'Ragaszkodunk a vezetékhez'

A két cég egyesülésének üzleti hátteréről már sok minden elhangzott, de mit érzékelnek majd az ügyfelek az összeolvadásából: lehet-e például a közeljövőben egyetlen telefonszáma az előfizetőnek, melyet pillanatnyi igénye szerint - eltérő díjak mellett -- vezetékes vagy mobil készülékén használ?

Ez elég bonyolult technikai kérdés, mert a két hálózatban össze kellene hangolni a hívásokat, de már most is meg lehetne csinálni. Ugyanakkor vizsgálatok kimutatták, hogy nagyon sok olyan élethelyzet van, amikor ez nem igazán praktikus, tehát nagyon át kell gondolni, hogy az ember tényleg ezt akarja-e. Dániában például bevezettek ilyen szolgáltatást, egy bizonyos ügyfélkört elértek vele, de nem vált általánossá.

Ami viszont már most láthatóan egyre népszerűbb, az a különböző szolgáltatások egy előfizetési csomagba kapcsolása. Lesznek az MT lehetőségei alapján adott, kábeltévét, mobilt, és internetelérést is tartalmazó kombinált díjcsomagok, várható, hogy elég lesz egyetlen csekket befizetni?

A közös számla olyan fejlesztést igényel, hogy bevezetése néhány évig még biztosan nem reális. De nem feltétlenül kell közös számla olyan tarifacsomagok kialakításához, amelyek valamilyen formában lehetővé teszik a vezetékes és mobilszolgáltatások, vagy éppen az internet együttes kezelését. Ilyen aránylag hamar lesz is, ezzel szeretnénk kihasználni az összeolvadás egyik előnyét. Nyilván a kábeltársaságok is ösztönöznek bennünket erre, hiszen a például a UPC-nek, de a saját kábeltelevíziós társaságunknak is van ilyen ajánlata, és erre a kihívásra valahogyan válaszolnunk kell. Mi a mobillal többet tudunk ajánlani.

Fotók: Barakonyi Szabolcs

A konkurens szolgáltatók éppen ettől tartanak: szerintük a jelenlegi piaci szabályzók mellett az egyesüléssel egy olyan kvázi monopolhelyzetben levő cég jön létre, mellyel ők azért nem tudnak versenyezni, mert ilyen kapcsolt szolgáltatásokat ők nem tudnak adni. A hatóságok - az informatikai tárca és a hírközlési hatóság - szerint nincs ilyen probléma.

Szerintem sincs. Én állítom, hogy a mai magyar szabályozási környezet teljes mértékben alkalmas arra, hogy kezeljen bármiféle, a távközlési piacon bekövetkező fejleményt. Nem csak azért, mert a szabályozás összhangban van az uniós távközlési politikával, hanem mert a szakhatóságnak, az NHH-nak nagyon széles jogosítványa van, hogy közbelépjen, ha bármi olyan piactorzító tevékenységet észlel, amelyet nem tart összhangban levőnek a liberalizált piac alapelveivel. Ezen túlmenően a Gazdasági Versenyhivatal is már korábban elfogadta egy esetleges későbbi egyesülés tényét: versenyjogi szempontból tehát nincs relevanciája a kérdésnek. Én azt gondolom, a versenytársaink aggodalma a tekintetben, hogy itt valamiféle jogilag kezelendő ügyről van szó, nem megalapozott. A tekintetben megértő vagyok, hogy valóban az a célja ennek az egyesülésnek, hogy az MT piaci pozícióját erősítsük, a vállalat hatékonyságát növeljük, versenyképességét javítsuk. Magyarán ha én egy versenytárs lennék, én is azt mondanám, hogy most még jobban fel kell kötni a nadrágszíjat. Ez egy kihívás, amit azonban nem jogilag, hanem piaci versenyben kell kezelni.

Tényleg minden lehetősége meg van a konkurenciának? Ki tudna egyszerre mobil- és vezetékes telefont kínálni?

Én nem osztom azt a nézetet, hogy mi rendkívüli előnyhelyzetbe kerülünk. Ami előnyt mi kovácsolunk, az nyilván fontos, de nem utánozhatatlan mások számára. Minden olyan lehetősége meg van a szolgáltatóknak, amivel mi rendelkezünk. Ha valakinek van mobiltevékenysége, de nincs vezetékes hálózata, természetesen ugyanúgy, ahogy néhány versenytársunk teszi is ezt - a Tele2 vagy az Invitel -, meg tudja tőlünk vásárolni nagykereskedelmi alapon. Fordítva is ez a helyzet: nincs akadálya annak, hogy a három mobilszolgáltatóval megfelelő megállapodást kössenek, hogy nagykereskedelmi áron úgynevezett virtuális szolgáltatóként megvásároljanak szolgáltatásokat, és ezzel piacra lépjenek.

