Intel a Macben: az aranykor eljövetele?

Már több mint fél év telt el azóta, hogy Steve Jobs közölte: a hír igaz, mégis, mostanáig nehéz volt elhinni. Pedig június óta volt elég időnk emésztgetni a hallottakat, valahogy mégis valószerűtlennek tűnt, hogy egy napon Intel processzorok kerülnek a Macintoshokba. Aztán tessék, a tervezettnél hónapokkal korábban, 2006 januárjában bemutatták a megújult iMacet és PowerBookot (ez utóbbit ráadásul még át is nevezték), és mindegyikben a "nagy sátán", az Intel processzora dübörög. Nem Pentium, de csak azért nem, mert a legújabb generációt már máshogy hívja a gyár, persze a lényeg attól még nem változik: egy korszak véget ért.

Alapvető reform

Jobsnak kétségkívül igaza van, amikor arról próbálja meggyőzni közönségét, hogy a processzoron nem múlik semmi. Hogy az Apple marad amilyen volt, a júzerek úgyis az operációs rendszer és az innovatív fejlesztések miatt veszik a Maceket. Mégsem mond igazat. Ha valakinek, akkor neki tudnia kell, hogy az x86-os architektúra hatalomátvétele minden, csak nem a háttérben végbement, láthatatlan technológiai váltás.

Nem azért, mert a G4-es vagy az IBM G5-ös olyan jó volt, és innentől az Apple mélyrepülése várható, korántsem. A most bevezetett processzorok lényegesen gyorsabbak, okosabbak, fejlettebbek, a G4-es az új kétmagos rendszerekhez képest olyan, mint egy kispolszki egy Smart mellett. A gépek gyorsabbak lettek, ilyen szempontból tehát csak üdvözölni lehet a döntést.

Hogy a csere mégsem csak egy technológiai, sokkal inkább forradalmi változást jelent, azt az új processzorok felépítése bizonyítja: ezek ugyanis x86-os, tehát Windows kompatibilis processzorok. Teljesen mindegy, hogy ki gyártja őket, teljesen mindegy, hogy milyen fejlettségi szinten állnak, a lényeg az, hogy bármelyik gépre feltelepíthetjük a Windowst, amelyben ezek vannak. Vagy fordítva: az x86-os Mac OS X-et ráerőszakolhatjuk bármelyik düledező pc-re, csak teljesítse az alapkövetelményeket.

Szabadság

A Mac OS mindeddig alapvetően meghatározta az Apple lehetőségeit: a társaság legütőképesebb fegyvere kétélű volt, hiszen nem csak a cég apró elitista piacát tartotta az Apple-nél, de el is riasztotta a többi vásárlót. Mert hiába vitathatatlan a Mac OS előnye a Windowszal szemben, ha alkalmatlan arra, hogy játsszunk rajta. Mert nem, vagy csak ritkán írnak rá rendes játékszoftvert. Ha nem futtathatjuk rajta a havertől kapott legújabb pc-s programot.

Ennek most vége, a Mac OS elszabadult, a Macintosh felszabadult, nem korlátozzák már az architektúrák közti áthidalhatatlan szakadékok az Apple termékeit. Most már nem a Macintosh kiváltsága az operációs rendszer, és fordítva: bármelyik Macre rátelepíthetjük a Windowst. A márka fanatikusai nyilván ijedten kapnak a szívükhöz egy ilyen kijelentés hallatán, pedig lehet, hogy ez a körülmény teszi igazi sikertermékké az Apple gépeit.

Mostantól bármelyik pc-s felhasználó nyugodt szívvel vehet egy Macintosht (ha telik rá), mert többé nem korlátozzák a különbségek. Használhatja a Mac OS-t, aztán ha megjön a legújabb játékprogram, egyszerűen elindítja a gépen rejtegetett Windowst, és azon futtatja a szoftvert. Sőt, még csak újra sem kell indítania a gépet: az újgenerációs processzorokba épített virtualizációs technológiának (egyszerre két operációs rendszer futtatása egymástól függetlenül) és a két magnak köszönhetően kedvére váltogathat az operációs rendszerek között, attól függően, hogy épp melyikre van szüksége.

Persze ugyanezt megteheti majd pc-n is a felhasználó, mégis, valószerűtlen, hogy a Mac OS elszabadulása miatt elfogynának a vásárlók a Macintoshok alól: ahogy a drágább luxusautóknak is megvan a maguk közönsége, úgy az Apple gépei is kiszolgálnak majd egyfajta igényt.

Beláthatatlan következmények

Nehéz elhinni, hogy Steve Jobs pontosan látja a váltás hosszútávú hatásait, mert azok beláthatatlanok. A vezér azt hangoztatta, hogy az Intel processzorok megjelenése csak a Macintoshok teljesítményére lesz hatással, a piacot nagyobb összefüggéseiben nem rázza meg a váltás. Lehet, hogy igaza lesz, és minden marad a régiben. De elképzelhető egy másik forgatókönyv is, egy akciódúsabb, izgalmasabb írás, tele csavarral, meg váratlan fordulattal.

Az első fordulat tavaly júniusban ütötte szíven a felhasználókat. Most, az x86-os gépek előrehozott bemutatójával megmutatta magát a második is. De az ilyen történetek sajátossága, hogy nem lehet előre megjósolni, merre lendíti tovább a történetet a következő csavar, ráadásul a forgatókönyvet most már nem az Apple írja, hanem a vásárlók.