Operációs rendszerek harca

Pont egy éves a Vista, hosszú halasztások után nemrég dobta piacra az Apple a Mac OS X Leopardot, és az Ubuntu Linux bitsorának a végén is csak a mostanában kezdett el megszáradni a tinta. Elvileg mindhárom operációs rendszer ugyanazokért a felhasználókért küzd, mégis, a többség szerint a Windows az operációs rendszer, a Mac OS X inkább a dizájnerek és a gazdag hülyegyerekek játéka, Linuxot meg csak az használ, aki routerrel a seggében jött a világra. Mivel az Apple programját vallásos imádat övezi, a Linuxot meg csak az advanced júzerek merik bevállalni, fogalmunk sem volt arról, hogy melyik operációs rendszer szolgálja ki leginkább a felhasználót, melyiktől kell rettegnie, melyiket kell keblére ölelnie a kezdőnek. Mostanáig.

Alapok

Fogtuk a három operációs rendszert, összeállítottunk egy kilenctételes tesztsort, amibe megpróbáltunk minden olyan területet belezsúfolni, amivel a hétköznapokon találkozhatunk. Nem volt a feladatok közt a registry kapargatása, nem kellett beírni semmit a terminálba, sem drivert programozni. Tesztalanyunknak hétköznapi feladatokat kellett végrehajtania, hogy jól levonhassuk a következtetéseket.

A próbát a gazdaság rovat kiválóságának, a már minimálbéresként is bizonyított Haász Jánosnak kellett kiállnia, aki saját bevallása szerint csak alapszinten ért a számítógépekhez. Fontos volt ez, nehogy előnyt élvezzen a Windows a többi géphez képest, de János megesküdött rá, hogy azt se tudja, mi az a grabbelés, csak homályos elképzelései vannak arról, hogyan lehet XP alatt a háttérképet megváltoztatni, és ha nem sikerül lejátszania valamilyen videót, nem keres kodeket, egyszerűen törli a fájlt. Tudniillik azt sem tudja, mi az a kodek. Remekül testesíti meg tehát az átlagos felhasználót, aki csak böngészget a gépén, szöveget szerkeszt, esetleg zenéket hallgat, így abban bíztunk, le tudjuk mérni rajta, milyen nehézségek zúdulnak a kezdő júzerre. Mindegyik rendszerről tartottunk egy háromperces tanfolyamot, hogy a Windows XP-ből hozott tudás ne jelentsen előnyt Vista alatt a Mac OS-hez és a Linuxhoz képest.

A rendszerbeállítással kapcsolatos feladatokat a Macintosh-sal kezdtük. A tesztgép egy alap Mac mini volt Leopard operációs rendszerrel. A háttérkép megváltoztatása alig 18 másodpercig tartott, János az asztalra kattintott, és a jól bevált jobb egérgombbal elérte célját. A felbontás átállítása már bonyolultabb volt, de a három perces alapozásnak hála nem okozott problémát a System preferences megtalálása, onnan meg már minden ment magától. A beépített szövegszerkesztőt hosszabb ideig tartott előkeresni, de 1 perc 58 másodperccel a start után már ott is volt a dokumentum, az asztalra mentve. Az utolsó feladat a wifi csatlakoztatása volt, ez annyira egyszerű Mac OS alatt, hogy nem is tartott sokáig: kereséssel, a jelszó beírásával is csak 40 másodpercet vett igénybe a feladat.

Másodiknak a Linux elé ültettük Jánost, és biztosak voltunk abban, hogy hamar elvérzik előtte. Ehhez képest az utolsó feladat kivételével itt mentek szinte a leggyorsabban a dolgok, a háttér átállítása, a felbontás megváltoztatása, a szövegszerkesztő feltámasztása zökkenőmentes volt. A wifi-csatlakozás beállításánál viszont János elhasználta egyik segítségét, de még így sem sikerült működésre bírnia azt: a szükséges konfigurálást ugyan elvégeztük, a Linux mégsem kapcsolódott rá a hálózatra. Összességében azonban meglehetősen felhasználóbarátnak tűnt a sokak szerint csak rendszergazdáknak szánt program.

Ehhez képest meglepő volt, hogy a Vistában tovább tartott a háttérkép megváltoztatása, mint a többi rendszeren. "Pont annyit változtattak XP-hez képest, hogy ne találjam meg elsőre a menüt", mondta János, aki a kezdeti nehézségek után aztán pillanatok alatt átállította a Windows felbontását és csatlakoztatta a wifi-hálózathoz a gépet.

