István, Vajk
17 °C
34 °C

Kikeltek a brit orvosok az erőszakos játékok ellen

2008.04.12. 10:22
Az erőszakos megoldások sikerességét mutatva a tévéműsorok, filmek és videojátékok mind a felnőtt-, mind a fiatalkorú nézőket agresszivitásra késztetik és ezzel súlyos társadalmi veszélyt jelentenek – állítják kutatók az angol Lancet orvosi újságban.

A szigetországban rövidesen kapható lesz a Manhunt 2 és a Grand Theft Auto 4 című videojáték, melyek előző darabjai valószínűsítették a folytatásban az emberi kegyetlenség olyan mértékű bemutatását, amit a lélektannal és az igazságügyi orvostannal foglalkozó szakorvosok nem akartak szó nélkül hagyni. A szakfolyóirat szerkesztőségi közleménye utal azokra a korábbi vizsgálatokra, melyek egyértelműen bizonyították, hogy az erőszakos viselkedés látványa jelentősen növeli az agresszivitás hosszútávú fokozódását, valamint a félelmi reakciók esélyét, különösen a fiúknál.

A lap idézi az elmúlt évben nyilvánosságra hozott kutatási eredményeket. Két amerikai szakember évtizedeken keresztül foglalkozott a médiaerőszak különböző formáinak lélektani és viselkedési hatásával. L. Rowell Huesmann és Brad Bushman úgy fogalmazott, hogy az elektronikus tömegtájékoztatás erőszakos változatai olyan veszélyt jelentenek a közegészségügyre, aminél csak egy súlyosabb van: a dohányzás tüdőrákot okozó hatása. Az újság emlékeztet arra a jelentésre is, amely az Egyesült Királyságban azzal foglalkozott, hogy a gyerekekre milyen módon veszélyesek az internet és a videojátékok formájában bárki számára elérhető, kegyetlen vagy más okból nem megfelelő képi tartalmak, információk.

Az angol kormányzati jelentés is megismétli a már korábban javasolt lépéseket: a videojátékok esetén azt, hogy csak bizonyos kor után foglalkozhassanak a gyerekek ezekkel a programokkal, hogy a szülők nagyobb mértékben ellenőrizzék gyermekeik ilyen jellegű időtöltését, a társadalom pedig gondosabban tartsa kézben az ilyen anyagok kereskedelmét, igyekezzen megakadályozni az illegális áruforgalmat. A Lancet közleménye fölhívja a figyelmet arra, hogy a hivatalos jelentés elfordul attól a korábbi gyakorlattól, amely még szigorúbb hatósági beavatkozásokat követelt. Úgy látják, hogy sokkal alaposabban kell mind a szülőket, mind a gyerekeket tájékoztatni arról, mennyire fontos fölfogni azokat a veszélyeket, melyek a médiaerőszak formájában az egész társadalmat fenyegetik.

A szerzők szerint másik feladat az volna, hogy jól előkészített megfigyeléses vizsgálatokkal tisztázzák, hogyan játszanak a gyerekek egyénileg és csoportosan, van-e az erőszak szempontjából veszélyeztetett csoport, akár életkori, akár etnikai szempontból. Föltételezhető, hogy a fiatalkorúak erőszakos cselekményeinek hátterében sokkal gyakoribb az utólag kimutatható pszichés zavar, mint ahogyan azt korábban hitték. Csak ezek az adatok segíthetnek annak tisztázásában, hogy a médiaerőszak milyen módon és mértékben fokozhatja az egyébként is jelen lévő pszichológiai, viselkedési tüneteket.

Az utóbbi években újra kiéleződött az erőszakos játékok körüli vita. Miközben a kritikátlan boszorkányüldözés évei már elmúltak, és egyre többen vetik fel, hogy az erőszakos játékok legfeljebb meglevő defektusokra vannak rossz hatással, még mindig nem tudni pontosan, kikre és hogyan hatnak a videojátékok. Nemrég éppen Nagy-Britanniában publikáltak egy kutatást, amely szerint a videojátékok éppen hogy nyugtató hatásúak, de a bűnügyi statisztikák sem támasztják alá, hogy a virtuális erőszak valóshoz vezetne.