A mobilnál nincs kötelező nagykereskedelmi árképzési előírás. Nem ez az oka annak, hogy Magyarországon még senki nem tudott virtuális gsm-szolgáltatóként megjelenni?

Én inkább arra vezetem vissza, hogy ez a lehetőség nem is túl régi, Nyugat-Európában is kevés ilyen vállalkozás van, ők is csak a kezdetén vannak ennek dolognak. Ezért egyelőre nem is bizonyított, hogy ez olyan nagy üzlet lenne. De ha sikerül mindkét fél számára üzletileg előnyös megállapodást kötni, akkor lehet, hogy előbb-utóbb megjelennek az ilyen szolgáltatók nálunk is.

A szabályozással tehát nincs gond, ezt az IHM abban a közleményében is jelezte, melyben kinyilvánította: nem kívánja megakadályozni az egyesülést. Ugyanakkor az Index kérdésére a tárca úgy nyilatkozott, még nem adta meg a formális engedélyt sem. Aranyrészvényesként, a gsm-koncessziós szerződés alapján, vagy mindkét vonatkozásban szükséges az állami beleegyezés a fúzióhoz?

Semmilyen engedélyre nincs szükség. A koncessziós szerződés alapján egészen biztosan nem kell ilyen, ez a szerződés tételesen felsorolja azokat az eseteket, melyeknél bármilyen engedélyt kell kérni, az egyesülés nincs felsorolva. Az államnak, mint aranyrészvényesnek az összeolvadásról döntő közgyűlésen kell a beleegyező szavazata, de ez már valóban csak formalitás: az egyesülésről döntő igazgatósági ülésen az állam képviselője már igennel szavazott, az említett minisztériumi közlemény csak ennek megerősítését, illetve a szavazat nyilvánosság elé tárását szolgálta.

Ezzel együtt folyik a gsm-koncessziós szerződés újratárgyalása, noha az csak 2008-ban jár majd le. A korai tárgyalásoknak semmi köze az egyesüléshez? Felmerülhet, hogy az állam az igenért cserébe igyekszik minél több pénzt kérni a hosszabbításért.

A koncessziós szerződésekről a tárgyalás megkezdését még kora tavasszal egy kormányhatározat írta elő, mely szerint a hosszabbítást novemberre ki kell dolgozni. Akkor, amikor a kormánydöntés megszületett, még az összevonás ötlete sem volt egészen kialakult állapotban. Ráadásul a hosszabbítás nem csak minket, hanem a velünk egy időben piacra lépett Pannon GSM-et is érinti: itt nem lehet egyedi megállapodásokat kötni, transzparens szerződések születnek, melyekben az államnak mindkét féllel szemben ugyanolyan helyzetet kell kialakítania, így a tárgyalásokban már csak ezért sem lehetne bevonni egy speciális helyzetet.

Az állami vétó lehetősége már csak azért is felmerülhetett volna, mert az összeolvadásnak negatív hatása lehet az adóbevételekre: az adózási előnyökre az egyesülésről döntő közgyűlésre készült háttéranyag is felhívja a figyelmet, márpedig ami a cégnek ily módon előnyös, a költségvetésnek aligha. A konkurencia szerint az egyesülés nyitja meg az utat a szélessávú fejlesztésekhez kapcsolódó olyan adókedvezmények igénybevételéhez, melyre - a Magyar Telekom utóbbi két évben mutatott nullszaldó körüli eredménye miatt - eddig nem volt mód.

Ez így egész egyszerűen nem igaz, az állami költségvetés semmit nem veszít az egyesüléssel. Ezt a kérdést a Pénzügyminisztérium is megvizsgálta és megerősítette. Először is talán a nagyságrendeket érdemes tisztázni: a teljes Magyar Telekom csoport különböző formában mintegy 130 milliárd forintot fizet be évente a költségvetésnek, ezzel mi vagyunk az egyik legnagyobb adófizető az országban. Ehhez képest van mondjuk az az évi 4-6 milliárd forint, amit az elmúlt évek elhatárolt veszteségéből és az adókedvezményből vissza fogunk tudni tartani. Ez utóbbi összeg vonatkozásában azonban nem arról van szó, hogy az egyesülés nélkül ne élhetnénk az adókedvezménnyel: az összeolvadás mindössze annyit tesz lehetővé, hogy előbb nyílik meg a lehetőség az érvényesítésére, de a költségvetésnek ezen összeg kiesésével mindenképpen számolnia kellett illetve kell.

