Számító paraziták

A legcélravezetőbb, ha az elosztott számítási rendszerek (distributed computing) klasszikusa, a SETI@Home felől közelítünk. A világon jelenleg hárommillió-kétszázötvenezer felhasználó vesz részt a földön kívüli élet jeleinek keresésében különböző alakú és teljesítményű számítógéppel. Az arecibói rádióteleszkópból érkező adatok feldolgozásában részt vehet bárki, aki telepíti a SETI@Home programot, amely a processzor üresjáratait értékes számításokkal tölti ki.

Az elosztott számítási rendszerben az önkéntesen csatlakozó felhasználók gépei együttesen szuperszámítógépként viselkednek, amelynek számítási teljesítményét különféle fontos tudományos problémák (rákkutatás, légkörkutatás) megoldására lehet használni.

Önkéntelenül

Ahogy a CodeRed vírus ténykedése nyomán is kiderült, a webszerverekben komoly tartalékok szunnyadnak kihasználatlan processzoridő terén.

Az amerikai Notre-Dame egyetemen Barabási László professzor vezetésével kidolgoztak egy módszert, amellyel a webszerverek is felhasználhatók elosztott számítási célokra.

A technika neve parazita számítási rendszer (parasitic computing), amely azt a fontos körülményt jelzi, hogy a számításokat végző webszerverekre semmit sem kell telepíteni, azok a rendszergazda tudta és beleegyezése nélkül végeznek számításokat egy kívülálló számára. De hát hogy van ez?

Hibátlanul

A parazita számítási rendszer a TCP/IP (transmission control protocol / internet protocol) egyik hibaellenőrző funkcióját használja ki, amely a dróton érkező adatok sértetlenségéért felel. Ez a funkció a checksum.

A checksum lényegében (egyszerűen) az adott adatcsomag végén található szám, amely a pakkban található számok összege. A címzett számítógép úgy győződik meg a beérkező csomagok sértetlenségéről, hogy maga is összeadja az adatcsomagban található biteket, majd az összeget összehasonlítja az adatcsomag végén elhelyezkedő számmal (a checksummal). Ha két szám egyezik, az adatcsomag nem sérült - ha nem egyeznek, az adatcsomag sérült, a címzett gép pedig rövid úton megszabadul tőle.

Egy parazita számítási rendszer ezt a számításokat a távoli szerverrel úgy végezteti el, hogy az adatcsomagok végére a valódi összeg helyett egy véletlen számot ír - az elküldött csomagokból így csak azok érkeznek vissza, amelyek végére véletlenül a pontos összeg került. A számítást így a távoli gép végzi.

Elméletbe zárva

A checksum a hálózati kommunikáció elengedhetetlen része, működése automatikus, megszüntetni értelmetlen. A rendszergazda az élősködést csak úgy előzheti meg, ha a gyanús IP-címeket letiltja.

Erre azonban nem biztos, hogy szükség van, mert a parazita számítási rendszer még csak elméletben létezik. Két legnagyobb gyengéje, hogy alacsony számítási teljesítményt biztosít (szemben az elosztott a számítási rendszerrel), és hogy a benne foglalt hibaellenőrzési deficit ledolgozásához szükséges technikai háttér kérdésessé teszi az élősködés szükségességét.