A Honor View 20-nak lövése sincs, a kivit eszik-e vagy isszák

Január 23-án mutatta be Párizsban a kínai Honor a cég új okostelefonját, amit a 2019-es év zászlóshajójának szánnak. A Honor View 20 – amit sokan a Huawei Mate 20 kissé lebutított, alacsonyabb árszintre belőtt verziójának tartanak – a gyártó szerint három dolog miatt emelkedik ki az okostelefonok jelenlegi mezőnyéből:

• A hátlapja csodaszép, az „Aurora nanotextúra” a fény beesési szögétől függően változtatja a mintázatát. Ez a megcélzott tinédzser korosztály számára fontos szempont lehet.
• A kijelzője, egy 6,4 inches, full HD+ (2310×1080 pixeles, 16,7 millió szín megjelenítésére képes, 398 PPI-s) LCD szinte faltól falig ér, a telefon előlapjának 91,8 százalékát foglalja el, nincs fölül iPhone X-es belógó rész, a 25 megapixeles előlapi szelfikamera egy apró, csupán 4,5 milliméteres lyukon kandikál ki a bal fölső sarokban. A cég szerint az „all view” kijelző például a telefonos gémerek számára jöhet jól, így nem takarja ki semmi a játékteret.
• A telefonba a világon elsőként 48 megapixeles érzékelő került. A gyártó szerint ennek köszönhetően (valamint hogy a digitális képalkotást mesterséges intelligenciával is megtámogatja a telefonba épített rendszerchip), minden eddiginél tökéletesebb képek készülhetnek. Egy 48 megapixeles fotó tizedéből is elfogadható influenszer tartalom gyártható Instagramra vagy Facebookra (vagy Weibóra).

Nekem a megtiszteltetés

Magyarországra először a 6 gigabájt RAM-mal és 128 gigabájt tárhellyel felszerelt verzió érkezik február 7-én, és 209 990 forintért lehet majd kapni, a drágább (Moschino edition, 8GB RAM + 256GB tárhely) február 14-én kerül itthoni forgalomba, és 239 990 Ft-ba fog kerülni. Az elmúlt két hétben én kiváltságos módon az utóbbit teszteltem, de mivel nem a hardveres benchmarkok világa felől közelítettem a készülékhez, a lentebb leírtakra ez nemigen volt hatással.

Essünk is túl a nyilván sokakat érintő esztétikai témán: igen, a hátlap tényleg elképesztően csilivili, és a gyerekek imádják. Aztán persze körülbelül egy egész perc múlva totál érdektelenné válik, hogy milyen a hátlap, sokkal fontosabb, hogy a szelfikamera mennyire pöpec, hogy az „AR-objektív” milyen cuki animált, arcmimikát követő „3D Qmoji” pingvinfejet rak a nyakunkra, és hogy hányféle filtert, hátteret, fényviszonyt lehet a fotóba beleégetni (a kombinációk száma a végtelenhez közelít).

Az „all view” kijelző fontos újításnak tűnik, azt tippelem, hogy sok gyártó követni fogja a Honort ezen az úton. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az előlapi kamera számára egyre kisebb lyukat hagynak majd (ezen fognak versenyezni egy darabig a mérnökök), majd jön a kijelzőbe teljesen beépített lencse, ami integráns része lesz a képernyőnek, mint a Huawei Mate 20 ujjlenyomat-olvasója. A Honor View 20 remekül néz ki az előlapot betöltő képernyővel, szélesvásznú videók, panorámafotók nézegetésére tökéletes, és vannak olyan appok, amik ki is tudják használni a teljes képernyőt (például a Google Maps simán), és ezek száma nyilván nőni fog a jövőben. Érdekes viszont – nehezen megmondható, hogy bug-e, vagy még fejlesztésre váró részlet –, hogy a teljes képernyő kihasználása nem mindig következetes. A már említett Google Maps például álló üzemmódban teljesen kitölti a képernyőt, úgymond bekúszva az értesítések átlátszó sávja alá, vízszintesen tartva a telefont viszont ez a mező elsötétül, és nem jelenít meg tartalmat:

Hogy ez szoftveresen orvosolható-e egy rendszerfrissítés során, nem vagyok benne biztos.

A Honorra mint kompakt fényképezőgépre nincs egy rossz szavam se. A beállítási lehetőségek komoly teret adnak a kreativitásnak, a 48 megapixeles érzékelőlap az AI-val megtámogatva pazar fotókat rögzít, amik szinte semmiféle utómunkát nem igényelnek. Akik persze szeretnek képszerkesztő programokkal molyolni, azoknak van lehetősége RAW formátumban is menteni a fotókat, csak készüljenek fel, hogy közel 100 megabájtos fájlokkal kell majd bűvészkedniük.

A 48 megapixelt azért egy kicsit túlzásnak érzem, egy rendes monitoron, 100 százalékos nagyításban nézegetve a Honor által készített 8000x6000 pixeles felbontású képeket, azért jól látszik a szoftveres erőlködés, hogy részletekkel töltse meg ott is a képet, ahol a optika fizikailag már képtelen erre. De összességében meggyőző a képminőség, nagyobb nyomatok készítésére is alkalmasak a View 20 fotói. A fentebbi galériában vannak bőven tesztfotók, majdnem minden napszakból, az elejére pedig pár Insta-kompatibilis összehasonlító kép, 800x800 pixeles képkivágás is került, megmutatva, miképp fest, ha egy az egyben belenagyítunk a 48 megapixelbe.

