Adsl vagy kábel?

Minden számítógép és kommunikációs hardver el tud romlani, sőt egy markológéppel is simán ki lehet rántani a földből a vezetéket, így pillanatok alatt internet nélkül maradhat tíz, száz, vagy éppen ezer ügyfél. És amikor nincs internetelérés, akkor az ügyfelek nagyon idegesek lesznek. Az UPC és az Invitel segítségével utánajártunk, hogy miként működik a kábel és az adsl, és hogy a hálózatokat miként felügyelik.

A spájzban vannak

A UPC ügyfélszolgálati szakértőinek a keze nagyon messzire elér, bármikor meg tudják nézni a központból, hogy az előfizetőnél lévő modem miként van beállítva, csatlakozik-e a hálózatra, és hogy van-e kétirányú adatáramlás. Magyarán meg tudják mondani, hogy a hálózattal van-e baj, vagy az ügyfél számítógépében kell a hibát keresni. Hasonló felügyeleti rendszert láttunk az Invitel budaörsi központjában, ahol az operátorok egyetlen szobából az egész országos hálózatot ellenőrizni tudják. Akkor is kapnak jelentést, ha az egyik szerverszoba túlmelegedett, és azonnal látják, ha egy hardver gajra ment.

Mindent elérnek

A kábelhálózaton az előfizetőnél egy modemmel egybeépített telefonadapter van, amelynek a jele egy koaxiális hálózatra kerül. A jel ezután egy csomópontba jut, az elektronikus jel itt alakul át optikai hálózaton továbbítható jellé. Egy csomópontba több koaxkábel fut be, és itt a tápellátás nem szünetmentes, tehát áramszünet esetén a rákapcsolt 500-800 lakás internet nélkül maradhat. A UPC szerint ez évente legfeljebb egy-két alkalommal fordul elő, és ilyenkor – az áramszolgáltatótól függően – egy-négy óra kimaradás lehet.

A csomópontból a jel már optikán megy tovább a fejállomásra vagy a kerületi optikai elosztókba, ezekből pedig a kábelmodem-vezérlőkbe. Ez utóbbiak vezérlik a modemeket, állítják a jelszintet, irányítják a forgalmat. Az elosztók és a fejállomások áramellátása szünetmentes. A budapesti elosztók optikai gyűrűn kapcsolódnak rá a Kinizsi utcában lévő központi fejállomásra, a vidéki nagyvárosok bérelt sávszélességen vannak bekötve. A csomópontok és az elosztók általában utcai dobozokban találhatóak, a fejállomások pedig a cég telephelyein.

A cég felügyeleti rendszere az összes modemet, vezérlőt, optikát és elosztót folyamatos monitorozza, és ha bizonyos hálózati paraméterek a határérték alá esnek, automatikus riasztás megy a diszpécsereknek, akik riasztják az adott terület technikusait vagy rendszergazdáit. A riasztások jellegéből a hiba helyére és okára is lehet következtetni.

A szerelő szemei

Adsl-előfizetés esetén annyival bonyolultabb a helyzet, hogy az ügyfél általában nemcsak egy modemet kap, hanem egy splittert is, amely a beszédet és az adatforgalmat választja ketté. Minden egyes telefonvonal külön rézdróton fut be a helyi csomópontba végződik, amely körülbelül 1000-1200 ügyfelet szolgál ki. Ebben a csomópontban minden egyes vonalhoz tartozik egy DLSAM nevű eszköz, amely a modemmel szinkronizál, és ekkor dől el, hogy a két eszköz milyen sebességen tud egymással kommunikálni.

Sajnos a távközlési cégek sokféle adsl-modemet használnak, és az olcsóbb változatok távolról nem menedzselhetők, tehát a központból nem tudják megmondani, hogy a DSLAM és a modem közti szakaszon van-e valamilyen fennakadás. Ilyen esetben – ha a rendszerfelügyeleti szoftver a csomópontoknál semmilyen hibát nem észlel - csak egy szakértő helyszínre küldésével lehet megállapítani, hogy a modem hibás-e, vagy pedig a rézdróttal van valami.

Emellett sok gondot okozhat maga a felhasználó is, mivel a modemet simán lecserélheti. Elég nagy a kínálat, a házi buherálás azonban csak alapos körültekintéssel javasolt, mert van olyan DSLAM-modem kombináció, ami egyszerűen nem működik.

Az Inviteltől azt is megtudtuk, hogy miként ellenőrzik a telefonhálózatot. Veszprémben van a hibabejelentő központ, itt ülnek azok a munkatársak, akik igyekeznek nagyon kedvesen fogadni az ügyfelek panaszait. Innen a felvett hibajegyeket Budaörsre továbbítják, ahol az operátorok döntenek arról, hogy kell-e hálózati mérnököt riasztani. Ha például kiesett egy gerinchálózati eszköz, akkor az operátorok semmi sem tehetnek – nincs hozzáférésük, mert az túl kockázatos lenne. A ritkábban előforduló, nagyon kritikus hibák kerülnek a harmadik szintre. Ezek azok a hibák, amelyekhez már a hardvergyártók szakértőinek a segítségére is szükség lehet. Ha az előfizető más társaság, például a Magyar Telekom területén van, a hibajegyet átadják a Telekom mérnökeinek.

Ez egyik ezért lassú, a másik azért

Amíg nem lesz több megabites mobilinternet az ország minden eldugott szegletében, addig többségünk kénytelen lesz vezetéken csatlakozni az internetre. Jó esetben még így is van választási lehetőség, hiszen tévékábelen és telefonvonalon is lehet szélessávú előfizetést kötni. A két szolgáltatás között persze alapvető különbségek vannak. Kábel esetén egy közös törzsvonalhoz csatlakoznak a felhasználók, és megoszlik közöttük a sávszélesség. A letöltés sebességét tehát meghatározza, hogy a törzsvonalon az adott pillanatban hányan interneteznek. Ugyanakkor a kábelhálózaton a központ és a felhasználó közti távolság egyáltalán nem számít, nem úgy, mint a telefonhálózaton. Az adsl esetében ezzel szemben a lakás és a központ közt kihúzott rézdrót befolyásolja a sebességet, és ha a drót hosszabb, akkor gyengébb rajta a jel, azaz lassabb lesz letöltés. Pár tíz méteres távolság miatt is jó néhány százalékkal csökkenhet a vonal legnagyobb elérhető sebessége.

Bár jól hangzik, hogy a legtöbb háztartásban van telefonvonal, ez nem igazán jó érv az adsl mellett, hiszen a csavart rézérpárokat az elmúlt száz évben bármikor lerakhatták. Ezzel szemben a tévékábelt eleve nagy sávszélességű adatátvitelre, tévéképek átvitelére fejlesztették ki. A telefonhálózatot tehát utólag kell felturbózni (például az adsl2+ és a vdsl2 bevezetésével), hogy a tévékábel nyomába érjen.