Európa nem nézi jó szemmel a Google könyvdigitalizációs projektjét

Újabb fordulójához érkezett a Google és az Európai Unió vitája: a Google könyvdigitalizációs projektjének olyan akadályokat kell leküzdenie kontinensünkön, melyekhez képest az amerikai harc eltörpül, pedig ott is évekig tartó kemény egyezkedés és bírósági eljárás után alakult ki egy jelenleg érvényes kompromisszum (a szerzői jogi szervezeteknek fizetett 125 millió dollár, illetve az eladások utáni részesedés volt a szerződés ára).

A Google digitalizációja több okból is kiváltotta a könyvtárak, a kiadók és a szerzők ellenállását. Egyrészt nem nézték jó szemmel, hogy beszkennelnek olyan könyveket is, melyekre még érvényes a szerzői jogvédelem – még akkor sem, ha a Google ezeket a könyveket nem teszi nyilvánosan hozzáférhetővé, gyakorlatilag csak a címmel jelzi, hogy benn vannak az adatbázisban. Amikor ezen sikerült túllépni, akkor jött az egyezkedés arról, hogy vajon a Google árusíthatja-e bizonyos könyvek digitális verzióit. Ez ügyben végül is sikerült megállapodni, és a cég az Egyesült Államokban most már kínálhatja az úgynevezett „gazdátlan könyveket”, vagyis amelyek tulajdonosai már nem, vagy igen nehezen megtalálhatóak, illetve azokat, melyek már kikerültek a kereskedelmi forgalomból.

Csak a Google jár jól?

A vállalat hasonló terveket fontolgatott Európát illetően is, ám olyan viharos támadások érték, hogy megakadt a munka, és hétfőn azért tartottak Brüsszelben egy meghallgatást, hogy tisztázzák a helyzetet.

Dan Clancy, a Google Books vezetője igyekezett erősen érvelni, amikor kijelentette, hogy munkájuk a tudás és az információk hozzáférhetőségének demokratizálását szolgálja, és egyetlen jogtulajdonosnak sem kell attól tartania, hogy megsértik az érdekeit. Clancy azt is elmondta, hogy katalógusukból eltávolítják azokat az angolra fordított európai könyveket, melyek jelenleg is kereskedelmi forgalomban vannak a kontinensen. A vállalat azt is megígérte, hogy az egyezség végrehajtását felügyelő igazgatósági testületbe két nem amerikai képviselőt is be fognak választani. Emellett – az itteni szerzői jogi vitákat elkerülve – Európában csak a 150 évnél régebben megjelent könyveket digitalizálják.

A fentebb említett amerikai megállapodás ugyanis Európában példátlan felháborodást keltett, ezért az iparági szövetségek mellett az unió is elkezdett vizsgálódni az ügyben. Úgy vélik, hogy egyrészt a bizonytalan jogi helyzetű művek értékesítésével csak a Google jár jól (az amerikai gyakorlat érintheti az európai szerzők angolra lefordított műveit is, márpedig az uniós jog értelmében csak a szerző beleegyezése után forgalmazhatnák e könyveket), másrészt pedig újra előkerült az az elvi kifogás, hogy nem szabad egyetlen cégnek sem megadni a lehetőséget, hogy a digitális könyvpiacon monopolhelyzetbe kerüljön.

A máskor oly kemény távközlési biztos, a „Digitális Európa” vízióját teljes mellszélességgel támogató Viviane Reding ez esetben a Google mellé állt, és a digitalizálást üdvös tevékenységként értékelte, mely az információszabadság kiterjesztésében fontos szerepet játszhat. De a találkozó után kiadott közleményben az aláírók kifejezték, hogy üdvös lenne, ha egyfajta magán-állami partnerség (PPP) keretében valósulna meg a könyvek digitalizálása. A biztosok fontosnak tartották azt is, hogy Európa „jelenleg is széttöredezett szerzői jogi törvényeit a digitális kor” kihívásaihoz igazítsák.

Az Europeanát védik?

De az ellenzők sem tétlenkedtek, mivel mind Németország, mind Franciaország panaszt tett, ezért az unió további vizsgálatokat fog folytatni. Emellett a Google digitalizációját támogató könyvtárak hangja szinte észrevehetetlen abban a kórusban, melyet igen jól jellemez az, hogy egyesek „a történelem legnagyobb szerzői jogsértésének”, „világirodalmi rablóhadjáratnak” nevezték a cég digitalizációs munkáját. „Aggódunk a projekt monopolisztikus jellege miatt” – hangoztatta például a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége részéről Stuart Hamilton.

A hétfői találkozón más kifogások is felmerültek. Elhangzott az, hogy a Google magáncégként bármikor eltávolíthat egy könyvet a katalógusából, és sokaknak nem tetszett az sem, hogy a mind terebélyesebb adatbázis révén a cég egyre többet megtud az olvasói szokásokról is (amit akár keresője fejlesztésére is felhasználhat). Azt is kifogásolták, hogy az Egyesült Államok kulturális és anyagi előnyhöz juthat, ha a „gazdátlan” európai könyvek angol nyelvű változatai ott elérhetőek lesznek, és úgy általában aggódnak amiatt, hogy egyetlen, magánkézben lévő cég rendelkezhet garanciák nélkül a világ kultúrkincsének jó része felett.

Ha a Google-ról van szó, sosem szabad figyelmen kívül hagyni a monopolhatalomra való törekvést, de a Google Books esetében nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az uniónak van egy konkurens kulturális vállalkozása, a gyalázatosan indult Europeana. Ennek védelme nyilvánvalóan ott van a háttérben., ám az Europeana nem egy igazi adatbázis, mint a Google-é: inkább olyan, mint az Interpol, csak a tagországok intézményei által felajánlott anyagokhoz vezeti el a látogatókat. Az Europeana szervez, koordinál, ám roppant alacsony költségvetése nem mérhető a Google lehetőségeihez.