Nem túl okos még a kínAI

Csakúgy, mint a Mate 20-ba, a View 20-ba is belezsúfoltak egy rakás hasznosnak mondható funkciót: a telefon képes többek közt 960 fps szuperlassított felvételek, vagy épp ellenkezőleg, timelapse videók készítésére is, AI-támogatott videószerkesztésre, AI-támogatott, valós idejű, térbeli alakfelismerésre és kiemelésre („3D shaping”), AI-támogatott „röptében” vásárlásra, AI-támogatott objektum-azonosításra, és AI-támogatott élelmiszer-felismerésre, mennyiségmérésre, kalóriaszámlálásra.

Az utóbbi néhány funkciót találtam a legszórakoztatóbbnak a tesztelés során. A január 23-i párizsi bemutatón George Zhao, a Honor elnöke nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy mennyire praktikus lehet például az egészséges étkezés szempontjából az élelmiszerek felismerése és a kalóriaszámlálás, hiszen a View 20 AI-kamerája erre is képes.

Többféle gyümölccsel is teszteltem a rendszert, az almát, banánt kapásból felismerte, tömegüket nagyjából helyesen megbecsülte, és ki is számolta a kalóriaértékeket. A naranccsal már nehezebben boldogult, csak mandarinként volt hajlandó azonosítani, a székely rakott káposztába pedig egyszerűen beletört a bicskája: pekándiós csokidesszertként nézett rá kissé értetlenkedve. Jó, belátom, nem volt túl szép tőlem, hogy a sarki kifőzde remekével tettem próbára képességeit, de arra már nem látok magyarázatot, hogy miért nem ismerte fel az elé rakott kivit semmilyen szögből, semmilyen távolságból, semmilyen fényviszony között. „Kültéri tárgy”, „ágyúgolyó”, „fagolyó” és ehhez hasonló megfejtései voltak.

Nem működik tökéletesen az objektumfelismerés híres épületek esetében sem. Ha jól gondolom, különféle képadatbázisokból próbál röptében dolgozni (Bing, Tripadvisor stb.), de egyelőre meg sem közelíti a száz százalékos találati pontosságot. Két híres magyar templomot mutattam neki, és se a Szent István-bazilikát, se a Református Nagytemplomot nem ismerte fel. Némileg mentségére szól, hogy a Parlament azért megvolt neki elsőre. Az AI-támogatott vásárlás ezzel szemben egész jól működik, sok használati tárgyat képes értelmesen azonosítani és ezekhez webshopkínálatot rendelni. Ami pedig egyenesen lenyűgözött, az a feliratok, rövidebb szövegek fordítása. Kínai és orosz szövegekkel teszteltem (igazodva az utóbbi évek bel- és külpolitikai irányvonalához), és több mint elégedett voltam az eredménnyel: nyilván nem műfordítói igénnyel, de abszolút használható segítséget nyújt az AI-kamera olyan helyzetben, ha ismeretlen nyelvű feliratokat kell dekódolnunk.

Pro és kontra

Végezetül essen szó még pár apróságról. Az okostelefonos mezőnyből kiemelkedik a View 20 akkumulátora, a 4000mAh-s áramforrásnak köszönhetően gond nélkül bírja egész napon át a készülék, átlagos használat mellett (ami nálam mondjuk jó sok fényképezést, jó sok netezést, videónézést, de viszonylag kevés játékot jelent) estére még 30-40 százaléknyi töltés simán marad benne. A hátlapi ujjlenyomatolvasó és az arcfelismeréses zár együttesen elég jó biztonságot nyújt, használatuk kényelmes, gyors és pontos, de aki nem szeretné biometrikus adatait egy kínai okostelefonra bízni (megértjük, sokan vannak ezzel így), az még mindig használhat számkódot vagy képernyőmintát a telefon feloldásához.

Nem válik viszont a készülék javára, hogy nem vízálló, pedig manapság ez majdhogynem kötelező lenne egy ilyen árkategóriájú készülék esetében, egyszóval érdemes rá vigyázni, mint a hímes tojásra. És még valami: a párizsi premieren nagyon szimpatikus volt a telefon térbeli mozgást érzékelő, és az alapján kiterjesztett valóságos alkalmazásokat vezérlő szoftveres rendszere, a „TOF 3D Camera”, amihez kezdésként két játékot is kiadtak. Elvileg olyasmi játékélményt tud nyújtani a View 20, mintha Nintendo Wii-vel játszanánk: okostévénkkel a helyi wifi hálózaton párosítva, mozgásérzékelőként funkcionál, és vezérli a játékot a testmozgásunk alapján. Na, itt teljes kudarcot vallottam, ha megfeszültem se tudtam a két eszközt együttműködésre bírni: egy LG okostévé lett volna a telefon párja, odáig el is jutott a párosítás, hogy látta a két eszköz egymást az otthoni hálón, de a kapcsolódás már nem jött össze, sokszori próbálkozásra sem. Mint utólag megtudtam, a tévékhez HDMI-kábel (és plusz hardverként egy kis dokkolóegység) használata javallott, laptoppal elvileg mennie kell a wifis kapcsolódásnak is.