magát, akkor sem tudott volna jelentős hatást gyakorolni a nagypolitikára, mára viszont eljutottunk oda, hogy nem tud nem hatással lenni a közéletre.

Ezt az állítást most különösebben nem is támasztanánk alá, hisz aki csak két hete kezdett el netezni, annak is feltűnhetett, hogy a kereskedelmi tévék már a hálóról szerzik be a témákat, vagy az, hogy a YouTube-on milyen sok a politikai témájú videó (egy példa: a videomegosztó több mint kétszer annyi találatot hoz ki a Gyurcsány kifejezésre, mint arra a nem túl ritka szóra, hogy „macska”).

Tény, hogy a politika egyre erőteljesebben jelenik meg a virtuális térben, az internetre került információk pedig mind jobban hatnak a politikára, a demokráciára.

Már ahol beszélhetünk demokráciáról...

Az internetcenzúra témája bőven kínál elemzési felületet, hiszen amióta internethasználat van, azóta online cenzúra is működik.

Az is nyilvánvaló, hogy a weboldalak számának fent bemutatott brutális növekedésével párhuzamosan az internetcenzúra is egyre jelentősebb, módszerei egyre kifinomultabbak (más értelemben: egyre durvábbak).

Részben azért, mert a weboldalak számának gyarapodásával a „gyanús” weboldalak száma is automatikusan nő (ugye tetszenek érteni, mire gondolunk itt? Olyan szájtokra, amelyek nem kompatibilisek egy-egy ország törvényeivel vagy egyszerűen nem szimpik az adott diktatórikus kormányzatnak), részben azért, mert egyre több az olyan felhasználó, aki ellenőrzésre szorul (azaz olyan user, aki nem kompatibilis / nem szimpi, ld. fentebb), de elsősorban azért, mert – ahogy azt fentebb már kétszer is említettük – a politika egyre dominánsabban jelenik meg az online térben.

Na azért nem mindenütt az az oka a korlátozások bevezetésének, hogy antidemokratikus kormány van hatalmon. Erőteljesen hat a helyzetre az is, hogy a jogalkotás, a törvények bevezetésének és alkalmazásának üteme hosszú ideje nem képes lépést tartani a technológia fejlődésének ritmusával, vagy épp nem tudja követni a folyamatos konvergenciát. Így aztán az IKT-val valamelyest érintkező területek szabályozási folyamatai gyakorlatilag vég nélkülinek tekinthetők: amint egy-egy rendelet végre megszületik, tuti, hogy létrejön egy olyan fejlesztés, olyan eszköz vagy technológia is, amely felülírja azt, így a szabályozás rögvest módosításra szorul. Az állam pedig ilyenkor tehetetlenül áll, nincs törvény, amely megvédené polgárait (intézményeit, kormányát), ezért sokszor korlátozásokra kényszerül.

Cenzúravariációk

Persze az állami szintű cenzúra azért leginkább az antidemokratikus, elnyomó rendszerek sajátossága. A világ sok országára jellemző, és számos formáját ismerjük.

Az OpenNet Initiative az internetes cenzúra négy formáját különítette el, úgy is mint „technikai blokkolás” (IP-tartományok, weboldalak elérhetőségének korlátozása, igen gyakori módszer); a „keresési találatok eltávolítása”, (ahol a tettestársak a keresőprogramok működtetői, akik megoldják, hogy bizonyos tartalmakra lehetetlen legyen rátalálni.). A harmadik típus, amikor bizonyos jogszabályokra hivatkozva a webhely üzemeltetőjét felszólítják az inkriminált tartalmak eltávolítására; míg az „öncenzúra” esetében a felhasználók - nem önszántukból ugyan, de – magukat korlátozzák.

Ami pedig az okokat illeti, az OpenNet Initiative hármat sorol fel: a politikai cenzúra során a hatalom blokkolja vagy szimplán bezáratja az ellenzéki weboldalakat. A szociális típusú cenzúra alkalmazásával az állam a pornográfiára, a szerencsejátékokra terjeszti ki a harcot. Szélsőséges csoportosulások aktivitásának letörésére pedig a „nemzetbiztonságra való hivatkozás” eszközét használják a kormányzatok.

Persze az okok és az eszközök is rengeteget változtak az évek során: 6-8 éve még azt láthattuk, hogy az állami felügyelet a legtöbb esetben oly módon valósult meg, hogy arra kötelezték szerencsétlen polgárokat, hogy államilag működtetett internetszolgáltatónál fizessenek elő. Egyes kormányok arra kényszerítették a felhasználókat, hogy regisztrálják magukat az állami hatóságoknál. Burmában például egy 1996-ban elfogadott törvény értelmében minden számítógép-tulajdonos bejelentési kötelezettséggel tartozott gépe birtoklásáról.

Sok helyütt a nyomtatott sajtóorgánumok korlátozása, az újságírók szólásszabadságának tiltása kényszerítette ki az online térbe kerülést, ami aztán komoly fejfájást okozott a technológia terén képzetlen kormányzatoknak. Mondjuk tény, hogy akkoriban még a legtöbb országban olyan költséggel járt az internethasználat, hogy sokak számára eleve a „financiális cenzúra” tette lehetetlenné a szólásszabadság online gyakorlását.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak Burmában és hasonló furcsa nevű egzotikus országokban működik az online cenzúra, gyorsan hozzátesszük, hogy az Egyesült Államokban az iraki megszállás kezdetén a háború szükségességének igazolása, Washington politikájának támogatása fontosabbnak bizonyult a szólás szabadságánál. Akkoriban a Pentagon cenzúrája lecsapott egy raklapnyi olyan webhelyre, amely a „hivatalostól” eltérő módon kommentálta a háborús eseményeket. Volt olyan, a háborús beavatkozást ellenző oldal, melyet hónapokon át hackertámadásokkal győzködtek, hogy legyen szíves beszűntetni a nem hivatalos vélemények közreadását.

Az amerikaiak felelőssége egy másik szempontból is felmerül. Egyes amerikai cégekre gondolunk itt elsősorban, amelyek – finoman fogalmazva – kínos kompromisszumok keretében működnek együtt bizonyos diktatórikus kormányokkal. A gigantikus kínai internetes piacért folytatott harcban gyakran hallani az államhatalom és az amerikai technológiai vállalatok összefonódásáról és összejátszásáról. Itt szokás említeni a szűrőszoftverek értékesítését, továbbá a Yahoo! együttműködő magatartását, melynek következményeként börtönbe zártak egy kínai újságírót, vagy azt, hogy a Google - engedve a kínai nyomásnak - cenzúrázva indította el szolgáltatását az országban. A találatok szűrése, szisztematikus torzítása izgalmas eredményeket produkál. Következzék egy érdekes példa: a Kínában még mindig hot topic-nak számító Tiananmen téri események képeire keresve a Google-nél egészen eltérő eredményeket kapunk, ha a szolgáltató kínai oldaláról kezdjük utunkat. Vesse Ön is össze az alábbi linkeket!

Találatok a "tiananmen" szóra a Google.com képkeresőjében itt.

Találatok a "tiananmen" szóra a Google kínai oldalának képkeresőjében itt.

És a legújabb: decemberben Szíriában a "zsidó beszivárgástól való félelem" okán betiltották a Facebookot.

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.