MS-DOJ: fix iksz?

Ez az utolsó epizód valójában csak formalitás volt, sokkal inkább szólt a sajtónak, mint a bíróságnak, amit Jackson bíró azzal hálált meg, hogy nem tett fel egyetlen árva kérdést sem. A per valójában már pár nappal korábban lezárult, amikor mindkét fél benyújtotta az úgynevezett tényállásösszegzést, amiben összefoglalják, mik azok a tények, amelyeket a per során szerintük sikerült bizonyítaniuk. Jackson bíró - várhatóan pár héten belül - először ezekről a tényekről mondja majd ki a véleményét, tehát például úgy dönthet, hogy a bemutatott bizonyítékok alapján a Microsoft igenis monopólium. A tényekről szóló bírói döntés ismeretében az ügyvédek újabb szereplési lehetőséget kapnak, ugyanis ekkor javaslatokat tehetnek a bírónak a tényekből levonható jogi következtetésekre. Miután ezeket is türelmesen végighallgatta, Jackson bíró meghozza majd végleges ítéletét, amelyben kimondja, hogy a Microsoft bűnös-e vagy sem, vagyis tevékenységével sértett-e törvényt, avagy nem.

>>

A vád, azaz Amerikai Igazságügyminisztérium és tizenkilenc állam szerint a Microsoft tevékenységével megsértette az 1890-es trösztellenes törvényt. Ez nem tiltja monopóliumok létrejöttét - vagyis ha a bíró úgy dönt, hogy a Microsoft monopólium, az még nem jelenti azt, hogy törvényt is sértett - csak azt, hogy egy cég egy területen élvezett monopolhelyzetét arra használja fel, hogy más területeken is monopolhelyzetbe kerüljön, és a versenytársakat kiszorítsa a piacról. A vád szerint pedig pontosan ezt a célt szolgálta az Internet Explorer böngésző ingyenessége. A vád szerint törvényt sértett a Microsoft akkor is, amikor a Windows operációs rendszeréhez kapcsolta, majd később abba integrálta a böngészőprogramot, ezzel kényszerítve a vásárlókat annak használatára. Vádolják továbbá a céget azzal, hogy korlátozó jellegű szerződéseket erőltetett rá internet-szolgáltatókra és számítógépgyártókra, akik kizárólag a cég böngészőprogramját terjeszthették, rivális termékeket nem. A vádak között szerepel még, hogy a cég kizárólag monopolhelyzetének köszönhetően tudja irreálisan magasan tartani termékeinek árait, tevékenységével kárt okozott a felhasználóknak, és megpróbálta illegálisan felosztani a böngészőpiacot.

>>

A Microsoft minden vádpontot tagad. Még azt sem ismeri el, hogy monopólium volna. Álláspontja szerint bárki bármikor kifejleszthet új operációs rendszert, technológiai verseny igenis létezik, példaként a Linux előretörésére vagy a Javára is hivatkozik. A böngésző integrálása nem sért törvényt, ha az a felhasználók számára kézzelfogható előnyökkel jár, a Windows 98 pedig nem elválasztható a böngészőtől. A szolgáltatók azért döntöttek az Explorer mellett, mert azt találták jobbnak, a felhasználók számára pedig igazán a minisztérium versenyellenes magatartása káros, nem pedig a Microsoft tevékenysége.

>>

A számítástechnikai ipar számára a legjobb megoldás a Microsoft feldarabolása volna, de erre nem mutatkozik reális esély. Jogi szakértők szerint a Microsoft első fokon elveszti a pert, de nem várható a cég totális veresége sem most, sem később. Ha fellebbezésre kerülne a sor, azt a Microsoft akár még meg is nyerheti, amint az már oly sokszor sikerült neki, de az is előfordulhat, hogy ismét egyezségre jut a minisztériummal, mint ahogyan az 1995-ben történt. Így jól járna az állam is, a cég: a Microsoft folytathatná úgy ahogy eddig, a költségvetésben pedig jónéhány milliárd dolláros terven felüli bevétel landolna.

