Vendel
10 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

Viccelődő robotok

2007.08.18. 14:38
Közeljövő-prognózisok szerint hamarosan társpótló szerepet (részben) betöltő robotok segédkeznek idős emberek mellett. A hatékony ember-gép kommunikációhoz azonban nélkülözhetetlen, hogy valamennyire értsék a humort, például a vicceket.

Informális ember-gép dialógus?

Az eddigi mesterségesintelligencia-kutatásokban és fejlesztésekben szubjektivitása és bonyolultsága miatt nem foglalkoztak különösebben a humorral. Az általános vélekedés szerint túl komplex, s ezért nem lehet programozni. Túl sok háttérinformációval kell rendelkeznünk ahhoz, hogy megértsük és kellő mértékben értékeljük.

Ráadásul a humor (általában) informális. Az ember-gép kommunikációban pedig pont az okozza az egyik legfőbb (a Star Trekben és más sci-fi filmekben gyakran ábrázolt) gondot, ha a kezelendő problémát nem formálisan fogalmazzuk meg.

A megoldást az emberi nyelven történő informálisabb interakció (dialógus) jelentené. Óriási előrelépés lenne, ha a számítógépek kezelni tudnák a humort.

A Cincinnati Egyetem Alkalmazott Mesterséges Intelligencia Laboratóriumát vezető Lawrence Mazlak és PhD-hallgatója, Julia Taylor egyszerű szóvicceket, szójátékokat (puns) értő programon dolgoznak. Biztosak benne, hogy a programot a későbbiekben robotikai fejlesztéseknél is felhasználják.

Fonológiai hasonlóságok

Nem volt könnyű megtanítaniuk, hogy észrevegye a vicceket. Első lépésben – az egyszerűség kedvéért – amerikai angol gyerekszótárból kigyűjtött szavakból összeállított adatbázissal, majd (példákkal illusztrálva) a szavak egymáshoz kapcsolódásával, a különböző kapcsolódások okozta eltérő jelenségekkel ismerkedett.

Amikor új szöveggel találkozik, az addig elsajátított tudást felhasználva igyekszik kitalálni az ismeretlen szavak közötti kapcsolódások módját, és hogy mit jelenthetnek. Ha a szó nem passzol környezetéhez, digitális kiejtési útmutató segítségével próbál hasonló hangzású szavakat találni. Ha bármelyik jobban illik az adott mondatba, a szövegrészt viccként jelöli meg.

A szükséges háttér- és jelentésismeret hiánya miatt a program jelenlegi állapotában egy csomó szóviccet nem ért még, sőt, még a legegyszerűbbeket sem teljesen – hangsúlyozza Taylor. A nem szójátékon alapulókkal pedig egyáltalán nem tud mit kezdeni. Itt jön be a szubjektív tényező – korábbi élményeink, élettapasztalatunk a magyarázat arra, hogy egyes dolgokat humorosnak találunk, míg ugyanazok másokat kevésbé vagy egyáltalán nem mosolyogtatnak meg.

Taylor ebben az irányban folytatja munkáját: személyessé próbálja tenni a program humorérzékét. Bizonyos szókapcsolatokat a bot beszélgetőpartnereihez viszonyítva címkéz viccesnek vagy sem.

Statisztikai alapokon

Mazlak és Taylor fejlesztése úttörő, de nem egyedi. Az Észak Texas Egyetemen (Denton) Rada Mihalcea és munkatársai szintén „humorészlelő” programot fejlesztenek. Más megközelítésből próbálnak ugyanoda eljutni: a szoftver nem azt igyekszik kideríteni, hogy egy mondat mennyire vicces, hanem szavak viccekben való előfordulásának gyakorisága alapján azonosítja a humort.