További Net cikkek
Kezdetben volt a leegyszerűsítés. A láma, aki jobb ötlet híján bögrét tesz a cd-meghajtóba, aztán az advanced júzer, aki képes bármilyen fájlt megnyitni Wordben, és a póver júzer, aki nappal csukott szemmel piszkálja a registryt, éjszaka meg színes bitekről álmodik.
De most, hogy lassan többen használnak modern információtechnikai eszközöket, mint ahányan nem (az amerikaiak 73 százalékának van nethozzáférése, bár Magyarországon a felnőtteknek még csak 36 százaléka netezik), szükségessé vált a felhasználók szofisztikált rendszerezése. A napokban a Pew Internet & American Life Project elő is állt a listával, amely három fő és tíz alkategóriába sorolja az információs és kommunikációs technológiák felhasználóit: a netezőket, a mobilozókat, a laptopcipelőket és azokat is, akiknek sikerült jó érzékkel távol tartaniuk magukat az infokommunikációs robbanástól, mert olyanok is vannak.
Elit, középutas, távolságtartó
A második főcsoport a középutasoké: ők a modern technika eszközeit meghatározott célokra használják, vagyis sokkal inkább kommunikációra, mint önkifejezésre. Az ő attitűdjük már változó, egy részük elégedett a rengeteg kütyüvel, míg a többiek terhesnek tartják az állandó készenléti állapotot.
A távol maradók csoportját alkotják azok a felhasználók, akik nagy ívben tesznek az egész infokommunikációra - vagy egyáltalán nincs számítógépük és mobiljuk, vagy van, de minek. Ők maradnak a tévénél és a vezetékes telefonnál.
Ebből a három főcsoportból bontakozik ki aztán a tíz alkategória, amelyeket a kutatóintézet munkatársai három szempont alapján határoztak meg: milyen eszközökkel rendelkezik a felhasználó, mire használja azokat, és milyen attitűddel viseltetik irántuk.
Az amerikai felnőttek, akik közül pontosan 4001-et faggatott ki a Pew még 2006-ban, nagyjából egyenlő arányban tartoznak a tíz csoport valamelyikébe: 8 százaléknyit tesz ki például a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő mindenevők, és 15 százalék sorolható a lista aljára került nem netezők közé.
De mint minden rendszertani alapvetés, ez is csak akkor érdekes igazán, ha megpróbáljuk elhelyezni magunkat benne, úgyhogy nosza, tegyen hitet mindenki, és vallja be, minek tartja magát: mindenevőnek, fásult veteránnak, esetleg tapasztalatlan kísérletezőnek? (Kis segítség: ha Ön ezt a cikket mobiltelefonon olvassa, és éppen blogjában készül rá hivatkozni, Ön nagy valószínűséggel az első csoportba tartozik; ha viszont a kisunokája nyomtatta ki, a vécén olvassa és nem ért belőle egy kukkot sem, akkor tán az utolsóba.)
Elit felhasználók:
Mindenevők (omnivores)
Ők birtokolják a legtöbb kütyüt, van asztali gépük, laptopjuk, mobiljuk, pda-juk, webkamerájuk, és aktívan használják is őket. Blogolnak, fotóznak, videóznak, megosztanak és letöltenek, saját webszájtot tartanak fent. Teljesen webkettesek, és magabiztosan lubickolnak az elektronikus információfolyamban. Ha meglát valakit egy méregdrága kávézóban, ahogy éppen az iPodján videózik, nagy valószínűséggel mindenevőre bukkant.
Kapcsolódók (connectors)
A kapcsolódók jellemzően a kilencvenes évek végi hullámban csatlakoztak a netre, és azóta le sem lehet őket onnan vakarni. Nagy részük a harmincas éveiben jár, inkább nő, mint férfi, szinte függő kapcsolatban áll a mobiltelefonjával, és előszeretettel használja a drótnélküli adatátviteli technikákat, tehát sokat wifizik, hsdpa-zik, vagy egyéb. A Kapcsolódók az átlagosnál kétszer nagyobb valószínűséggel blogolnak, és imádják, hogy a modern technika révén állandóan elérhetők.
Fásult veteránok (lackluster veterans)
Leggyakrabban negyvenes férfiak, akik már a kilencvenes évek közepén laptoppal a hónuk alatt rohangásztak, neteztek, úgyhogy mostanra volt idejük teljesen kiábrándulni az egészből. Egy Fásult veterán használja ugyan a mobilját, netezik is, de ezt inkább szükségszerűségnek tartja, mint boldogító tevékenységnek. Nem gondolja, hogy termelékenységét növelnék az elektronikus eszközök; elszörfölget, ellevelezget, de blogolni valószínűleg már soha az életben nem fog.
