A Google hazavág

Ezzel kellett szembesülnie Michaelnek is, aki egy jóvágású 34 éves fiatalember, a bostoni orvosi egyetem munkatársa. Valószínűleg nagyon kevesen tudják róla, hogy korábban betöréses lopással is foglalkozott és kábítószerfüggő volt. Pontosítok: csak azok nem ismerik ezeket az információkat, akik még sohasem pötyögték be Michael teljes nevét a Google keresőjébe (érthető okokból a családnevet nem közölte a The Boston Globe Magazine). Ezzel az egyszerű lépéssel több mint száz olyan linket és dokumentumot lehet találni, amelyet vagy Michael írt, vagy róla írták. A Google ráadásul büszkén mutatja: az egész művelet csupán egy tizedmásodpercet vett igénybe.

És akkor jött a Google...

Michael huszonévesen nem foglalkozott különösebben zűrös múltjával, sőt, még néhány írást is közzétett arról az időszakról, amelyet rács mögött töltött tizenhét éves korában. Büszkén számolt be hőstetteiről, és a társadalom egy igen kis része érdeklődve olvasta a bebörtönzöttségről szóló írásokat. Michael azonban nem számolt a Google megjelenésével. A titkosnak vélt múltját a világ legnagyobb internetes keresője bármikor előrángatja, akár egy unatkozó munkatárs, akár a leendő főnöke gépeli be nevét a megfelelő helyen.

Már többször pórul járt

Először 1999-ben, amikor egy hölggyel randevúzni kezdett. A hölgy már a kapcsolat legelején nekiszegezte a kérdést: "Eddig miért nem meséltél nekem minderről?" Később egy állásról kellett lemondania: már több fordulón átjutott, rendszeresen kommunikáltak vele telefonon és e-mailben, mígnem egyszer csak nem hívták többé és a hívásait sem fogadták. Michael biztos abban, hogy megtalálták az interneten, mégsem hibáztatja a Googlet.

Mindezekből láthatjuk, hogy az internetes keresők igencsak ellentmondásos információkat képesek találni egyes emberekről. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e körülnézni az interneten, ha meg akarunk tudni valamit egy ismerősünkről. Talán jobb személyesen érdeklődni, hátha úgy is kapunk választ.