Fejesugrás a nyílt forráskódba

Néhány politikus úgy döntött, hogy Magyarország jól elvan a Microsoft termékeivel, a legutóbbi közbeszerzésen legalábbis mellőzték az alternatívákat. Biztosan nem láttak még olyan bölcsészt, aki Doris Lessing írásai helyett a Puppy Linux kernelét fordítja szabadidejében. Tudom, az emberek többsége tényleg elvan a Microsofttal, feltelepítik a Windowst meg a kiegészítő szoftvereket, amelyekért vagy fizettek, vagy inkább mégsem, és többnyire működik minden rendesen. Amikor pedig a gép a halálán van, akkor jól megrugdossák a házat, szétverik a billentyűzetet, majd újra feltelepítenek mindent. Végtelen és értelmetlen körforgás, ebből megpróbálok most kitörni. A tojásdobálásnál kifinomultabb módszert választottam, gépemről letöröltem a Windowst, és feltelepítettem a helyére egy Kubuntu Linuxot.

Bizonyos szempontból nehéz helyzetben vagyok, mert a Microsoft már mindenhová betolta a képét. A legolcsóbb kiegészítőkön is ott virít a felirat, hogy Designed for Windows XP, a modernebbeken pedig ugyanez van Vistával, még akkor is, ha a gyártócég történetesen hazudik, mert nincsenek is vistás driverei. Több százezer forintnyi hardverem működik együtt a Microsofttal, de Linuxos szimbólumokat – pingvint, gnút, kaméleont – még soha egyetlen hardver dobozán nem láttam, akkor sem, ha az adott eszközön egyébként Linux fut. Ugyanakkor némi előnyöm is van a Microsoft-függő átlaghoz képest, mert az elmúlt másfél évtizedben az BeOS-féle egzotikumoktól az OpenBSD-n át a lájtos Suse Linuxig sokféle alternatív operációs rendszer tanyázott már a vincsesztereimen több-kevesebb ideig. De általában kevés ideig.

Nyomós érvek

Legfőbb célom, hogy teljesen elkerüljem a zárt forráskódú szoftvereket, azt viszont nem vállalhatom, hogy ezentúl nem nyitok meg zárt forráskódú szoftverrel létrehozott fájlokat, mert akkor hamar elveszítem az állásomat. A Windows törlésével a zárt forráskódú szoftverek nagy részétől megszabadultam, a vírusirtóm egy csöppet sem hiányzik majd, a dokumentumokat meg eddig is a nyílt forráskódú OpenOffice programcsomaggal szerkesztettem. Egyedül a Civilization IV-ről nehéz lemondani.

Mire jó a nyílt forráskód? Egyesek szerint jó a dobozos termék, ha korlátlan mennyiségű pénzünk, de kevés eszünk van, de ha kevés pénzünk és sok eszünk van – ami talán közelebb áll a magyar valósághoz – a nyílt forráskód a nyerő. Az Európai Uniót is foglalkoztatja a kérdés, Neelie Kroes uniós versenyjogi biztos például azt mondja, hogy nem válhatunk egyetlen gyártó rabjává, ezért nem szabad zárt forráskódot használnunk. A zárt és nyílt forráskód közt lavírozó Sun opensource-evangelistája, Reggie Hutcherson is jól érvelt a nyílt forráskód mellett, egy budapesti konferencián azt mondta, hogy itt nincs belépőjegy, és mindenki csak azért fizet, amit használ. Ez szimpatikus, szeretném minél olcsóbban megúszni a kísérletet. Emellett rengeteg nyílt forráskódú szoftver van, és ami még lényegesebb, több cégtől is megrendelhető a terméktámogatás. A Microsoftnál a szoftverért fizetünk, és senki sem cserélheti le a gyártót, ezzel szemben a nyílt forráskódnál a terméktámogatásért fizetünk, és a rendszerek könnyen lecserélhetőek: aki megunta az Ubuntut, átválthat Red Hat Linuxra, és közben a beszállító céget is kirúghatja.

A nyílt forráskód egyik legismertebb nem szoftveres példája a Wikipedia, amelyhez bárki hozzáteheti a tudását. Tízezrek szerkesztik a szájtot, amely ezáltal pontosabb lesz, és egyre több tudásanyaghoz férhetünk hozzá, teljesen ingyen. Ugyanígy a Linuxba és más nyílt forráskódú szoftverbe is bárki belepiszkálhat, csak éppen kevesebben tudnak jól kódolni, mint egy rövid leírást készíteni, mondjuk az almáról. Egészen biztos, hogy én sem fogok belerondítani semmilyen kódba, mert nem értek hozzá, de igyekszem megtalálni azokat az embereket, akik megoldják a problémáimat.