Már csak a korábbi cikkük miatt is hadd bontsam ki részletesebben a kérdést: jelen pillanatban az MT-nek és kisebb mértékben T-Mobile-nak is, bizonyos adókedvezményei vannak érvényben. Ezek részben a széles sávú beruházásokhoz kapott adókedvezmények, melyet az ADSL-re a vezetékes, az UMTS-re a mobil cég kapott. Ezek összessége - bár miután egy le nem zárul folyamatról van szó, pontos számot nehéz mondani - olyan tízmilliárd forint körül mozog. A másik forrás, hogy két éven keresztül a vezetékes terület az összességében 30 százalékos létszámleépítéssel járó egyszeri költségek miatt valóban nagyon alacsony nyereséggel működött, vagy nem volt nyeresége. A vezetékes ág azonban általában véve nem veszteséges, sőt néha az Indexet olvasva még azt is gondolhatja az ember, hogy túlságosan nyereséges, de az igazság szerintem a kettő között van, egy normál nyereséggel működünk. Ezt a két rendkívüli évben beállt elhatárolt veszteséget azonban - ez minden adófizető számára adott - szembe lehet állítani a későbbi nyereséggel. Nyilván egy olyan vállalat, amely hatékonyabban működik, kisebbek a költségei, nagyobb lesz a nyeresége, ezt a két részből álló adókedvezmény csomagot hamarabb fel tudja használni. De még egyszer hangsúlyozom: mindkét lehetőséggel biztosan élni tudna külön-külön is a két vállalat, így az előny csak abban áll, hogy így előbb tehetjük meg ezt. Ez ráadásul szerintem - bár fontos - de talán a legkevésbé fontos az egyesülés nyújtotta előnyök közül.

Melyek az igazán fontosak?

Maradva akkor a pénzügyi működési kereteknél, ha azt nézzük, hogy két különálló jogi személy helyett egy vállalat működik majd, és a két cégnek nem kell egymással szemben elszámolni, akkor kevesebb működő tőkére van szükség. De a pénzügyi működéssel összefüggő kérdéseknél én három területet is fontosabbnak tartok.

Az első és talán legnagyobb előny a költséghatékonyság. Ugye mi két teljesen komplett vállalatot működtetünk ma, ez a két vállalat mindennel fel van szerelve, és eléggé kézenfekvő, hogy nagyon sok tevékenységet egy helyen lehetne elvégezni. Egy másik lényeges forrás hogy bizonyos újabb fejlesztéseknél nem egymás mellett elkülönülten kell, mondjuk informatikai vagy hálózatfejlesztéseket végrehajtani, hanem egyben egy olyan beruházást, amely kiszolgálja a vezetékes és a mobilcéget is. Egészen konkrétan: a távközlésben egy korszakváltás előtt vagyunk. A meglévő hálózatokat - és történetileg két külön hálózatról van szó, vezetékes és mobil hálózatról - át kell alakítani IP-alapú hálózattá. Ez a folyamat mindenütt megindult, és a következő 3-4 évben be is kell fejeződnie. A választás nagyon egyszerűen az, hogy két hálózatot építsünk ki, vagy egyet, amely kis kiegészítésekkel mindkét üzletágat kiszolgálja. Ez utóbbi óriási beruházási megtakarítást jelent.

A harmadik csoportba tartoznak a különböző piaci előnyök: ide tartoznak a már említett kombinált csomagok, de én anélkül, hogy alábecsülném ezek szerepét, jelezném, hogy nagyon sok más lehetőség is van ezen a területen. Megkezdtük az üzlethálózat összevonását, magyarán megszűnik az a visszás helyzet, hogy egy bevásárlóközpontban egymás mellett lát a vásárló egy T-Pontot és egy T-Mobile üzletet. Hamarosan egy helységben értékesítünk többféle szolgáltatást, könnyebbé téve az ügyfél életét, és persze remélve, hogy ezáltal egy kicsit több szolgáltatást el lehet adni, azoknak, akik csak az egyik helyre tértek volna be. De hasonlóképpen összevonjuk majd a többi eladási csatornánkat is, nagyon sok ügynök dolgozik külön a vezetékes, a mobil- és az internetes terület számára, ma ezeket teljesen külön mozgatjuk.

Ha ennyire kedvező a helyzet, a tőzsde vajon miért nem reagál a hírre?