Hatékonyságnövelők (productivity enhancers)
A kifejezetten pragmatikus Hatékonyságnövelők azt tartják, hogy a mobiltelefon, a laptop meg az internet használata egész egyszerűen előnyt jelent nekik a mindennapi életben, hozzájárul szakmai előmenetelükhöz, és még a családtagokkal is könnyebb emailben kommunikálni, mint képeslapon. A Hatékonyságnövelők a negyvenes éveik elején járnak, dolgoznak és gyerekeket nevelnek, úgyhogy a webkettes huncutságokra már nem nagyon jut idejük.
Középutasok:
Mobilközpontúak (mobil centrics)
A Mobilközpontúak az előző négy csoporthoz képest viszonylag későn kezdtek netezni (általában fele annyi ideje vannak online, mint az elithez tartozók). Harmincas éveik közepén járnak, és bár neteznek is, elsősorban a mobiltelefonjukhoz kötődnek erős szálakkal. Készülékeik törvényszerűen tömve vannak játékokkal, tudnak vele fotózni és videózni, és előszeretettel sms-eznek. Azt viszont a Mobilközpontúak egy percig sem gondolják, hogy az információtechnikai eszközökkel nagyobb befolyásuk lenne saját életükre, mint nélkülük.
Zavarodott felhasználók (connected but hassled)
A Zavarodottak használják ugyan a netet és a mobiltelefont, de a modern technika inkább idegesíti, mint boldogítja őket. Késő negyvenesek, többségükben nők, akik jellemzően 1999 környékén kezdték használni a kütyüket, és akkor csatlakoztak először a netre is. Mintha megbánták volna. Sokat panaszkodnak információtúlterhelésre, nem gondolják, hogy a fejlett technika jó dolog lenne, és könnyen, sőt szívesen meglennének email, net vagy mobiltelefon nélkül.
Távolmaradók:
Tapasztalatlan kísérletezők (inexperienced experimenters)
Mint a nevükből is kiderül, ők most kezdenek ismerkedni az egésszel. Többségükben az ötvenes éveikbe lépő nők, akik szívesen kipróbálják az újdonságokat. Átlagosan öt éve neteznek, de ami a részvételt jelenti, nem túl nyitottak: csak ötödükkel történt már meg, hogy hozzászólt volna egy cikkhez vagy kommentelt volna egy blogon, ugyanakkor vannak köztük, akik hébe-hóba megosztanak a neten egy képet, esetleg letöltenek egy számot.
Alkalmi, de elégedett (light but satisfied)
A Tapasztalatlan kísérletezőkhöz hasonlóan ez a csoport is úgy öt éve netezik, de korántsem minden nap, mert ezt nem tartja élete elengedhetetlen részének. Mobiltelefonja van ugyan, de csak a legegyszerűbb funkciókra képes, ami nem baj, mert az Alkalmi, de elégedett felhasználó még sms-t sem nagyon szeret küldeni. Bár elismeri, hogy az információszerzés és a szocializáció szempontjából hasznosak lehetnek a kütyük, nem igazán örül annak, hogy mobilon bármikor elérhető, sőt le is mondana a mobiltelefonról a vezetékes javára.
Közönyösek (indifferents)
Bár a Közönyösek mindegyikének van internet-előfizetése és mobiltelefonja, alig használja őket - egyszerűen nem gondolja, hogy szüksége lenne rájuk. Egy igazi Közönyös mobiltelefonja ócska, alig tud valamit, és szélessávú netje sincs, még mindig betárcsázós modemet használ, ha használ valamit egyáltalán. Az átlagos Közönyös inkább idősebb, mint fiatalabb, inkább férfi, mint nő, és esténként inkább matat a garázsban, mint hogy netes barkácsszakkörökben helytelenkedne.
Nincsenek a hálón (off the network)
Ők a kommunikációs-informatikai rendszerváltás vesztesei. Se netelőfizetésük, se mobiljuk, és valószínűleg nem is lesz már nekik soha. Jellemzően nyugdíjasok, kevésbé tehetősek és alacsonyabb iskolai végzettségűek az átlagnál. Ha van is otthonukban számítógép, azt leginkább háztartáson belüli információcserére használják - például arra, hogy megnézzék rajta az unokákról készült digitális fényképeket. Mégsem biztos, hogy ők a vesztesek.