Wikimapia, az átfogalmazható térkép

Egy papírtérképet úgy firkál össze az ember, ahogy akar: golyóstollal bekarikázza a teret, ahol éppen áll, aztán húz egy vonalat a legközelebbi kocsmáig, templomig vagy kuplerájig, és kész a testre szabott, grafikus útiterv. A digitális térképekkel ez nem megy ilyen könnyen, főleg ha az ember mások firkáira is kíváncsi, de most itt a webkettes megoldás, a Google Maps és a Wikipedia keresztezéséből létrehozott Wikimapia.

Lassan két hónapja, hogy Alekszandr Korajkin és Jevgenyij Szaviljev közzétette az egyik legígéretesebb közösségi térképet, amely kommentálhatóvá, címkézhetővé és ezek alapján kereshetővé teszi a Google önmagában rideg, személytelen világtérképét.

Írd tele az utcákat…

Az elmúlt két hónapban annyi kiderült, hogy minden szabadon szerkeszthető közösségi alkalmazás annyit ér, amennyit a felhasználók beletesznek – ahogy a Wikipedia online enciklopédiát naggyá tette a sok millió önkéntes, úgy teheti naggyá a Wikimapiát a jófejségből címkéző és kommentező többi millió. Ez viszont még odébb van.

A Wikimapia egyelőre ott tart, ahol a Wikipedia tartott nem sokkal az indulása után: szedett-vedett, esetlegesen elhelyezett leírások helyesírási hibákkal, tárgyi tévedésekkel és egyszerű ostobaságokkal.

A Budapest iránt érdeklődő, jó szándékú közösségi térképészek például már bejelölték a Duna hídjait („Margaret Bridge”, „Széchenyi Chain Bridge”, „Erzsébet Bridge”, „Liberty Bridge” és „Bridge Petőfi”); valaki jó érzékkel zászlót tűzött a főváros utolsó autentikus szórakozóhelyeinek egyike, a Sziget büfé helyére, és figyelemre méltó módon az Index szerkesztősége is felkerült a Wikimapiára.

A kevés bejelölt budai nevezetesség között megtalálható a „Petőfi barrack” és a „Marczibányi leisure center”, Pesten pedig a „cemetery Megyeri” és a „Trotting-race track” - a nevek mellett egyelőre nincs leírás, de ez azt is jelenti, hogy ha egy-két szemfüles cég kedvet kap, hatékonyan és ingyen telepöttyözheti a térképet saját reklámjaival.

… fogalmazd át a térképet

Néhány kiemelt kirakatprojekt azért felvillantja, értő kezek között mi mindenre lehet képes a Wikimapia: Róma központjának nevezetességei például egész becsületesen fent vannak, bár a Szent Péter-bazilika kupolájáról csak annyit tudni meg, hogy „Itt járt Jenne”, akárki is az a Jenne. A csernobili baleset helyszínén valaki szépen bejelölte mind a négy reaktort, de a négyes számú melletti területről csak annyi tudható meg, hogy az egy „nagyon radioaktív terület”. Van még mit tenni.

Igaz, ha valaki egy klasszikus webkettes alkalmazást szid, saját magát szidja: mivel a térkép szerkesztéséhez és a létező leírások javításához még regisztrálni sem kell, a Wikimapia minősége csak attól függ, ki mennyi időt szán az amatőr kartográfiára. A szent webkettő szellemében a „Bridge Petőfi”-t szerényen „Petőfi Bridge”-re javítottuk, és bár a változtatás a hídhoz tartozó leírásban azonnal megjelent, három órával később a térképen a híd még mindig „Bridge Petőfi”.

De hát nem is ez a lényeg. Hanem a közösségi érzés, a long tail, és a participatív média térnyerése a saját tömegétől megbénított, halálhörgések közepette vergődő mainstreammel szemben.