Barátságos lövöldözés Pestszentimrén

Nagy nap, feledhetetlen nap volt 2008. augusztus 24. a sporttörténelemben. A magyar vízilabda-válogatott a döntőben 14-10-re legyőzte az amerikai csapatot, és aranyérmes lett az olimpián. A ferraris Felipe Massa 1:35:32.339-es idővel rajt-cél győzelmet aratott a valenciai Európa Nagydíjon. És az fu.sk legyőzte az Ancients-t.

Aki nemhogy a pontos eredményt nem tudja, de még a sportágat sem képes megtippelni, ne szégyenkezzen, valószínűleg így van ezzel még legalább 9,9 millió honfitársa. Pedig az idén másodszor megrendezett Budapest eSport Cup-on (Becup, fő támogató a Fujitsu Siemens) három kategóriában legalább négyszázan indultak, és csak a helyszínen ezrek szurkoltak nekik. Volt több hivatalos szponzor, volt élő adás kommentátorral, volt izgalom, volt díjátadás, sőt pénzdíjátadás, és a végén fényképezkedés. Pont mint az olimpián vagy a Forma 1-en, csak egy kicsit kevesebb felhajtással.

Egy igazi szülő

"Aki szereti a gyerekét, az bármire képes érte" - mondja Daruné Petrovics Katalin, és meghatottan egy fehér pólós, kék mellényes fiatalemberre mutat, aki valahol a csarnok közepén birkózik az egérrel meg a klaviatúrával. Daruné a fiának szurkol, de nem merészkedik a küzdőtérre, egy üvegajtó mögül figyeli a gyereket, akinek a vigaszágon még van esélye a döntőbe jutni. A gyerek már 21 éves, de anyukája korábban sem tiltotta neki a számítógépes játékot: "Neki kell eldöntenie, mivel akar foglalkozni." Na ilyen egy igazi szülő.

A Becup résztvevői helyileg pontosan az isten háta mögött, egy pestszentimrei sportcsarnokban (sőt egyenesen sportkastélyban) gyűltek össze: teli a parkoló, folyamatosan rendelődnek a malomkeréknyi pizzák, patakokban folyik az energiaital, és a szünetekben a napon sütkérező versenyzők olyan viccekkel szórakoztatják egymást, hogy "- Kérsz egy Tokio Hotel cd-t? - No Thanks". Saccolják meg az átlagéletkort.

Még ennél is viccesebb, ami odabent zajlik. A kézi- és kosárpályát most alapvonaltól alapvonalig asztalok borítják, az asztalokon otthonról hozott számítógépek, a legtöbbnek leszedve az oldala, hogy meg ne süljön a processzor. Az oldalvonal mentén emelvény, kétszer öt egymás mellé tett gép várja a döntősöket. A teremben az utolsó selejtezők zajlanak, tehát időről időre felüvölt egy játékos - ez általában azt jelenti, hogy vagy lelőtt valakit, vagy le lett lőve.

A Becupot idén másodszor, három sportágban rendezik meg: Call of Duty 4-ben, a második világháborúsként indult, majd kortárs tematikával frissített lövöldözős csapatjátékban, illetve a Counterstrike két válfajában, 1.6-ban és Source-ban. A Counterstrike (bennfenteseknek CS, ejtsd csé) minden idők egyik legsikeresebb egyes szám első személyű lövöldözős játéka (first person shooter, fps), amelyben ez egyik ötfős csapat terroristákkal van, a másik meg elhárítókkal, és különböző izgalmas feladatokat hajt végre a túszmentéstől a bombahatástalanításig. Még egyszerűbben: lőni kell, és az győz, aki életben marad.

Legends Never Die

A játék terroristás-robbantgatós-lövöldözős imidzse lehet az egyik oka annak, hogy a nem hivatalos elektronikussport-olimpia, a World Cyber Games (WCG) magyar selejtezőinek szervezői már két éve nem rendeznek Counterstrike-versenyt. Vagyis magyar versenyző magyar színekben ha akarna sem indulhatna fps-ben, hiába van döntő belőle a WCG-n.

A másik, sokkal valószínűbb ok a nevük elhallgatását kérő esportpolitikusok szerint az, hogy a többi WCG-s sportágban (idén Warcarft, Starcraft, FIFA Soccer, Command & Conquer pc-n, és Guitar Hero Xboxon) egy-egy versenyző indul, egy CS-csapat viszont öttagú. Ennek a kategóriának a győzteseit tehát ötször annyiba kerül utaztatni, mint a többieket. Idén csak Kölnbe, de tavaly Seattle-be, 2006-ban Monzába, 2005-ben Szingapúrba - ezt már állítólag nem tudja kigazdálkodni a magyar szervező.

"Az, hogy a WCG-n nincs fps, megöli a versenyt" - panaszkodik Török Balázs, a Becup egyik szervezője, aki az elmúlt évtizedben Kodiak néven írta be magát a magyar CS-történelembe, és akit máig félistenként tisztel a közösség. "Mi egy WCG-re már nyár elején elkezdtünk készülni, versenyek, tapasztalatszerzés, edzés. Egy fél évet küzdesz, felépíted a csapatot, aztán semmi. Ezért kiszámíthatatlan a mezőny" - állítja Kodiak, aki szerint igazi motiváció híján manapság csak úgy ad hoc verődnek össze a hazai csapatok. Ő az Ancients tagjaként, sőt irányítójaként háromszor járta meg a nemzetközi WCG-döntőt, máig hatalmas rajongótábora van, de két éve átállt a szervezésre, és ismerőseivel (név szerint Mozgó Célpont, Akira, Taki, Smalla és Tomcsi) összehozta a Becupot. Ha CS-ről van szó, Kodiak megkerülhetetlen, ennek ellenére többször körüljártuk már, készült róla videó, neveztük példaképünknek, sőt "a hazai Counterstrike-diaszpóra vallásos áhítattal tisztelt ikonjának", de a legjobban akkor járnak, ha megtekintik saját kezű blogját, melynek alcíme nemesen csak annyi: "Legends Never Die". Most pedig Kodiak tiszteletére tekintsünk meg együtt egy Kodiak-videót:

