Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Összecsapott, átvilágítás nélküli átalakítás a magyar tudományban

4O5A3350
2019.01.28. 15:30 Módosítva: 2019.01.28. 15:36
A kutatók egyre kétségbeesettebbek az információhiánytól és a sötét jövőképtől, és vérmérséklettől függően vagy harcos beleállást várnának el az Akadémia vezetésétől, vagy éppen abban bíznak, hogy a gyakorlat mégsem lesz olyan durva, mint amilyen a minisztériumi konstrukció szerint egyébként lehetne. Helyzetkép a magyar tudomány körüli politikai háború (talán) végnapjaiból: Lehet-e még kompromisszumra bírni Palkovicsot, aki ezekben a hetekben próbálja totálisan átalakítani az egész magyar tudományos rendszert?

Nem könnyű kívülről követni a negyedik Orbán-kormány alatt zajló Nagy Magyar Tudományháborút: miközben Magyarország legerősebb egyetemét elüldözték, a legerősebb állami egyetem csődközelben van, és folytatódik a jobboldali alternatív intézményrendszer kialakítása, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) környékén kommunikációs stoppok és kétségbeesett segélykiáltások váltják egymást, miközben lehet tudni, hogy a háttérben javában zajlik az, amit a felek döntő ütközetnek tartanak.

Ez nagyjából akkor kezdődött, amikor Palkovics László ITM-miniszter az MTA vezetését megkerülve, közvetlenül hívta tárgyalni az akadémiai kutatóintézetek vezetőit. Ezt miniszterként természetesen megteheti, de úgy tűnt, ezzel igyekszik megtörni az addig elég erősnek látszó akadémiai egységet – és ez a stratégia azóta is. Az előzmények közé tartozik, hogy júniusban egy utolsó pillanatos törvénymódosítással  Palkovics teljesen átalakította az akadémiai kutatások finanszírozását, amikor saját minisztériumához, az ITM-hez rendelte az MTA költségvetését. Később a miniszter emelte a tétet, és már az MTA kutatóintézet-hálózatának szétszedéséről, egyes intézetek megszüntetéséről beszélt. Az is kiderült, hogy teljesen elvágná az állami alaptámogatást, a kutatóintézeteknek kizárólag pályázati pénzt adna.

Ez így lsőre talán elég teljesítményelvűnek hangzik, a benyújtott támogatási igényeket azonban a pálinkástalanított, Palkovics érdekkörébe került NKFIH fogja elbírálni (úgy tudni, az innovációs alapból és az OTKA-bizottságokból is verbuválnak bírálókat), vagyis végső soron a magyar állam mondja meg, hogy milyen témára mennyit ad, ami a kritikusok szerint korlátozza a kutatás szabadságát és lehetőséget ad a politikai kontrollra.

Palkovicsék legszívesebben a német Max Planck kutatóintézet-hálózati rendszerre hivatkoznak, azt hangsúlyozva, hogy az is független a német tudományos akadémiától, az állam képviselői pedig ott ülnek a felügyelő testületekben. Németországban azonban a politikusoknak messze nincs olyan súlya ezekben a szenátusokban, mint ami a magyar modellben kinéz. További alapvető különbség, hogy az alapkutatásokat végző német intézményrendszer intézetei bőséges alapfinanszírozást kapnak. Költségvetésük 60-70 százaléka így jár nekik, csak a maradék összeget kapják meg pályázati úton.

Olyan valószínűleg sehol a világon nincs, hogy az állami alapkutatás teljes egészében pályázati pénzekből történjen. Hiába megy a tudományos világ a pályázati rendszerek felé, az intézmények normális működése elképzelhetetlen alapfinanszírozás nélkül

– fogalmazott kérdésünkre az egyik MTA kutatóintézet vezetője. Név nélkül; bár sok kutatóval és kutatóintézeti vezetővel beszéltünk, a mostani helyzetben senki nem vállalja, hogy nevét adja a témához, főleg, hogy Palkovics László közismerten érzékeny a nyilvánosságra.

