Szintetikus színészek szakszervezete

Aki Ross Annyira nem valódi

A digitális eredetű vizuális elemekkel operáló filmkészítés érdekvédelmének tréfás szókörnyezetben való felemlegetése a nyolcvanas évek elejére vezethető vissza. 1982-ben ugyanis a Tron című film, amelyhez Csillagok Háborúja-léptékű reményeket fűzött a Disney, akkorát bukott, hogy a készítés során használt géppark helyén csak egy füstölgő lyuk maradt a talajban. A szakma legendáriumában a butácska film kudarca úgy szerepel, mint ami egy évtizeddel vetette vissza a szakág fejlődését.

A lappangás ideje alatt csak demószintű kisfilmeket pillanthatott meg az ember a tévé tudományos-kulturális híradóiban. Azután jött James Cameron és vele az enyhülés: a Mélység titka és a Terminátor 2.

Az igazi áttörést végül a Jurassic Park hozta meg 1993-ban. Az evolúció során azért fejlődtek ki dinoszauruszok, mert kellett valami olyan állat, amelyet viszonylag könnyű számítógépben modellezni - csak egy jobbára sima és monokróm lépegető valami kellet, semmi szőr vagy komplikált mozgás. A Jurassic Park csúcsbevételével véget ért a digitális filmszereplőkre kiszabott bünti: jött a Toy Story és a rovarok életét bemutató egész estés való világot soha nem látott filmek.

Az igaz, a való és a virtuális

A digitális emancipáció A virtuális színészek szakszervezete komolyabb erődemonstrációkat is végrehajtott a legszélsőségesebb antidigitalizmus idején, 1988-ban. Diana Walczak és Jeff Kleiser "Nestor Sextone for President" című rövidfilmjében, Nestor Sextone az első virtuális színész, a Matt Frewer által játszott álvirtuális (!!!) Max Headroom ellen lázított.

A virtuális filmek következő generációja rögtön két irányban indul el. Az egyik a valóság valósághű megjelenítéséért, a másik a sosem létezett dolgok létezéshű rendereléséért veti be az elérhető legnagyobb számítási teljesítményt.

A Final Fantasy, amely a tervek szerint idén nyáron kerül a tengerentúli mozikba, egy teljesen komputer-generált fotorealisztikus világban játszódik. A filmet, amely az azonos című japán 3D RPG játéksorozaton alapul, és amelyből harmincegymillió példány kelt el 1990 óta, a Sony nagyfokú támogatásával az ismeretlen Square Films gyártja.

Shrek Bosszút áll a meséken

A Square films egy hawaii toronyházban lakozik, és százötven komputergrafikust alkalmazott a film elkészítéséhez. A mellékelt képeken is látható, hogy igyekeztek minden kompromisszumot elkerülni az emberi szereplők hiperrealisztikus megjelenítésében: a főszereplő Aki Ross (ejtsd: aki rossz) szeplős, ráncos, és fújja a haját a szél (vagyis radikálisan elszakad a nagyobb mértani idomokkal leírható játékoktól és rovaroktól). A hölgy ábrázolása olyannyira sikeres, hogy a Square azt a lehetőséget sem zárta ki, hogy egyéb szerepekben is megjelenhessen filmekben. Ráadás a ráadásra: a cég művészeinek külön bikinis megjelenést kellett készíteniük a Maxim kanmagazin számára, Aki Ross egészoldalas fotójához.

A megjelenítésnek ezen a szintjén a szerverpark húsz perc alatt rajzol meg egy filmkockát, amelynek elmentése tíz percet vesz igénybe. Négyéves gyártása során a pletykák szerint százötvenmillió dollárt égetett el a Square. A japánok filmjét már csak ezért sem érti Hollywood.

Aki Ross a Maximban

Patty Blau, aki az Industrial Light & Magic alelnökeként koordinálta az emlékezetesen idegesítő és velejéig digitális Jar Jar Binks létrehozását a Baljós Árnyak számára, úgy vélekedik, hogy "az emberben van valami megfoghatatlan, amelynek szimulációjára értelmetlen dollármilliókat költeni".

A DreamWorks ugyanekkor szintén egy egészestés komputeranimáció bemutatására készül. Shrek című filmjük főszereplője egy tolkieni leszármazású lény, aki egy Eddy Murphy hangján beszélgető szamár oldalán pusztítja el Piroskástul és héttörpéstül az egész hagyományos mesevilágot.

A színész és digitális testvére viszont nagyon jól összeférnek a készülő Pókember moziban, amelyben az animáció fog rohangálni a számára veszélytelen felhőkarcolókon, míg talajközelben Tobey Maguire veszi át a szerep megformálásának embert és gépet próbáló feladatát.

Soraimat a mesterséges intelligencia prófétája Raymond Kurzweil szavaival zárnám: "A mesterséges színészek végül olyan valósághűek lesznek, mint a valódi emberek. A filozófiai viták majd arról szólnak, hogy vajon van-e tudatuk".