Az első Halo a Microsoft első játékkonzoljával, az Xboxszal együtt debütált 2001 novemberében. Ahogy a hardver is megkeverte a piacot (sokan innentől datálják a pc-s játékpiac hanyatlását), úgy a program is nagyot szólt. Megmutatta, hogy az örök pc-s műfajnak hitt first person shootereket (vagy ahogy a szleng ismeri, Doom- és Quake-klónokat) is át lehet ültetni konzolra, és hogy a bénának látszó, kontrolleres irányítás valójában több szempontból logikus. Ráadásul a kooperatív módnak elnevezett játékstílus, amelyben két játékos egymást támogatva teljesíthette a sztorit elmesélő pályákat, olyan élményt adott, amilyennel pc-n még nem találkoztunk (és később sem, a Halo jelentős csúszással érkező pc-s verziójából ugyanis ez a finomság kimaradt).

A második résznek már kikövezett útja volt: amikor 2004 novemberében megjelent, az Xbox-tulajdonosok száma 20 millió felett járt. Közülük 2,4 millióan a premier napján meg is vették a Halo 2-t minden idők legjobb első napos fogyását produkálva – a rajongók 24 óra alatt 125 millió dollárt hagytak a pénztáraknál. Azóta eltelt három év, és túlzás nélkül lehet állítani, hogy a következő napokban nemcsak a fejlesztő Bungie Studios és a kiadó Microsoft, hanem az egész konzolos játékpiac figyeli majd lélegzetvisszafojtva az eladási statisztikákat.

A nagy kasza már az előrendelések alapján garantált (pontos számot nem tudni, de biztos, hogy hét számjegyről van szó), itt a nagy presztízskérdés érdekes: sikerül-e rekorddöntés úgy, hogy a harmadik rész platformjából, az Xbox 360-ból eddig csak 11,6 milliót adtak el. Erre megvan az esély, mert elemzők szerint most leginkább az X360-tulajok költenek játékra, és a boltok is felkészültek a rohamra. És nem mellékesen az is segíthet, hogy a Halo 3 a trilógia legjobb játéka.

Halo, itt vagyok

Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a játék sztorija kikerekíti az előző részek történéseit. A műfajhoz képest ritka gazdag cselekménnyel van dolgunk, sokat mégsem lehet róla írni, mert a Microsoft kifejezetten (és okkal) megkérte az újságírókat, hogy ne spoilerezzenek. Akinek esetleg teljesen ismeretlen a Halo univerzuma, képzeljen el egy csillagközi bokszmeccset, ami a 26. században játszódik az emberiség és egy agresszív idegen fajokat tömörítő szövetség között, majd képzelje el, hogy beszáll a ringbe egy harmadik játékos, a Flood néven ismert parazitalények.

Mindezt persze remekül adagolva, kidolgozott karakterekkel és fordulatokkal tálalja a játék, a fő konfliktus pedig továbbra is a program angol címét adó rejtélyes gyűrűvilágok körül bonyolódik. Ezekről mostanra kiderült, hogy valójában fegyverek, és ha mindegyik működésbe lép, az ismert univerzum újra produkál egy Nagy Bummot. Kevesebbért is irtottak már fajokat, úgyhogy a kiborg-szuperkatona főhős, Master Chief harmadszor is előveszi védjegyszámba menő sisakját és megint elkeni az alienek száját.

A Halo 3-at két príma játék előzte meg, így valahol érthető, hogy forradalmi újítások helyett inkább a bevált receptet kapjuk, csak még több adrenalinnal. Ez a shooter ugyanis már új generációs konzolra jelent meg, és a készítők ki is hoztak mindent a hardverből. Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha az első Halo remake-jét nézné: még több ellenfél, még több fegyver, még több jármű, még több "még több". Az egyetlen igazán nagy nóvum – és ilyen talán nem is volt eddig a műfajban – a négyszemélyes kooperatív mód, ami éppen kétszer olyan szórakoztató, mint a kétszemélyes. Nem tévedés: a konzol Live szolgáltatásán vagy hálózatba kötve akár egyszerre négyen játszhatják végig a sztorit. És ha négy mészáros összefog_ akkor kösse fel a gatyáját, mert e játékmód kedvéért külön nehézségi fokozat került a programba, és abban a verebek is mesterlövészpuskával kívánnak szép napot.

