Ahol nem a Google fújja a passzátszelet

1996 őszén interneteztem életemben először, csóró szociológus hallgatóként beengedtek az esztétika szakosok csilivili hipermédia számítógéptermébe. A szájtátás után a karaokeről szóló cikkhez kezdtem el anyagokat keresgélni. Az akkor használt mainstreamnek számító Altavista kereső és Netscape böngésző azóta sehol sincs, viszont az elsőként bepötyögött kifejezésre – Erving Goffman amerikai szociológus nevére – ma már 191 ezer találatot hoz a Google, szemben az akkor irreleváns néhány tucat Altavista-találattal (már az is gáz, hogy akkor az összes találatot át lehetett nézni néhány perc alatt). Röhögtek is rajtam a többiek, hogy mit képzelek az internetről, miért lenne fent egy szociológus munkássága. Na, örömmel jelentem, hogy azóta ez is elérhető. Egyébként már akkor lehetett látni, hogy az internetes keresés az egyik gyilkos alkalmazás, ami tömegeket fog elcsábítani az internethez. Ez a megérzés azóta beigazolódott, és a Google, a keresők zászlóshajója az internet egyik legértékesebb és nem mellesleg egyik leginnovatívabb cége lett, az internetes keresés pedig sok százmillió ember információfogyasztási szokásait alakította át teljesen.

Retro Google – ilyen lett volna a keresés a hatvanas években

Mert hogyan is kerestünk információkat a Gutenberg-galaxisban (az internet és a Google előtt)? Az otthoni könyvespolcon kutatva, könyvtárban kulcsszavak alapján, könyvtáros segítségével, a baráti körből kikerült önjelölt polihisztoroktól, szülőktől, stréberek tanároktól... tehát teljesen esetlegesen.

De vajon ki tesz még fel klasszikus keresési kérdéseket barátoknak vagy könyvtárosoknak, amikor ott van az internet? A Firefox jobb felső sarkában a beépülő kereső modulban ott figyel az általános keresésekhez a Google (Desktop keresési lehetőséggel) és a Yahoo, könyvekhez és CD-khez az Amazon.com. Enciklopédikus tudáshoz a Wikipédia, mozikhoz és sorozatokhoz meg az IMDb. Aztán bent csücsül még néhány további kereső (amik nélkül mondjuk én momentán tökéletesen megvagyok): az Answers.com, a Creative Commons, az eBay, a del.icio.us. További testreszabással tucatnyi keresőoldal rakható még be ide (csak minek, amikor már ezek közül sem használom mindet): szótárak, képkeresők, hírkeresők, blogkeresők… Egy kattintással tehát bármilyen kifejezésre találatok sokasága jeleníthető meg, ráadásul nem esetlegesen, hanem adott algoritmus mentén. Ennek köszönhetően az emberi kultúra egyre nagyobb szeletében keresgélhetünk korábban el nem képzelhető hatékonysággal (próbáljunk csak megtalálni egy adott sort a nyomtatott Petőfi-összesben és rájövünk, miről is van szó).

Ma már nem a keresés a szűk keresztmetszet, mint régen, hanem a releváns találatok gyors rendszerezése. Napjainkban ugyanis egy átlagos merevlemezen is több infó lehet, mint egy kisvárosi könyvtárban és egy pc több számítási kapacitással bírhat, mint az Apollo-11, amikor megjárta a Holdat. (Mégsem vagyunk feltétlenül sokkal okosabbak, mint 40 éve.) Nem véletlen, hogy a leginkább releváns eredmények gyors megtalálását biztosító Google (országoktól függően) a keresési piacnak akár a 60-90%-át is birtokolhatja (Franciaországban és Németországban például a Google közel 90%-os részesedéssel az első, a Yahoo 3%-kal a második – talán ezért is álltak elő néhány éve egy saját közös kereső ötletével a franciák és a németek). A Comscore szerint 2007-ben a Google „amúgy” 60%-át birtokolta a világ teljes keresési piacának.

Persze ahogy nőtt az internet mérete (annak ellenére, hogy a közkeletű mítosszal ellentétben még mindig nem található meg rajta minden, szóval tessék felfelé is töltögetni), úgy okosodtak a keresők és a keresést végző felhasználók egyaránt. A beírt keresőszavak száma folyamatosan nőtt, miközben finomítottak a kereső algoritmusokon is. A keresők hatalmát jól mutatja, hogy az utóbbi néhány évben a keresők manipulálása (leánykori nevén SEO: search engine optimization) mennyire bevett gyakorlattá vált. Mára önálló iparág, hogy okos és ügyes fiúk a találati lista élére repítsenek gazdag tartalomszolgáltatókat és kereskedőket tetszés szerinti keresőszavak esetén.

A kínai piacvezető – letisztult struktúra

Az internetes keresés kapcsán számtalan további témát lehetne említeni, ami meghatározó volt az elmúlt egy-másfél évtizedben. Emlékezhetünk például arra a kellemes bizsergető érzésre, amikor 2001-ben először került be magyar keresőszó a heti top10 kifejezések közé a Google-nél. Biztosan kitalálták, az angolul nyelvtörőnek tűnő „csisztu” (ejtsd: ksziszdztjú) szóról van szó és a Csisztu Zsuzsának tulajdonított házipornó-videóról, amit világszerte felhasználók milliói izgultak végig. Aztán számos történet keringett a keresők, főleg a Google által megnyomorított sorsokról (egy férfira például az első randin a rendőrség várt, mivel a partner ráguglizott a nevére és megtalálta a körözött bűnözők között). A keresőkből szinte semmi sem törölhető és semmi sem kerüli el a figyelmüket. Tessék csak a saját névvel próbát tenni, meghökkentő találatokra lehet bukkanni, rég elfeledett képek, kínos névrokonságok. És persze a keresések kapcsán a teljesen lerágott csont – főleg így év végén a témahiányban szenvedő grafománoknak – hogy vajon Britney Spears vagy Nostradamus vitte-e a pálmát az adott évben, kire kerestek rá többször a júzerek. (Ebben messze a Google a legjobb, Zeitgeist szolgáltatásával kezére játszik mindenkinek.)

Koreában ezt szeretik a népek

Befejezésül egyetlen kereséstörténeti eseményt hadd említsek meg: az ezredfordulóig a szex volt az uralkodó a keresések között, ekkor vette át az uralmat az mp3. Ennek ellenére továbbra is tartja magát az a tévhit, hogy a júzerek csak a pornót keresik az interneten. Valójában a szex a kereséseknek csak az elenyésző töredékét teszi ki, az emberek mindenre rákeresnek, ami él és mozog, a keresőkifejezések spektruma hihetetlenül sokszínű és rengeteget elmond azokról, akik felteszik a kérdéseket. Nem véletlenül ülnek rajta a keresőcégek ezeken az adatbázisokon, amellett, hogy szenzitív információkat tartalmaznak, kincsesbányát is jelentenek.

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!