A tőzsde most éppen mindenkit érintő zuhanásban van, de amikor meghirdettük az egyesülést, reagált, emelkedett a részvényárfolyam. Az elemzők értékelését olvasva világos a helyzet: gyakorlatilag mindenki biztatónak tartja a lépést, de szeretnék látni a konkrét projekteket és azok hatásait. Akkor fog tehát igazán reagálni a tőzsde, ha kiállunk, és elmondjuk, hogy ezt és ezt fogjuk tenni, és ezzel ilyen eredményt érünk el. A tőzsde szempontjából most inkább pozitív várakozással övezett, mintsem egy az árfolyamban azonnal megjelenő dolog az egyesülés.

Megkerülhetetlen a kérdés, bár többször jelezte, nem beszél róla: ennyi előny esetén miben különbözött a véleményük Sugár Andrással, a T-Mobile volt vezérigazgatójával?

Nem tudok annál többet mondani, mint hogy arról a jövőképről, amit én bemutattam, neki más volt a felfogása. Én bízom ebben a jövőképben, azt mondom, érdemes ebbe az irányba menni, ő ezt nem így látta, ennyi történt.

Jövőkép: ha terveik szerint 3-4 éven belül közös IP-alapú hálózata lesz a két cégnek, akkor nehezebben lehet majd szétválasztani a mobil- és a vezetékes hálózatot. Szabályozás szempontjából nem okoz ez gondot?

Én is úgy látom, hogy a jelenlegi szabályozási környezet nem felkészült ezekben a kérdésekben, mert négy-öt évvel ezelőtti világképet tükröz, és elsősorban a vonalkapcsolt, rézdrótokon alapuló hálózat felhasználásáról intézkedik, márpedig a technológia ezen túlhaladt. Ugyanakkor viszont miért kéne egyáltalán szabályozni egy olyan technológiát, amely láthatóan gyorsan fejlődik, és nem egy korábbi monopóliumból következik, hanem egy versenyben lévő vállalat építi ki? Ehhez a technológiához szabadon hozzá lehet férni, és miközben mi most állítjuk át a hálózatunkat IP-alapúra, a versenytársaink eleve IP-alapút hoztak létre. Ettől még lehet, hogy valaki szükségesnek tartja a szabályozást, ha így lesz, akkor majd nyilván kialakul.

Az IP-alapú hálózatra való átállás eredményezhet újabb átalakulásokat, esetleg jobban elkülönül majd a hang- és adatszolgáltatás, és ezek köré alakulnak ki cégek illetve alosztályok?

Én nem így látom, a hang és adat éppenséggel teljesen összemosódik, a legjobb erre példa az, amikor valaki odaül az internet elé és elkezd rajta beszélni. Ugyanígy elmosódik a vezetékes és mobil közötti határ, mert a korábban egymástól nagyon elkülönülő GSM és vezetékes technológia között már rengeteg átmenet van, amelyeket részben helyhez kötötten, részben mozgásban használunk, ilyen például a wifi és a wimax. Mi azt látjuk, hogy sokkal inkább a piaci szegmensekre fókuszálnak majd a távközlési vállalatok, tehát nem vezetékes és mobil ágazatra, hanem egy nagy tömeget, a lakosságot kiszolgáló ágazatra meg egy üzletire oszlanak majd. Mindkettő az összes technikát és az összes szolgáltatást nyújtja majd. Egyébként bármelyik érett iparágban, ugyanez a helyzet, és ez a struktúra fogja megmutatni a távközlés igazi érettségét. Ez nincsen meg, amíg külön ajánlgatja termékeit a T-Mobile és a T-com.

Az interneten alapuló hálózat előremozdíthatja a wifi és a wimax magyarországi terjedését? Ezek a technológiák milyen szerepet kaphatnak?

A wimax piacra vitele mindenütt a világon akadozik. Néhány vállalat ajánl ilyen szolgáltatást, de a mi vizsgálataink azt mutatják, hogy eléggé megbízhatatlan a technika, kockázatos lenne ezzel piacra lépni. Ezzel szemben a wifi elterjedése biztosan fölgyorsul, főleg a forgalmas városi közterületeken és azokon a kistelepüléseken, ahol nem éri meg vezetéken vagy umts-en szélessávú infrastruktúrát kiépíteni. Ezt a folyamatot egyébként nagyon felgyorsítják azok a mobilkészülékek, amelyekben wifi-elérés is van és VoIP alapon tudnak kommunikálni. A Nokia néhány nappal ezelőtt jelentette be ezeket a termékeket, és jövő év első negyedévében már szállítja is ezeket. Az ember egy ilyen készülékkel gsm- vagy umts-lefedettség esetén ezekre a rendszerekre kapcsolódik, de egy hotspotba érve - például egy kistelepülésen vagy saját lakásában - rögtön átállhat a wifire, és azon keresztül már internetes protokollal tud beszélni. Ez biztosan felgyorsítja a hotspotok létrehozását, mert új felhasználói réteget vonz.