Paralimpia után elimpia

"Ez a verseny [a Becup] nem konkurenciája a WCG-nek" - állítja az utóbbi rendezvény hazai főszervezője, Hadházi Dániel, aki jó sportdiplomata módjára jár-kel-szocializál a nem konkurens Becupon. Ő elsősorban a hazai állapotokban látja a hibát. "Le vagyunk maradva, nincs igazi rajongói bázis" - mondja, és előjön az ilyenkor szokásos bezzegezéssel: bezzeg külföldön, főleg Koreában és Kínában rajongói klubok szerveződnek egy-egy játékos köré, bezzeg ott hivatalos sport az esport, rengeteg a szponzor, az állami támogatás. Idén Kínában egyenesen az igazi olimpia ideje alatt akartak esportversenyt rendezni, mondja Hadházi, csak sajnos a májusi földrengésben összedőlt a szervezők irodája, ezért októberben tartják a versenyt, rögtön a szeptemberi paralimpia után.

Nálunk mindez még gyerekcipőben: "Olyan, mint a foci a kezdetekben. Tartja két ember a kaput, és örülünk, hogy tudunk játszani" - mondja a WCG-szervező, aki abban bízik, hogy felszálló ágban van az üzlet. Valamennyi nyoma azért már ennek is van, mert sok csapattag mezén annyi a céges logó, amennyit csak szétszponzorált raliladákon látni. A látvány alapján rendesen meg van támogatva van a végső Source-győztes OBi és az Ancients is. A fu.sk saját ruhában játszik.

Jönnek a Csehszlovákok

Vasárnap kora délután. Kemény Dénes már szárítkozik, Felipe Massa még unottan rója köreit Valenciában. A pestszentimrei sportkastély bezzeg hangos, elkezdődik a CS 1.6-os döntő. A pódiumon tíz versenyző: balra a magyar Ancients, Kodiak volt csapata; jobbra a csehszlovák fu.sk, ami tényleg csehszlovák, ugyanis négyen pozsonyiak, az ötödik játékos, Johan viszont a csehországi Zlinből való. Egy-egy akció közben csak az irányító utasításai hallatszanak, magyarul, illetve csehszlovákul. A játékosokkal szemben ülő közönség ilyenkor meredten nézi a tíz monitort és az egy nagy kivetítőt, próbálja kibogozni, mi történik éppen. Aztán egy-egy akció - halál - végén kitör a taps. A menetek végén szolid őrjöngés.

"Mi a titkotok?" - kérdezem a csehszlovákokat, miután megnyerték. "Nincs titok" - válaszolja a szűkszavú Johan. "Csapatjáték. A csapat nyer."

Ezzel a legtöbb CS-szakértő egyetért, bár mindegyikük kiemeli a reflexek és a stratégia fontosságát. A terrorizmusos vádakat egyöntetűen hülyeségnek tartják. A WCG-s Hadházi szerint a CS leginkább kidobós játékra hasonlít, másvalaki szerint a sakkhoz áll közel, megint más a mentális tartást és a közösségformáló erőt emeli ki. "Agyban dől el" - mondja Gillich László, a korán kieső Zero Tolerance csapattagja, aki nem tartja magát hardcore CS-snek (egyszer egy évben belefér egy verseny, mondja) - ennek ellenére napra pontosan emlékszik rá, mikor kezdett Counterstrike-ozni. 1999. szeptember 14-én egyébként, pulya kora óta.

"Aki elkezdi és beleszeret, nem nagyon hagyja abba" - mondja BugBear, a Becup hivatalos shoutcastere, és itt álljunk meg egy pillanatra. A shoutcaster promóter, MC és kommentátor, ezek közül talán a harmadik funkció a legfontosabb, főleg hogy BugBear, aki amúgy Gáspár József és négy éve Counterstrike-ozik, Palik Lászlót tartja példaképének. BugBear kommentálja azt a videostreamet, amelyen minden pillanatban ezrek követik a játék alakulását a neten. "Egy versenyen MC is vagy, mész, beszélgetsz, együtt élsz a rendezvénnyel. Én hasonlóan közvetítek, mint Laci."

A díjátadó véget ért, már csak az utolsó poén, az 1.6-Source meccs van hátra, versenyen kívül olyasmi, mintha az olimpián az aranyérmes pingpongozók viccből összemérnék tudásukat a műúszókkal. Először pingpongban, aztán műúszásban. Néhány rajongó ténfereg az ünneplők körül, akik a díjakat igyekeznek igazságosan szétosztani egymás között. A győztes csapatok 300 000 forintot kapnak, a másodikak 200-at, a harmadikok 100-at. A több versenyszámban jól szereplő OBi egy szponzori különdíjjal együtt összesen 410 ezer forinttal távozik. A jövő heti budapesti WCG-n biztosan nem lesznek ott, pedig azon tavaly nyolcmilliót osztottak szét a győztesek között. Motiváció, az lenne.