Hedvig
7 °C
23 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

A nagy ip-cím-összeesküvés

2007.05.25. 19:43
A hálózati eszközök egyedi azonosítói mindjárt elfogynak. Nemsokára Uzit lóbáló dílerek bonyolítják az adásvételt, Irán internetes nagyhatalommá válik, és ha már egyetlen árva ip-cím sem marad szabadon, akkor itt az apokalipszis. Ha nem most rögtön, hát tíz éven belül. De ha mégsem, akkor jön a titokzatos IPv6.

Rossz belegondolni, mi lesz itt, ha elfogynak az ip-címek. Életek, sorsok, családok mennek tönkre, ip-cím nélkül kóválygó kisgyermekek sírása hallatszik mindenfelől, de ez még mind semmi: ha nem teszünk gyorsan valamit, összeomlik az internet, következésképpen a világ. És ha összeomlik a világ, akkor kezdődik a világ újrafelosztása, mint ahogy az minden rendes apokalipszis után történt eddig, a második világháborúval bezárólag.

Jobb az ilyesmire előre felkészülni, és ez így is történik: az ip-címek bevezetése óta rettegünk attól, hogy elfogynak.

Pontosan azóta rettegünk, hogy a hetvenes évek közepén Vint Cerfék a Stanfordon kitalálták magát az ip-t (internet protocol), vagyis azt a szabályrendszert, ahogy az egymással összekötött számítógépek azonosítják egymást és kommunikálnak egy-egy hálózaton, például épp az interneten. A protokoll fontos része az ip-cím, amiből minden hálózati eszköznek - nemcsak számítógépnek, hanem routernek, nyomtatónak sőt telefonnak is - kell egy.

217.20.131.2, rosszabb esetben 66.230.180.130


Vint Cerf, a fő felelős
Az ip-cím teljesen egyedi azonosító, olyan, mint a rendszám vagy a személyi szám, és ugyanúgy véges számú létezik belőle. A most használatos rendszer, az IPv4 szerint az ip-cím a leggyakrabban használt decimális, pontokkal tagolt osztásban négy darab szám, amelyek mindegyikének értéke 0 és 255 közé esik, tehát egy teljes cím valahogy így néz ki: 217.20.131.2, rosszabb esetben úgy, hogy 66.230.180.130.

Ilyen számból 232, tehát pontosan 4 294 967 296 darab létezik - ha ennél több eszköznek lenne szüksége egyedi azonosítóra, na akkor ütne be a krach. Tönkremenés, gyereksírás, a többit tudjuk.

Az ip-címek gyors fogyására először 1980-ban, majd 1994-ben figyelmeztetett a netes szabványokkal foglalkozó szervezet, az Internet Engineering Task Force (IETF). Később elült egy kicsit az aggodalom, aztán 2002-ben megjósolták, hogy 2005-re elfogy az összes cím, majd 2003-ban is megjósolták, hogy 2005-re elfogy az összes cím, aztán ezt valaki megcáfolta, és tényleg nem is fogyott el az összes cím. Viszont most, 2007-ben az egyik címosztó alszervezet újra megjósolta, hogy 2011-re, másvalaki meg, hogy 2012-re, jobb esetben 2026-ra egy árva huncut ip-cím sem marad a világon. A többit sejthetjük.

Indul a feketekereskedelem?

Ha valóban elfogy a több mint négymilliárd ip-cím mindegyike, az egyes szakértők szerint súlyos következményekkel járhat. Először is akinek nem jut, az nem tud majd internetezni, ezért megpróbál szerezni egyet magának, tehát a jelenleg ingyen kiosztott ip-címek hot commodity-vé válnak, elkezdik őket adni-venni, mint a répát a piacon, és ez a nagy kereslet és a szűkös kínálat miatt az egekbe emeli majd az árakat. Elindul a feketekereskedelem, és egy-egy kövér ip-tartomány elhagyott parkolóházakban cserél majd gazdát, Uzit lóbáló testőrök felügyelete mellett.

Kinek mennyi jut? (részlet) Forrás: Cisco
Talán még nagyobb baj, hogy az ip-címek mostani elosztása szörnyen egyenlőtlen - mintha az internet nem is demokratikus konstrukció lenne, mint azt sokan hiszik, hanem kiváltságos cégek és szervezetek által uralt játszótér. Elég egy pillantást vetni erre a listára, hogy lássuk, miről van szó: hiába globális médium az internet, mégis csak amerikai eredetű. Így történhetett, hogy olyan cégek, mint az Apple, a Ford, a HP, a Xerox, és olyan intézmények, mint a Defense Information Systems Agency (DISA) vagy az amerikai hadügyminisztérium (DoD) külön a nevükre szóló ip-tartományokkal rendelkeznek, amelyekre még a nyolcvanas-kilencvenes években tettek szert. Hát nem szörnyű? Különösen, ha figyelembe vesszük a geopolitikai egyenlőtlenségeket: a mellékelt ábrán jól látszik, hogy az ip-címek allokációért felelős - természetesen amerikai - szervezet, az IANA milyen bőkezűen bánik Észak-Amerikával (ARIN), illetve Európával (RIPE NCC), és milyen mostohán Ázsiával és a csendes-óceáni térséggel (APNIC), Latin-Amerikával (LACNIC), illetve Afrikával (AfriNIC).

