Olvassa el a cikket, amit írt!

"Na kérem, a projekt láthatóan megbukott" - ez a vészjósló bejegyzés árválkodott múlt vasárnap, alig egy nappal a határidő lejárta előtt annak az Indexre szánt cikknek a helyén, amelyet egyedülálló vállalkozás keretében most először nem az Index szerzői, hanem a vállalkozó kedvű olvasók készültek megírni.

"A prózai ok: klasszikus focistahiba. Vesztésre állunk, szorít az idő, a csapat fejetlenül fut az eredmény után, vezéregyéniség - aki összefogná a gárdát - nincs, mindenki egymaga akarja megnyerni a meccset, éppen ezért senki sem passzol. Ágyő Texas!" - írta keserűen az egyik legaktívabb közreműködő, lege, és akkor egy ideig valóban úgy tűnt, hogy a közös munkából nem lesz semmi - legalábbis olvasható, érdekes cikk nem.

Pedig olyan szépen indult. Múlt csütörtökön kértük meg az Index olvasóit arra, hogy néhány nap alatt együtt írjanak egy cikket a magyar közösségi szájtokról. Pillanatokon belül fel is került néhány bejegyzés, keretes anyagnak szánt szösszenet, de ahogy az várható volt, a célra kiválasztott, bárki által szerkeszthető wikiszájton a felhívás megjelenése után nyomban megjelentek a barbárok is, akik így volt olyan pont, amikor alig hitt valaki a projekt sikerében. Mi hittünk.

"Nem a cél, az út a fontos"

"Ezeket a szürke keretes offságokat nem lehet kiszedni valahogy?" - kérdezte lege a cikkhez kapcsolódó egyik fórumban, miután egy névtelen kontribútor "Gyurcsány, takarodj" feliratokkal szemetelte tele a készülő cikket. Bár a korábbi verziókat a wikirendszerekben egyszerű visszaállítani, a magukat komolyan vevő szerzők joggal regisztrációt követeltek, sőt a nyitóoldal írásvédetté tételét, de szerencsére mindkettőt sikerült elkerülni: a cikk úgy készült, hogy valóban bárki írhatott bele, szerkeszthette és törölhetett belőle. Ez már önmagában is nagyszerű eredmény.

De ahogy közeledett az eredetileg hétfő délre kitűzött határidő, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy egy közös erővel készülő cikk megírása rengeteg olyan munkával jár, amilyennel egy magányos újságírónak ritkán kell szembesülnie. A résztvevők, akik közül a csoportdinamika alapszabályainak megfelelően hamar kitűntek a vezéregyéniségek, és hamar eltűntek a kibicek, látványosan sok időt töltöttek szervezkedéssel, vitával, feladatkiosztással, ütemezéssel, a szájt rendbetételével és tisztogatásával, illetve új, használható oldalstruktúra - vagyis a kényelmes munkafelület - kialakításával. Miközben a fórumban arról folyt a vita, hogyan is kell egy interjút rendesen elkészíteni, a cikkből alig volt meg valami.

"Az ilyen közös munka arra emlékeztet, amikor gyerekkorunkban több barátommal beléptünk Amway ügynöknek" - írta a fórumban az egyik szerző, keysersozehun. "Ott is napestig stratégiáztunk, megbeszéltünk, terveztünk, egyeztettünk, de eladni senki nem akart, ez hamar pontot is tett az üzleti pályafutásunk végére."

Hétvégére aztán mégis felgyorsultak az események, elkészült egy mindenki által elfogadhatónak tartott cikkvázlat, többen nekiálltak, hogy meginterjúvolják a közösségi szájtok illetékeseit, és jó ütemben folyt az anyaggyűjtés is.

"A leves olyan lesz, mint az alapanyagok"

Ekkor derült fény a publikus közösségi vállalkozások vitathatatlan előnyére a hagyományos módszerekkel szemben: néhány interjúalany személyesen jelent meg a szájton, és saját kezűleg válaszolt a kérdésekre, megspórolva a szerzőknek egy csomó munkát és kizárva a félreértés lehetőségét. Ekkor derült fény a publikus közösségi vállalkozások vitathatatlan hátrányára is: a cikk nem készült el a megadott határidőre.

"Első két nap a trollok túrták az egészet, nem is tudtunk dolgozni. Vasárnapig csak azt találgattuk, hogy mit kellene csinálni. Hétfőn sopánkodtunk, hogy lejárt az idő, ahhoz képest kvázi másfél nap alatt szerintem nem lehetett volna jobban" - vall a kezdeti nehézségekről tibi, aki szerint "a leves olyan lesz, mint az alapanyagok. Ha kicsit több profi újságíró lett volna, talán jobban szét tudtuk volna dobni a melót és azoknak, akik értenek hozzá - kevesebbet kellett volna javítgatniuk."

Péter, egy másik aktív szerző szerint nem a profik hiányoztak, hanem csak arról van szó, hogy "a cikkíráshoz ténylegesen hozzájáruló közösség kialakulása, valamint a technológiával való ismerkedés éppen az eredeti határidőre fejeződött be. Hagyományos újságírás esetén ez a megbízással egyidejűleg adott."

Hosszabbítás

A szerzők a körülményekre való tekintettel kétnapos hosszabbítást kértek, és természetesen meg is kapták. A hétfő és szerda dél közötti időszakban jóval kevesebb volt a szervezkedés, a vita, és több az érdemi munka, mint korábban. Ekkorra már csak maroknyi eltökélt tag maradt, viszont az összegyűjtött anyag egyre duzzadt, és úgy tűnt, a lelkes közösséget az isten sem menti meg attól, hogy időre megírja a cikket.

A cikk nem készült el időre, állítják a résztvevők, akik szerdán délben újabb hosszabbítást szerettek volna elérni. A cikk elkészült, állítjuk mi - nyilván lehetett volna részletesebb, átfogóbb, hosszabb vagy rövidebb, de lehetett volna sokkal rosszabb is. Azoknak a vegyes tapasztalatoknak az alapján, amelyeket a Los Angeles Times és a Wired szerzett, amikor hasonló vállalkozásba kezdett, nyugodtan kijelenthetjük: büszkék vagyunk olvasóinkra. Vagyis szerzőinkre. Gratulálunk!

Azoknak pedig, akik szívük szerint azonnal nekiállnának fikázni az elkészült cikket, most az egyszer kuss van. Tetszettek volna nekiállni, és csinálni.