Vint Cerf, aki a hetvenes években a mai internet elődjének számító DARPANET hálózatot és az internetes adattovábbítási standard, a TCP/IP protokollt kifejlesztő csapat vezetője volt, egy koreai konferencián jelentette be: a hálózat megérett a továbblépésre, és az űr meghódítására. A NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratory kutatóintézetének (itt építették többek között a marsjárókat, és az amerikai űrszondák nagy részét) specialistái Cerf vezetésével az interplanetáris netet meghatározó szabványokon és technológiákon dolgoznak.
Az amerikai védelmi minisztérium IRIS projektje az internetes forgalmat irányító routerek műholdakra telepítésével csak a földi hálózat sebességét növelné, az InterPlaNet viszont a nemzetközi űrállomást, a jövőben felépülő holdbázisokat, illetve az emberi legénységgel utazó űrhajókat (például a Mars-expedíciót) kötné össze közös hálózatba a jó öreg földi internettel.
A fénysebesség túl lassú
Az űrbeli internettel kapcsolatban a legnagyobb kihívást az óriási távolságok jelentik, amik az adattovábbításban jelentős késéseket eredményeznek; plusz sokkal nagyobb az adatvesztés esélye, ami miatt többszörösen be kell biztosítani az adatátvitelt, az egyes adatcsomagok többszörös elküldésével. A Föld és a Mars között a fénysebességgel utazó adatoknak harminc-negyven percre van szükségük egy oda-vissza útra, attól függően, hogy a két bolygó éppen hol jár a maga pályáján.
Három év múlva kész az elmélet
Az InterPlaNet szabványai a tervek szerint 2010-re készülnek el (eredetileg a Mars Telecommunication Orbiter műhold 2009-es fellövése lett volna a kitűzött dátum, de azt a projektet leállították), ezután lehet majd beüzemelni az első router-műholdakat, amik összekötik majd az internet földi és űrbeli részeit. Ezt Hold, majd később Mars körüli pályára állított műholdak követik, és lehetővé válik interneten nézelődni a marsjáró webkameráján keresztül, emailt küldeni és fogadni a nemzetközi űrállomásról, esetleg egy online játékban feldobni az utazás unalmas napjait a Mars-expedíció tagjainak.