Ésszel félnek

A játékmenet egyébként apróságokban, ennek ellenére igen látványosan változott. A legszembeszökőbb talán a szereplők száma: a vas most már elbír egyszerre 50-60 ellenfelet is, szóval a csaták grandiózusabbak, mint bármikor korábban. A széria legendás AI-ja, vagyis az idegen lényeket mozgató mesterséges intelligencia továbbra is remekel: az ellenfelek még az ideiglenes fedezékeket is okosan használják ki, csapatban is együttműködnek, menekülnek a túlerő elől, és ha gazdátlan járműre vagy lövegre bukkannak, nem haboznak előnyükre fordítani azt. A sorozattal kapcsolatban gyakran hangoztatott közhely, de soha nem volt még ennyire igaz: nincs két egyforma csata.

Az új járművek között találunk egyszemélyes motort és egy quadot is, és továbbra is a legnagyobb mókák közé tartozik kooperatív módban, hogy az egyik játékos vezet, a másik pedig a platón levő géppuskával tizedeli az idegeneket. Az új fegyverek közül egy irgalmatlan nagy kalapács és a lángszóró érdemel említést, és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy Master Chief most már nemes egyszerűséggel letörheti egy-egy lövegtorony fegyverét, és azzal büntethet tovább. Szólni kell még az új felszerelésekről is: ezekkel regeneráló, láthatatlanságot vagy sérthetetlenséget adó burákat húzhatunk magunk fölé. Az idegen fajok enciklopédiáját viszont nem bővítették jelentősen (nyilván azért, mert ezeket is nagyon eltalálták már elsőre az ewokhangon visító kis nyomoroncoktól az undorítóan cuppogó parazitákig), a meglevők viszont ügyesen használják az újdonságokat.

Új etalon, már megint

Hosszú távon a játék mércéje a műfajból adódóan a multiplayer mód, vagyis az, amikor a csapatokra osztott vagy éppen magányos farkasként vadászó játékosok a sztorit hanyagolva egymást ölik. A Bungie ezen a téren is meg tudott újulni a Forge móddal, amiben a játékosok a hordóktól a járművekig mindenféle objektumokkal rendezhetik át a pályát. A folyamatosan változó harci környezetre épülő játékmódhoz a fejlesztők példás közösségtámogatást adtak: az átszabott pályákat el lehet menteni és a Bungie honlapján saját profil alatt publikálhatók. Ezen kívül a multiplayer meccseket filmként fel is lehet venni, és természetesen ezeket is meg lehet osztani.

Végül akárhogy kerestünk, a kivitelezésben sem találtunk hibát: az első két Halo sem volt ronda, de az új konzolon megszépül a Halo-univerzum. Minden sokkal jobban néz ki, sokkal messzebb ellátni (egészen pontosan 16 kilométerre, ha a fejlesztőknek hinni lehet), a víz tükröződése is élethűbb, és minden sarkon olyan effektek fogadnak, amelyek láttán a szakbarbárok is elégedetten csettinthetnek. A hang és a zene mögött szintén elképesztő munka van: több mint 50 ezer hangminta került a játékba, ezek négyötöde dialógus a sztori kulcsmondataitól kezdve az olyan apróságokig, mint a bajtársainktól egy-egy príma gránáttalálat után felhangzó "szép dobás volt". A zenét ugyanaz a Marty O'Donnell komponálta, mint a korábbi részekét, nagyzenekarral, 24 fős kórussal – most először ki is adják a játék soundtrackjét.

Annak ellenére tehát, hogy első blikkre inkább csak apró változtatások tűnnek fel, irgalmatlan munka van a játékban. A kiforrott, kiegyensúlyozott, kocakvékerekre és hardcore játékosokra is szabható játékélmény három év fejlesztőmunka esszenciája. Ezzel lesz a Halo 3 a sorozat eddigi legjobb darabja, a konzolos shooterek királya. Mondjuk, nem is vártunk kevesebbet tőle.