És új lendületet adhat a vezetékes telefonvonalak hanyatlásának, mivel az emberek nem hagyományos vonalon, hanem inkább az interneten akarnak majd beszélni.

Ha a vezeték alatt a hagyományos vezetékes pstn telefonvonalat értjük, akkor ezzel egyetértek, de nálunk senki nem ragaszkodik ehhez a technológiához. Amihez mi ragaszkodunk, mert abban van az érték, az maga a vezeték. Ezen a vezetéken megy maga az internet is, és a mobilhálózatokat is egy nagyon komoly teljesítményű vezetékes hálózat szolgálja ki, hiszen tudjuk, hogy száz vagy kétszáz méterenként van egy bázisállomás, és onnantól kezdve minden jel vezetéken továbbítódik. Ha 3G hálózattal le akarjuk fedni az országot, akkor tízezres nagyságrendbe kell bázisállomásokat telepíteni, és hihetetlen nagy vezetékes technikát igényel, hogy ezeket összekapcsoljuk egymással és a többi hálózattal. A vezetékre szükség van és szükség lesz rá a jövőben is, ugyanakkor lehet, hogy az utolsó néhány száz méteren egyre kisebb lesz a szerepe. Szerintem jó, ha a lakásokig egy vezeték juttatja el a jeleket, és a lakáson belül már lehet szabadon mozogni.

Mennyiben alakulhat át a számlázás: elképzelhető, hogy a percdíjak helyett a jövőben egyszerűen veszünk a Magyar Telekomtól nyolc gigabájtnyi adatletöltést, és teljesen mindegy lesz, hogy 3G-n, utcai wifin vagy otthoni vezetékesen használjuk föl?

Nagyon is elképzelhető és ehhez tulajdonképpen ma minden eszköz megvan, csupán a számlázási rendszer átalakítása lenne szükséges. Ha adatot nem is lehet venni ma még, mert a számlázás nehezebben megoldható, beszélt percekkel nagyon is el tudom képzelni, hogy akár egy fél-háromnegyed éven belül megjelenjen olyan díjcsomag, mint amilyen most a T-Mobile Relax, de a megvásárolt ötszáz perc tetszés szerint mobilon vagy vezetékesen is felhasználható. Ehhez is át kell alakítani kisebb mértékben a számlázási rendszert, de ennek nem látom különösebb akadályát.

Mikor várható a régebbi, viszonylag elavultnak számító technológiák, mint például a dialup és az isdn teljes eltűnése?

Hosszabb távon valószínű, hogy teljesen eltűnik a vonalkapcsolt szolgáltatás, de három-négy év múlva a két rendszer még biztosan egymás mellett fog létezni. Akik valamiért ragaszkodnak hozzá, vagy csak azt engedhetik meg maguknak, továbbra is használhatják a normál vezetékes telefont, de hosszabb távon gazdaságosabb és üzletileg is kedvezőbb, ha a teljes rendszer átáll. Én erre öt-hat évet adok.

Nem kell attól tartania a szolgáltatóknak, hogy ha néhány év múlva minden lakásban, irodában ott lesz a wifi, és ennek a nagy része ingyenes és szabadon elérhető lesz, és a wifis telefonok miatt az egész gsm-üzletág tönkremegy?

Ha szabad viccelődnöm egy ilyen komoly interjú alatt, szerencsére ez nem reális. Miből élne meg a távközlési szolgáltató? A távközlési cégekre szükség van, mert nagyon komoly beruházásokat kell végezniük. Ahhoz, hogy egy országot lefedjünk bázisállomásokkal, cellákkal, wifi hotspotokkal, több tízezret ki kell helyezni, ezt állandóan működtetni kell, folyamatosan pénz megy bele, és ha ezt valahogyan nem gyűjtjük be a felhasználótól, vagy nem finanszírozza ezt valamilyen más forrás, például egy önkormányzat, akkor nyilvánvalóan nem tud működni. Az a trend igaz, hogy a technológia fejlődéséből következően a távközlés igénybevételének a költségei egy egységre vetítve folyamatosan csökkennek, de ez nem azt jelenti, hogy ingyen lesz, sőt azt sem feltétlenül, hogy egy-egy ember sokkal kevesebbet fizet, hanem sokkal inkább azt, hogy ugyanaz az ember egyre több mindent használ ugyanannyi pénzért.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!