Humán területek a célkeresztben

Az MTA kutatóintézeteinek vezetői múlt csütörtökön egységes nyilatkozatot adtak ki, a szöveg egy kompromisszumos formula volt. Információink szerint nem volt könnyű minden érintett főigazgatót meggyőzni arról, hogy álljanak bele, így a legnagyobb eredménynek éppen azt tartják, hogy megmaradt az egység. Ezt azonban több minden fenyegeti. Az egyes intézetek helyzete eltér, más a rájuk eső kockázat megítélése. A műszaki és természettudományi területek képviselői általában kevésbé élesen ítélik meg a helyzetet, egyrészt azért, mert többen közülük lényegében monopolhelyzetben vannak a saját területükön, így nem életszerű, hogy egy rivális intézmény elvigye az eddigi forrásaikat, de ami igazán fontos: ideológiai támadásoknak sincsenek úgy kitéve, mint a humán tudományok képviselői.

A közmegítélés szerint az igazi veszély a társadalomtudományokat és a bölcsészeket fenyegeti. Ők azok, akik közül többeket kormányzati irányból korábban is értek politikai támadások, és volt intézmény, (a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) amit elejtett megjegyzésben Palkovics konkrétan megszüntetendőnek mondott. Ráadásul ugyanezen a területen hoztak létre a Fidesz-kormányzás alatt az elmúlt években olyan párhuzamos állami intézményi struktúrát (a történettudományban: Veritas Intézet, László Gyula Intézet, most januártól pedig a Kásler alá tartozó Magyarságkutató Intézet), ami kedvezményezettje lehet az MTA elleni politikai harcnak.

Nem véletlen, hogy éppen a három legveszélyeztetettebb kutatóintézetben (a Közgazdasági mellett a Társadalomtudományi, valamint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont) a legnagyobb a kutatók körében az aggodalom. Ennek volt köszönhető, hogy Lovász László MTA-elnök ezekben az intézetekben tartott idáig olyan kutatói fórumokat, ami gőzkieresztésre is jó volt, más kérdés, hogy a résztvevők többsége nem lett nyugodtabb az akadémiai elnök kiállásától sem. Ugyanez a három intézmény tartott közös szakszervezeti fórumot múlt csütörtökön; ezen a kutatók tíz pontban lényegében Palkovics terveinek elutasítását fogalmazták meg, további lépéseket helyezve kilátásba.

Ezen a szakszervezeti fórumon a három veszélyeztetett intézmény közül kettőnek a vezetője is megjelent, míg Fodor Pál, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója távol maradt – tudomásunk szerint ő részben az ellenzékibb akadémikusok Stádium 28 körének a részvételét kifogásolta. Míg az intézetvezetők attól tartanak, hogy a túl konfrontatív magatartással és a nyilvános érdekképviselettel magukra haragítják a minisztert, mások éppen az akadémiai egység megbontásától tartanak. Általános a vélekedés, hogy Palkovics László egyéni dealekkel keresi meg az intézetvezetőket, és így sikerül keresztülnyomnia a tervét.

Ál-pályázati rendszer átvilágítás nélkül

Ilyen körülmények között számít már az is eredménynek, hogy az intézetvezetők közös nyilatkozatban fogalmazták meg reformjavaslataikat a miniszternek. A nyilvánosságra hozott óvatos szövegnél információink szerint egy erőteljesebben fogalmazó közös levelet is írtak Palkovicsnak, és bár ettől közülük többen az álláspontok megváltozását remélték, erre egyelőre nem érkezett válasz az ITM-ből.

Az MTA-intézetek vezetői elsősorban azt kérik a minisztériumtól, hogy legalább jövő év elejéig halasszák el a szerintük teljesen előkészítetlen, Palkovics által már ezekben a napokban végignyomni akart tervet az egész intézményrendszer átalakításáról. Ha mást nem, legalább azt szeretnék elérni, hogy 2020-ig kapjanak haladékot, és addig dolgozzák ki az új finanszírozási rendszer részleteit.

Most ugyanis úgy áll a dolog, hogy a minisztérium még januárban ki akarja írni hivatalosan is azt a támogatási rendszert, aminek a tartalmáról Palkovics személyesen tájékoztatta nagy vonalakban az intézeti főigazgatókat. Ez alapján már februárban be kellene adni a magyar alapkutatásokat teljesen új alapra helyező rendszerben az igényeket, hogy arról március 31-ig döntsenek is az állami szervek. Ez már a folyó évre is vonatkozik, vagyis a 2019-es finanszírozásról van szó.

Ezt azt jelenti, hogy Palkovics annak az akadémiai átvilágításnak az eredményét (április 1.) sem várja meg, amit ő kényszerített az MTA-ra.