Halálszakasz

A második körben a multimédiás feladatokat teszteltük. Mindhárom rendszer elvérzett egyszer, a Mac OS X-szel például az elviselhetőnél nehezebben ment a kép átmásolása, aztán a vörösszem-effektus eltűntetése. A probléma elsősorban a szokatlan környezetből fakad. A fényképező csatlakoztatása után ugyan egyből elindult az iPhoto, ami egyetlen gombnyomással áthúzza a fájlt a programba, onnantól kezdve meg már nem ügy a szerkesztés, ezt azonban meg kell szokni. János megpróbálta kihúzni az iPhoto ablakából az asztalra a képet, a rendszer azonban ezt nem hagyta. Utána hősünk pillanatok alatt megoldotta a problémát a fényképezőgép meghajtóján keresztül, a képre kattintva azonban nem az iPhoto szerkesztője, hanem a Preview jön be, azzal meg nem lehet eltüntetni a vörös szemet. János végül feladta, így ebben a fordulóban elbukott a rendszer. Hasonló volt a helyzet a Linuxszal, ahol a másolás ugyan zökkenőmentesen ment, de a szükséges vágóprogram megtalálása már gondot okozott, így vörös szemű maradt Eszter, a szerkesztőségi titkárnő.

A Linux kétszer is hibázott ebben a blokkban, mert a telefonról bluetooth-on keresztül küldött képet sem tudta fogadni a rendszer, pedig János nagyon küzdött, konfigurálni próbált, mindenre rákattintott, mindent kipróbált, de a Linux nem adta magát. A Vista meg a DivX-es videó lejátszásánál vérzett el: a fájlra kattintás után ugyan elindult a Media Player, de az nem ajánlott fel semmilyen segítséget, magától viszont nem tudta lejátszani a filmet. "Az Online Store, az bezzeg ott van", húzta alá János, hogy mennyire anyagias ez a világ.

A Mac OS QuickTime-ja felismerte a formátumot, a Linux nem, mégis ez viselkedett a legszimpatikusabban: felajánlotta, hogy keres hozzá kodeket, ráadásul még talált is. Igaz, hogy a videó képaránya nem volt tökéletesek, ami egyben a rendszer gyengéje is, de legalább lefutott a film, nem úgy, mint a Vistán. A Linux válasza azért szimpatikusabb a Mac OS X-énél, mert ha a QuickTime nem támogatott formátummal találkozik, csak néz bután, mint a Media Player, az Ubuntu viszont minden esetben megpróbál segíteni a júzeren.

A grabbelés egyik gépen sem jelentett problémát (mindhárom rendszer felajánlotta a zenei cd lementését), a bluetooth-os másolás a Macen és a Windowson sem ment könnyen, de mindkét gépen sikerült megoldani alaptudással is.

Széttárja combjait

Az utolsó körben az operációs rendszer levelezőszoftveréhez próbáltunk hozzákötni egy Gmail-es címet. Vistán ez valamivel több, mint két perc alatt ment, ráadásul kétszer is segíteni kellet Jánosnak a webszerverek címének megadásában, de a Gmailen található egyetlen levél 135 másodperccel a start után megérkezett a gépre. A Macen gördülékenyen ment minden, csak a mailcímet és a jelszót kellett megadni (ha nem a Google levelezését használjuk, az Apple is többet kérdez), igaz egy segítségre most is szükség volt: el kellett árulnunk, hogy hol van a @ jel a Mac billentyűzetén. A Linux levelezésének a beállítása sem volt tragédia, bár ezzel a rendszerrel ment a legnehezebben a művelet.

A kilenc feladat megoldása a Macen vett legkevesebb időt igénybe, összesen 10 perc 34 másodpercig tartott a munka, ami köszönhető persze annak is, hogy János bár nem szereti a számítógépeket, szemlátomást egy pillanat alatt átlátja a bonyolult helyzeteket. A Vista lett a második 12 perc 5 másodperccel, ami ahhoz képest rossz eredmény, hogy János világ életében Windowson dolgozott. Persze mint elmondta, pont annyit változtattak az új rendszeren, hogy alig legyen néhány fogódzója. Harmadik lett a Linux, de csak azért, mert két feladatot sem sikerült megoldani alatta, így ott a maximális, 240 másodperces időtartamot számoltuk fel, a végeredmény így 15 perc 27 másodperc lett. Ez azonban mégsem számít rossz eredménynek, hiszen a feladatok nagy részét János gond nélkül megoldotta, ráadásul az olyan finomságok, mint a kodek automatikus megkeresése csak ennek a rendszernek sajátja, így pillanatokra rajongói lettünk a Linuxnak.

A következő oldalon János élménybeszámolóját olvashatják arról, hogy milyen volt belülről átélni a kalandot, és kiderül az is, hogy melyik rendszer tetszett a leginkább a júzernek.