Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Net cikkek
Elfelejtettük kedvenc számunk címét? Semmi gond, elég elénekelni egy-két dallamot belőle, a kereső rátalál, és a dal máris gépünkre töltve. Három-négy év múlva nem kell hosszasan kutakodni, az óhajtott számok rövid időn belül rendelkezésükre állnak.
Legalábbis Sandra Uitdenbogerd, a melbourne-i RMIT Egyetem kutatónője szerint. Úgy véli, a következőgenerációs keresőprogramok képesek lesznek puszta énekszóra feldolgozni és pontosan kezelni a zenei információt. A fejlesztéseket felgyorsítja, hogy (a közönség és nagyvállalatok részéről is) igen élénk érdeklődés mutatkozik a zenei keresés után.
Énekszóra jön a válasz
Hogyan működik a majdani rendszer?
A számítógép mikrofonjába dúdoljuk a dallamot, vagy – ha valamelyest ismerjük – elénekelünk egy részletet a szövegből. A program az adatbázisában lévő fájlokat elemezve találja meg a kért számot.
Természetesen énektudásunk sokat nyom a latba. Ha opera-szólista magasságokban szárnyalunk, azaz hangunk kellően tiszta, a számítógép néhány pillanat leforgása alatt felismeri, mit kértünk. Viszont, ha hamisan kornyikálunk, az azonosításhoz lényegesen több időre van szüksége. Ugyanakkor – hangunk legyen elképesztően szép vagy csapnivalóan érdes – egy-egy taktust szinte bárki képes pontosan elcsípni és viszonylag élethűen, de legalább felismerhetően visszaadni.
Egyre nagyobb az igény az efféle keresésre. A jelenlegi megoldások gyakran eredménytelenek. A kudarc több okkal magyarázható. Mivel a programok begépelt szöveg alapján próbálkoznak, komoly problémát jelent, hogy (majdnem) ugyanazok a versikék, sorok sok számban megtalálhatók. Minél kommerszebb a muzsika, annál nagyobb az esély a tévedésre. Ráadásul általában a legkönnyebb, legsablonosabb szövegeket jegyezzük meg.
Ének nincs, de nagy a háttérzaj
A dallamok egyedibbek, jobban megkülönböztethetők egymástól, vagy még pontosabban fogalmazva: kevésbé téveszthetők össze. De mindezek mellett egy másik, igen fontos szempont is előre lendíti a hang alapú zenekeresést: a klasszikus és az elektronikus zenék jó részében egyáltalán nincs szöveg, ének. Ebben az esetben a vers nélküli melódiákat a lehető legpontosabban kell eldúdolnunk. Más kérdés, hogy ez a feladat például egy Stockhausen vagy Aphex Twin opus keresésekor igencsak emberpróbálónak tűnik.
A fejlesztések során egyéb problémákat is orvosolni kell: a muzsikák sokszínűsége mellett a hangminőség és a környezeti zajok által okozott interferencia komoly zavaró tényezőnek bizonyulhat. Mivel ezek a külső tényezők kihatnak a hangfrekvenciákra, könnyen megakadályozhatják a sikeres gépi keresést.
Stílus- és műfajfüggetlen keresést!
„Az audió egy le- és felfelé mozgó hullámforma, és különösebben nem hasonlít arra, ahogy a zenét hangjegyekként érzékeljük” – nyilatkozta az audióalapú keresésre specializálódott kutatócsoportot vezető Uitdenbogerd.
A programok munkáját egyébként az sem könnyíti, hogy a zene nemcsak monofon, hanem polifon is lehet, azaz egyszerre több hangjegy több hangszeren is szólhat (mint általában a klasszikus muzsikában és a rockban).
Természetesen megkönnyítené a keresést, ha a program hatáskörét egyetlen műfajra, például az operaáriákra szűkítenék. Csakhogy hosszabb távon pont nem ez a cél, hanem az, hogy a rajongók gépi segítséggel stílustól és műfajtól függetlenül bármit megtaláljanak.
Uitdenbogerd és munkatársai jelenleg a hangszeresen játszott opusok hangszínére és hangulatára fókuszálnak. Például, ha „zsíros” basszusokat akarunk, a kereső ennek megfelelően végzi munkáját, míg a hangulatalapú kutakodás során a program előrejelzi, hogy az adott zene milyen lelkiállapotokat válthat ki belőlünk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