Valószínűleg egyik fél sem tud majd totális győzelmet aratni. A minisztérium akkor nyerne, ha el tudná apasztani a Microsoft bevételi forrásait, feldarabolhatná a céget, vagy ellenőrzőbiztosokat küldhetne a Microsofthoz, akik minden aggályos vállalati döntést megvétózhatnának. (Ez történt a '80-as években az IBM-nél). A Microsoft akkor nyerne, ha a bíró kijelentené, hogy olyan ártatlan, mint a maszületett bárány. Mindkét verzió valószinűtlen. A vásárlók sem nyerhetnek, hiszen ma is ugyanannyit, vagy még többet kell fizetniük egy Windowsért, mint pár éve, és ez a helyzet aligha fog változni.. Ebből a szempontból a minisztérium máris vesztett: a Microsoftot igazán azzal tudta volna megfogni, ha sikerül megakadályoznia a Windows 98 megjelenését, ez a kísérlet azonban megbukott. De vesztett a Microsoft is, mert a per összefogásra késztette ellenfeleit, megerősödött a konkurencia. A per egyik nagy eredménye, az AOL-Netscape-Sun szövetség valóban komoly ellensúlyt jelenthet a szoftverpiacon. Hogy a Linux erősödése mennyiben köszönhető az eljárásnak, az vitatható, de mindenesetre a per hevében felszínre törő Microsoft-ellenes érzelmek reflektorfénybe helyezték az ingyenes operációs rendszert, a számítástechnikai ipar pedig minden korábbinál nagyobb mértékben és nyíltabban támogatja a Linux fejlesztését. Ráadásul a Wintel szövetség is gyengülni látszik, az Intel ma a Linux fejlesztésének egyik legkomolyabb támogatója. De ne feledkezzünk meg a jó öreg Macintosh-ról se, az almakultusz reneszánszát éli, bár ez sokkal inkább köszönhető Steve Jobsnak, mint az antitröszt-pernek.

A külső szemlélő számára a Microsoft néha már tényleg süllyedő hajónak tűnik: egyre-másra jelentik be távozásukat a cég felső vezetői, a per kapcsán egymást érik a botrányok. Ennek ellenére a cég nagyon is jól van, elég egy pillantást vetni a NASDAQ-ra vagy Gates egyre stabilabb első helyére a világ leggazdagabb embereinek listáján. A Microsoft inkább a változás korát éli, alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez.

Mert Bill Gates azért mégiscsak zseni. 1995-ben ráérzett, hogy az interneté a jövő, és pár hónap alatt teljesen át tudta szervezni a cégét: projecteket szüntetett meg, fejlesztői csapatokat irányított át, és a Microsoft - egy óriástól szokatlan fürgeséggel - a hálózat felé fordult.. Most hasonló méretű változás előtt áll a cég: szűk értelemben vett szoftvervállalatból a számítástechnika szinte teljes spektrumát átölelő vállalkozássá akar terebélyesedni.

A szoftveróriás pénze az utóbbi időben három fő irányba áramlott szét: szélessávú adatkommunikációs cégekbe, mobilkommunikációs cégekbe, és webes tartalomszolgáltatókba. Az elmúlt évben a Microsoft alig költött valamit fő tevékenységi területén, a szoftverpiacon. Ez pedig arra utal, hogy a Microsoft már egy új világra készül, a számítástechnika következő korszakát is uralni akarja.

És ha a PC-korszak vége még nem is látszik, a számítástechnikai ipar súlypontja várhatóan elmozdul a személyi számítógépek felől. Az irányok még nem látszanak tisztán, a legtöbben az internetezőgépekre, a mobil eszközökre, a háztartási illetve más módon, emberközelibben alkalmazott számítástechnikára tesznek. A winchestereket még uralja a Windows, de az új világban semmivé válhat az előny. A Microsoft befektetései nem csak azt a célt szolgálhatják, hogy részesedjen az új, feltörekvő területek bevételeiből, hanem azt is, hogy a saját igényei szerint formálja őket. A WebTV megvásárlásakor a Windows CE lett a set-top boxok operációs rendszere, és ezzel kvázi szabvánnyá vált, enyhítve azt a kudarcot, amit a kéziszámítógépek piacán kell egyelőre elszenvednie. A Microsoft a Windowsból beszedett irdatlan pénzekből képes bevásárolni magát azokra a területekre, ahol még nem mozog elég otthonosan, és ezzel bebiztosítja magát, hogy akármerre fejlődjön is a világ, a jövőben is lehetőleg Microsoft-termékeket használjunk, akár az internetező mobiltelefonunkon, akár az autónkat vezérlő számítógépen, vagy a hálózatba kapcsolt és egymással kommunikálni képes háztartási gépeinkben. (Kicsiben egyébként hasonlóan működik itthon a Matáv: a monopolhelyzetben beszedett magas telefondíjakból elég nyereséget termel ahhoz, hogy bevásárolja magát a konkurens területekre is, így azután is meghatározó szereplő marad, hogy a monopóliuma megszűnik.)

Mindezek ellenére a mostani antitröszt-per végkimenetele mégiscsak fontos. Ugyanis precedenst teremthet a számítástechnikai világ számára. Meghúzhatja azt a határt, ameddig egy vállalat elmehet a piaci agresszivitásban. Tágabb lehetőségeket biztosíthat az egymással versenyző technológiáknak, és lehetőséget ad a konkurencia megerősödésére. Aki azonban a Microsoft bukását, vagy a Windows árának gyors csökkenését várja ettől a pertől, az csalódni fog. A per egyedüli nyertesei egyelőre az ügyvédek, akik még hosszú éveken át képesek lesznek elhúzni az eljárást.