Elindult Kásler Magyarságkutató Intézete, a szakma nem ismeri a kinevezett vezetőjét

Dr. Horváth-Lugossy Gábor lett a Magyarságkutató Intézet főigazgatója. A november közepén kiírt vezetői pályázatnak az ünnepek alatt hozták ki az eredményét. Azt már a kiírásban sejteni lehetett, hogy nem szakmai jelölt fogja vezetni a Kásler Miklós emberierőforrás-miniszternek kedves területet, ugyanis ott a történészek mellett kifejezetten jogászok indulását is lehetővé tették. A jogi végzettségű, a nyilvánosság előtt ismeretlen Horváth-Lugossy korábban több helyen is dolgozott az államigazgatásban, volt az NFM-ben, miniszteri kabinetfőnök és a KSH-ban is többek között.

A Válasz Online információi szerint Horváth-Lugossy a Magyar Idők kultúrharcos cikksorozatáról elhíresült Szakács Árpád közeli barátja és üzleti partnere: Horváth-Lugossy annak a társasházkezelő cégnek a tulajdonosa, ahol korábban Szakács is dolgozott, a tulajdoni lap szerint pedig Szakács könyvkiadó cége, a Kárpátia Studió Horváth-Lugossy lakásában működik. Ez azt jelenti, hogy a Magyarságkutató újdonsült vezetőjének a lakásából adják ki többek között a trianonos összeesküvés-elméletekben és áltudományos alternatív történelemben utazó Raffay Ernő könyveit.

Hogy ténylegesen ki fogja szakmai szempontból irányítani a 800 millió forintos költségvetéssel induló intézményt, még nem tudni, ahogy végső helye sincs még a Magyarságkutatónak. Egyelőre a Várban, az Úri utcában van a székhelyük, ott, ahonnan a levéltárnak előkészítetlenül, az iratállományt veszélyeztetve kellett kiköltöznie – de kérdés, hogy az egyáltalán most beköltözhető-e. Az intézet állományát egyelőre kb. százfősre tervezik, ennek fele az eddig önálló Nyelvstratégiai Intézetből kerül ki, melyet a most felálló Magyarságkutatóba integrálnak.

Az új intézetnek a kiírás szerint egy sor témakör tartozik a profiljába. A honfoglalás előtti magyar történelem, a magyar őstörténet és középkor interdiszciplináris kutatása, néprajzi és népzenei kutatások mellett oktatás, képzés, kulturális és zarándoklatturizmus szervezése is tartozik többek között hozzájuk, valamint „a korai magyar történelem helyének vizsgálata a XXI. századi magyar önazonosságtudatban”.

Hogy a kásleri felfogásban a magyar őstörténet nem utolsósorban mai identitáskérdés, már eddig is többször kiderülhetett. Az onkológusból lett miniszter korábban is szeretett megszólalni a legkülönbözőbb témákban, és a magyar őstörténetről is megvan a maga véleménye. Szívesen él olyan hangsúlyokkal, amelyek a tudományos főárammal szemben az „alternatív őstörténészek” laikus vízióira rímelnek: a finnugor nyelvrokonság megkérdőjelezése, a hun leszármazás és a magyarság keleti kapcsolatainak preferálása, miközben nem utasítja el azokat az összeesküvés-elméleteket, melyek az akadémiai közegben valamilyen egyoldalú, a nemzet igaz történetét elhallgatni akaró hatalmat látnak.

Korábban ezek a nézetek, bár szám szerint elég népszerűek, inkább csak a „történelmi alvilág” környékén terjedtek. Káslerrel azonban lett egy óvatos felső támogatójuk – egy időben azzal, hogy a keleti diplomáciában Orbán Viktor is egyre inkább él olyan áltudományos fordulatokkal, mint hogy „a magyar a türk nyelvekkel áll rokonságban”. Kásler Miklós leginkább azzal hökkentette meg (nem sokkal a választások és a miniszteri kinevezése előtt) a tudományos közvéleményt, hogy egy formálisan általa vezetett genetikai kutatás után bejelentette:

az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek.

A tömörségében is meglepően sok nonszenszt tartalmazó állítás akár egyszeri rossz fogalmazásnak is tekinthető lenne, de a miniszter más nyilatkozatai is sajátos őstörténeti elképzelésekről tanúskodnak.

A Magyarságkutató Intézetről Kásler azt mondta, hogy az „véget vetne a régi türk–finnugor vitának”. Az ambiciózus tervet árnyalja, hogy a tudomány szerint ilyen vita már legalább száz éve nincs, a nyelvrokonság csak az áltudományban utazók számára maradt kérdéses. Ettől függetlenül persze az etnogenezis, az őstörténet és a korai magyar történet rengeteg izgalmas, válaszra váró kérdést rejt magában, amelyek kutatásra érdemesek. Az is biztos, hogy – ez Káslerék egyik érve az új intézet mellett – szükséges a jobb együttműködés az egyes tudományágak között. A korábban domináns nyelvtörténet és az írott forrásokon alapuló történettudomány mellett az utóbbi évtizedben egyfelől a régészet, másfelől az archeogenetika biztat nagyon izgalmas új eredményekkel – a magyarok nyugatra vándorlásával és a honfoglaló népesség összetételével kapcsolatban már most is fontos, új eredmények vannak.

A fura, hogy az Emmi nem a meglévő tudásközpontokra épít, hanem létrehoz egy teljesen új, közvetlenül a minisztérium alá tartozó intézetet. Ez különösen annak tükrében érdekes, hogy nem egészen egy éve a kormányzat már létrehozott egy, a szakmában ellentmondásosan megítélt és némi gyanakvással szemlélt másik képződményt, a magyarságkutatóéhoz egészen hasonló profillal. Ez a László Gyula Intézet, amelynek tényleges szakmai tevékenységéről azóta sem tudni semmit, de szintén lényegében az MTA-val szemben kívántak vele egy ellenbázist csinálni.

Emmi-közeli forrásokból megtudtuk, hogy tervben is van a László Gyula Intézet integrálása, eszerint az a közeljövőben már a Magyarságkutató intézet alá fog tartozni. A minisztérium nemzetközi, többek között német, brit, finn példákkal indokolja, hogy saját maguk alá, nem pedig mondjuk az MTA-hoz rendelték a Magyarságkutatót.

Borítókép: Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének részlete MTI Fotó: Koszticsák Szilárd