Végre egy új közösségi szájt

Mint seggnek a tenyér, úgy hiányzott nekem egy jó kis közösségi szájt. Hol simogat, hol üt. Merthogy ismerkedni biztos jó, másrészt ismerkedjen a halál. Az iWiW betelt hülyékkel, a MySpace lement gót tinédzserbe, a Facebook túl amerikai, a KlubD túl elitista, személyes kedvencem, a szittyákat és hunokat tömörítő E-hun meg egyszerűen bezárt. Kapóra jött hát a Futrinka, az új hazai kezdeményezés, ahol, képzeljék, pillanatok alatt szert tettem egy csomó új ismerősre. Őket az iWiW-en meg a Facebookon már ismerem ugyan, de a Futrinkán ismerni őket, azért az nem ugyanaz.

A Futrinka fő fícsöre és egyben szervező elve az emlék, vagyis azon kívül, hogy ismerősöket lehet bejelölgetni, itt emlékeket lehet feltölteni, illetve azokon osztozni. Ha most önök összevont szemöldökkel hányászöldre dizájnolt retroszájtot szimatolnak, egészen közel járnak az igazsághoz. Kísért a félmúlt, de milyen félmúlt! Ami Proustnak a Madeleine sütemény, az nekünk a Mese sajt. Ami neki Combray, az nekünk Zánka. Ami neki Wagner, az nekünk Szörényi Levente. És ami neki a regényfolyam, na az nekünk a Futrinka.

Vertikális Ráckert

A megvalósítás olyan, amilyen – szokni kell, az biztos. A nyitólapon az aktuális "Mai Futrinka év", ami folyamatosan 1989, ott sorakoznak egymás alatt a kapcsolódó emlékek, például hogy megnyílt a Tilos az Á, meg hogy kivégezték Ceausescut. Aztán alatta külön a Katasztrófák, ezek már összevissza, például hogy meghalt Zámbó Jimmy. Kattintható opciók: Ott voltam, Emlékszem, Meghívó küldése. Én bekattintottam, hogy ott voltam, de nem emlékszem semmire.

Regisztrálni bárki tud, nem kell meghívó. Odabent maga a csoda, ismerős ismerős hátán, és tolulnak az emlékek: ki talált annak idején darázsfészket az íróasztala mögött, és kinek adta oda egy ízben Dixi a sörét a Ráckertben, hogy vigyázzon rá, amíg ő elmegy hányni. Bizony, daliás idők voltak azok. Az emlékekből a jelenleg 450 fős közösség összetételére is jól lehet következtetni: írókám, szerkesztőkém, fotóskám, festőkém, ugye kérlek tisztelettel, te is emlékszel, amikor együtt headbangeltünk Korda Gyurira a Táncdalfesztivál-sátorban? De világelsőként, még mielőtt a szegedi punkok is rákaptak volna?

Ez egyelőre csak vicces, veszélyes majd akkor lesz, amikor a Futrinkát eléri minden közösségi szájtok sorsa, és regisztrál Korda György. És elkezd emlékezni.

Feloszlott a Beatles!

A nyelvezetből ítélve a Futrinka készítői az ELMŰ-nél, rosszabb esetben az APEH-nél szocializálódhattak, a szájtot belengi a bürokrata báj, tele van olyasmivel, hogy "Megkeresések" meg "Értesítések", "Emlék történések" és "Ember történések", de a kedvencem a "Jogosultsági kérelem küldése", amire külön minisztériumi főosztályt lehetne felhúzni.

Az emlékek feltöltése ugyanilyen precizitással történik, az Alapadatok megadása után kattintsunk a Tovább gombra, itt következik a Jogosultság beállítása, aztán Tovább, és már jöhet is a helyszín kikeresése Google Maps-en, aztán az időpont, ami nem lehet korábbi 1935-ösnél. Aki olyan öreg, az már úgysem emlékszik semmire. Ekkor már csak a kérdéses emlék időintervallumának beállítása van hátra, és már jöhet is a Terjesztés, valamint az emlék mentése. És akkor még nincs vége, esküszöm, a saját szememmel láttam, hogy egy-egy emlékhez még külön "szöveget" (hozzászólást), fényképalbumot, videót, sőt saját hangfelvételt is lehet csatolni egy következő fázisban. Én a Feloszlott a Beatles című emlékemhez próbáltam felénekelni két szólamban a Yesterdayt, de sajnos nem működött.

Van viszont időszalag, amiből kiderül, hogy enyém a legkorábbi emlék 1970-ből, a többiek nagyjából a 80-as évek közepén kezdtek eszmélni, Queen-koncert, Forma-1, Molnár Csilla öngyilkossága, mexikói focivébé. Bizony, daliás idők voltak azok.

Futrinkás ismerőseim szerint a Futrinka ígéretes, egyikük külön dicsérte, hogy ha a regisztrációnál elront valamit, nem kell újrakezdeni az egészet. Másikuk szerint a Futrinka nagy siker lesz, mert rátapint a magyar lélekre, valahogy úgy, ahogy a Sláger Rádió rátapintott, és lám, az is milyen népszerű. Én meg az első futrinkás talira várok: a fiúk a sarokban autóskártyáznak (Lola T mindent visz) a lányok meg becsiccsentenek, és Mese sajttól maszatos szájjal sikoltják, hogy felkehelt a napunk, István a mi urunk. Akkor majd kilépek innen is.