A Nature-ben panaszkodnak a magyar tudósok

Szabó Csaba gyógyszerkutató 10 évet töltött az Amerikai Egyesült Államok, és Nagy-Britannia neves tudományos intézeteiben, majd hazajött. Arra csak nem sokkal később gondolt, hogy ez hiba volt. "Elsősorban a cukorbetegséggel együtt járó szövődmények kialakulásának meggátolását, illetve a tünetek mérséklését célzó gyógyszer-kutatásokban vettem részt külföldön. Hazatérve is ezt a munkát szerettem volna folytatni, de legelőször akkor néztem nagyot, amikor beadtam egy pályázatot, majd kiderült, hogy a pénzt nem kaphatom meg, mert nincs öt éves folyamatos magyarországi munkaviszonyom" - mondta az Indexnek a professzor. Szabó Csaba persze ezután sem adta fel, keresett, és talált is olyan pályázatokat, amelyeken elindulhatott, de folyamatosan azt tapasztalta, hogy az akadémiánál hiába próbálkozik.

Mint mondja, ekkor elkövetett egy újabb "hibát": megszólalt. "Arról kezdtem el különböző lapokba írni, hogy Magyarországon az akadémia, és az egyetemek sokkal jobban, és minden ellenőrzés nélkül támogatják az úgynevezett alapkutatásokat, amelyek csak hosszútávon hozhatnak eredményt, míg a kevesebb idő alatt hasznot hozó alkalmazott tudomány nem kap elég pénzt. Nyugaton ez pont fordítva van: az alapkutatást természetesen ott is megfizetik, de arra nagyon odafigyelnek, hogy csak olyan témára költsenek, ami valóban hasznos." Szabó Csabánál akkor telt be a pohár, amikor nemzetközi hírű eredményei ellenére a Semmelweis Egyetemen nem támogatták tanári kinevezését. Csomagolt, és utazott vissza, Amerikába.

Félemberek

Szabó Csaba esete nem egyedülálló. Felfigyelt erre a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata is: a Nature megkérdezte Vajta Gábor embriológust, aki a lapnak elmondta, hogy az akadémia szabályai szinte kizárják a hazai tudományos életből a külföldön dolgozó orvos-kutatókat. A tudományos életben való előrehaladást ugyanis a kutatások eredményeként születő szakcikkek szigorú pontrendszer szerinti értékelése is befolyásolja. Ez a világon mindenütt így van, viszont az orvostudománnyal foglalkozó magyar kutatók külföldi szaklapokban publikált cikkei kevesebb pontot kapnak az akadémiától, mint az itthon megjelent anyagok. Az MTA honlapján az áll, hogy csak akkor kaphat teljes pontszámot egy cikk szerzője, ha a külföldön kiadott publikációnak első, vagy utolsó szerzője. Ez azt jelenti, hogy hiába kapcsolódott be, és ért el jelentős eredményeket valaki egy nemzetközi kutatócsoport munkájában mondjuk Angliában, ha a kutatás alapötlete mástól származik (ő az első szerző), vagy nem ő a labor vezetője (ebben az esetben utolsó szerző lehetne).

Szemben az árral

A Magyar Tudományos Akadémia eljárása ellentétes az Európai Unió szellemével - idézi a Nature Georges Bingen-t, az Európai Bizottság kutatói ösztöndíjakért felelős munkatársát. Az Unió egyébként épp a tavalyi évben adott ki egy olyan irányelvet, amely arra ösztönzi a kutatóközpontokat, hogy segítsék tudósaikat a külföldi tapasztalatszerzésben, a Bizottság azonban nem kényszerítheti erre az intézményeket. Jobb híján csak hüledeznek például azon, hogy Szabó Csaba kénytelen volt visszaadni az Európai Unió által neki ítélt Marie Curie ösztöndíjat, holott rajta kívül Magyarországon csak egy ember kapta meg eddig ezt az elismerést.

Reform reform hátán

A Nature megszólaltatja Kóka János gazdasági minisztert is, aki a legnagyobb problémának szintén azt tartja, hogy az akadémián több millió eurót költenek el évente, eredménytelenül. A minisztérium sajtóosztályán az Indexnek azt mondták, hogy a GKM jelenleg is dolgozik egy reformterven, hogy az MTA modernebb, hatékonyabb intézménnyé váljon. Eközben az MTA-n is dolgozik egy reformbizottság. Szerettük volna megkérdezni az akadémia vezetőit, hogy a Nature cikkben megjelent állítások hatással lesznek-e a testület munkájára, de a sajtóosztályon azt mondták, hogy jelenleg mindenki szabadságon van, így leghamarabb csak egy hét múlva tudnának nyilatkozni az ügyről. Annyi mindenesetre történt, hogy a folyóirat megjelenése után nem sokkal Vizi E. Szilveszter elnök az MTI-nek reagált az akadémiáról szóló cikk állításaira: "Előítéletekkel teli a cikk, és ez meglepő a Nature részéről, amely számunkra, tudósok számára az egyik legrangosabb, legetikusabb folyóirat. A Magyar Tudományos Akadémia támogatja, hogy minél több tudós térjen haza. Nem igaz, hogy a külföldön publikált cikkek nem számítanak. Az opponensek a tudományos teljesítményt vizsgálják, azt, hogy elegendő első, vagy utolsó szerzős dolgozata van-e a jelentkezőnek, vagyis olyan tanulmánya, amelyet az ő gondolatai alapján valósított meg az adott munkacsoport." - írja az MTI.

Ifj. Duda Ernő, a Magyar Biotechnológiai Szövetség elnöke az Indexnek kifejtette: Magyarország az elavult törvények, és az akadémiai szokásjog alkalmazása következtében napról napra egyre jobban lemarad a világ tudományos élvonalához képest. Véleménye szerint a valóban eredményeket felmutató fiatal kutatók nagyon nehezen jutnak megfelelő támogatáshoz, míg az idősebb kutatók egy része, kihasználva akadémiai kapcsolatrendszerét sokkal több állami pénzt költhet el. - A Magyar Tudományos Akadémiát mindenképpen meg kell reformálni - mondta Duda Ernő az Indexnek. Abban viszont kételkedik, hogy ezt az MTA vezetői le tudják vezényelni, hiszen pozíciójuk révén ők maguk is érdekeltek a jelenlegi állapot fenntartásában. Szerinte amíg nincs változás, esély sincs arra, hogy a külföldön elismert kutatók hazajöjjenek, hiszen akkor a kirekesztő szabályok miatt itthon ismét mindent elölről kellene kezdeniük.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!