Információink szerint már több kutatóintézetben elkezdték rohammunkában írni a pályázatokat. Maguk a vezetők sincsenek azonban tisztában a részletekkel, így van, ahol előbb minden kis kutatócsoport külön pályázatot kezdett írni, majd az egészet megváltoztatták, hogy csak együtt adjanak be valamit. Az sem világos, hogy egy intézet egy vagy több pályázatot is benyújthat-e, és azt sem tudni, hogy a bírálók például dönthetnek-e úgy, hogy egy valamiért kevésbé szimpatikus téma az igényeltnél csak jóval kisebb összeget kapjon. Ezekkel a kérdésekkel a főigazgatók a múlt héten szintén Palkovics Lászlóhoz fordultak, válasz azonban még nem jött. A minisztérium közben még januárban szeretné kiírni a pályázatokat, tudomásunk szerint azért, hogy utólag már a januári költések is elszámolhatóak legyenek.

A minisztérium terve szerint a kutatóintézetek különböző meghirdetett nagy témákra adhatnak be pályázatokat. Ezek azonban egészen elnagyoltak, a társadalomtudományi témákat például mind a „kultúra és család” címszavak alá kellene besorolni. Ebbe természetesen nem, vagy csak teljes erőszakkal szuszakolható be az összes releváns, komolyan kutatott terület. Ennek leginkább két kifutása lehet: a kormány vagy úgy dönt, hogy tényleg nem támogat semmi mást, ebben az esetben széles kutatási spektrumok épülnének le, vagy pedig olyan összekacsintós, ál-pályázati helyzetet teremt, amiben papíron mindent eladnak „család és kultúra”-ként.

Balról-jobbra: Vékás Lajos, az MTA alelnöke, Lovász László, az MTA elnöke és Török Ádám, az MTA főtitkára a 2018. december 6-i budapesti sajtótájékoztatón
Balról-jobbra: Vékás Lajos, az MTA alelnöke, Lovász László, az MTA elnöke és Török Ádám, az MTA főtitkára a 2018. december 6-i budapesti sajtótájékoztatón
Fotó: Ajpek Orsi

Legalább néhány hónapot kérnek

Az akadémiai kutatóintézetek vezetői az összecsapott új rendszer bevezetésének elhalasztásán kívül leginkább két dolgot szeretnének. Az egyik, hogy legalább a minisztérium által (a kritikusok szerint kvázi zsarolási pénzként) visszatartott, törvény szerint nekik járó 17 milliárdos költségvetési pénzen ne kelljen osztozkodniuk, vagyis - Palkovics terveivel szemben – erre más (egyetemek, állami intézetek) ne nyújthassanak be igényt. A másik, hogy továbbra is kapjanak alaptámogatást, mert a rezsit és a többi, magával az intézményfenntartással kapcsolatos költséget nem lehet pályázati úton finanszírozni: atomreaktort, laborokat, botanikus kertet az adott ciklus pályázati ciklustól függetlenül is fenn kell tartani, már ha nem akarnak mindent beszántani.

Hogy sikerül-e ebben az alapkérdésben kompromisszumra bírni a minisztert, még kérdéses, Palkovics László mindenesetre legutóbb is azt nyilatkozta, hogy az alaptámogatás idejétmúlt rendszer. Ha nem gondolja meg magát, akkor ezt máshogy kell megoldani. Az egyik vészforgatókönyv tudomásunk szerint az, hogy a nem közvetlenül a kutatásokkal összefüggő, a kutatóintézetek által nyújtott egyéb „közszolgáltatásokat” pályázatoktól függetlenül állná az állam – ennek a nagyságrendje azonban még nem világos. Ha erről sem születik megállapodás, maguk a kutatóintézetek vesznek majd le – információink szerint 40 százalékot – az elnyert pénzekből.

Miközben a kutatóintézetek lényegi pontokon próbálnak kompromisszumot elérni, egyre inkább úgy tűnik, hogy az alapkérdésben Palkovics keresztül viheti az akaratát: ahelyett, hogy a jövőben is az Akadémia dönthetne arról, hogy mit és mennyiből kutat, jelentős részben a kormány fogja eldönteni helyettük, hogy mire lesz pénz és mire nem, mit lehet kutatni a jövőben közforrásokból Magyarországon, és milyen témákat kell inkább háttérbe szorítani. Ha így lesz, minden eddigi rendszer borul, ami alapvetően alakítja át az egész hazai tudományos életet.

(Borítókép: Palkovics László. Fotó: Ajpek Orsi / Index)