Kína-szindróma a neten

Te jószagú Vin Cerf, Észak-Amerikának több ip-cím jut, mint Ázsiának, Közép- és Dél-Amerikának meg Ázsiának összesen! Ez a tény főleg akkor felháborító, ha figyelembe vesszük, hogy Ázsiában csaknem kétszer annyian interneteznek, mint amennyien Észak-Amerikában, ahogy az az alábbi ábrán is látható.


Netezők száma kontinensenként

Igaz ugyan, hogy a penetráció Észak-Amerikában csaknem 70 százalékos, míg például Ázsiában csak 10, Afrikában meg 3,6, de az ip-címek egyenlőtlen elosztása mégis minden jó érzésű internacionalistában visszatetszést kelt, az érintett országokról nem is beszélve. Ahogy egy dél-koreai képviselő tavaly októberben rámutatott, az országnak kiosztott ip-címek 96,2 százaléka használatban van, de még rosszabb a helyzet Tajvanban, már ha külön országnak tekintjük, ahol ugyanez az arány 98,4 százalékos, vagy Kínában, ahol az ip-címek 86,1 százaléka foglalt.

Néhány éve még sokan Kína-szindrómáról, sőt egész Ázsiát érintő internetkrízisről beszéltek: "Ip-cím nélkül ... egy 3g-s telefonnak, pc-nek vagy pda-nak nincs identitása, és nem tud adatot küldeni vagy fogadni" - riogatott a Zdnet ázsiai kiadásának 2003-as cikke, amely felhívta rá a figyelmet, hogy a Föld legnépesebb országában mindössze 22 millió ip-cím jut 1,3 milliárd lakosra.

Az állításokat nem sokkal később hevesen cáfolta a kiosztásért felelős regionális szervezet, az APNIC, amely egyszerűen mítosznak nyilvánította a feltételezést, hogy Kína vagy bármely más ázsiai ország kifogyhat az ip-címekből. Ami az egyenlőtlenséget illeti: igaz ugyan, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években egyes kiváltságos amerikai cégek és intézetek (a fent említetteken kívül például az MIT és a Stanford egyetemek) kaptak saját úgynevezett /8-as tartományokat, de az már 2000-2001 óta nem igaz, hogy a kiváltságos amerikaiaknak több ip-cím jutna, mint Kínának összesen. Ráadásul ahogy az ázsiai országok igényei nőnek, úgy jutnak hozzá újabb címekhez - írta a 2004-ben az APNIC saját kiadványa, az Apster. A Kína-szindróma netes változata persze a cáfolat ellenére tovább él, sőt időről időre felbukkan, mint minden valamire való mítosz.


Különböző országoknak kiosztott ip-címek, éves bontásban. Forrás: APNIC

Szerezzen, amíg nem késő!

A sok alternatív megoldás közül a protokoll megváltoztatása tűnik a legjobb ötletnek. Az IPv4-et felváltani képes IPv6 tulajdonképpen készen van, már csak be kéne vezetni, ami nem egyszerű, de megoldható. Kezdődhet az internet újrafelosztása, és lehet kezdeni rettegni, hogy az új protokoll konzerválja a mostani viszonyokat, elsősorban a mitikus, Ázsiából nézve mégis bosszantó amerikai hegemóniát. Esetleg olyan új ip-cím-elosztási arányokat eredményez, amelyekbe bele sem merünk gondolni. Mi lenne, ha Ukrajnának lenne a legtöbb ip-címe a világon? Vagy ha a nagy marakodásban végül Irán tenné rá a kezét az összesre?

Az IPv6-ban szerencsére benne rejlik a megoldás, a 128 bites IPv6 ugyanis 32 bites elődjével szemben kimondhatatlanul sok, 232 helyett 2128, vagyis 340 milliárdszor egymilliárdszor egymilliárdszor egymilliárd ip-cím kezelésére képes, ami azt jelenti, hogy ha a világon minden egyes svájci bicska, zergetollas kalap és strandpapucs kap egy ip-címet, még akkor is marad elég mindenkinek. Szakértők szerint az IPv6 protokoll használatával a Szahara minden egyes homokszemcséje külön címet kaphatna.

De a szakértők arról mélyen hallgatnak, hogy mi van akkor, ha az ember a várakozásoknak megfelelően teljes egészében kiborgosodik, és a test minden egyes - becslések szerint 10-50 trillió - sejtjének egyedi ip-cím kell majd, hogy hálózatban működhessen. Na, akkor mi van? Úgyhogy a helyzet korántsem megnyugtató, sőt. Aki teheti, most azonnal szerezzen magának egy ip-címet. Vagy inkább néhány milliárdot.