Beelektródázták a gyerekeket az iskolapadban

A Wall Street Journal videóján egy kínai általános iskolát látunk, a gyerekek vörös úttörő-nyakkendőben ülnek az órán, fejükön elektromos pánt. Pontosabban EEG, az agyi elektromos aktivitást mérő elektroenkefalográfia, amit nálunk inkább kórházakban szoktak használni, de ezek a gyerekek a suliban is egész nap hordják. Homlokuk felett a LED vörösen világít, ha az EEG szerint megfelelően koncentrálnak, fehéren, ha a műszer úgy érzékeli, elkalandozott a figyelem, unatkozik, mással foglalkozik a gyerek.

A tavasz óta hét iskolában alkalmazott program része a nagy kínai kísérletnek, ami mesterséges intelligencia segítségével akarja új alapokra helyezni az oktatást. Azt mondják, a bekamerázott termekben az elektródákon keresztül szállított információkból a tanár képet kap az osztály változó figyelemszintjéről, de tanulókra lebontva, külön-külön is látja, hogy mennyire fókuszált a gyerek a tanórákon. A görbét azután az iskola megosztja egy csetszobában a szülőkkel is, akik egész nap kontrollálni tudják a gyerek figyelmét. Persze van, akit otthon meg is büntetnek, mert a mesterséges intelligencia szerint elbambult a harmadik órán.

Először fura volt, úgy éreztem, megfigyelnek

– mondja a videóban egy gyerek, mások arról számoltak be, hogy az EEG-nek köszönhetően javultak a jegyeik, a megfigyelés miatt jobban koncentrálnak. A kísérleti programban részt vevő iskoláknak nem kell kérniük a gyerekek hozzájárulását a kamerás-EEG-s ellenőrzéshez, és a rendszert a tanáruk szerint is eléggé utálják. Az intelligens oktatásról szóló hírek kaptak kritikákat a közösségi oldalakon is: a Weibón a magyarra fordítva #Hálistenhogymárleérettségiztem nevű csoportban (23 millió megtekintés) a CCS-nek nevezett rendszert Orwell 1984-éhez hasonlították.

Hey teachers, leave those kids alone

A hangcsoui Hikvision, a világ vezető videós megfigyelési rendszereinek gyártója ezzel párhuzamosan „okos osztályterem viselkedésszabályozó rendszert” fejlesztett, ami megmutatja, hogy a diákok mennyi időt töltenek az órán olvasással, írással, mennyit hallgatják a tanárt, hányszor emelik fel a kezüket, és közben lehet az érzelmi állapotukra is következtet az arckifejezésükből. A mesterséges intelligencián alapuló iskolai megfigyelés támogatói szerint a rendszer ezek alapján képes megítélni a figyelemszintet, és segít a diákoknak hatékonyabbá válni. A neurológusok szerint azonban a hétköznapi helyzetben használt EEG-vel még rengeteg mérési probléma van.

A megoldás akkor is megkérdőjelezhető lenne, ha a rendszer sokkal megbízhatóbban működne: kritikusai szemében gondolatrendőrséget, de legalábbis a gyerekek és az elme feletti disztópikus technológiai kontroll lehetőségét idézi fel, ami az MI fejlődésével egyre inkább valósággá válik. Ennek veszélyeiről mostanában Yuval Hararit szokták idézni: az izraeli sztárfilozófus szerint nagyon gyorsan ki kellene találnunk, hogyan óvjuk meg magunkat a mesterséges intelligencia és a biotechnológiák ikerforradalma jelentette veszélyektől, amelyek hamarosan az egész eddigi emberi tudat- és létformát átalakíthatják. Az agytevékenység iskolai megfigyelése innen nézve egy újabb gigantikus méretű tégla a Pink Floyd-i falban.

A mesterséges intelligencia kínai robbanását a nyugati közvélemény leginkább a totális megfigyelő állammal szereti azonosítani, és a bekamerázott tantermekben ülő belektródázott gyerekeket nem nehéz beilleszteni ebbe a képbe. A CCS-sel és más hasonló programokkal kísérletező iskolákban azonban nem csak az órákon használják ezt a rendszert. A gyerekek arcfelismerő kamerákba mosolyogva választanak a menzán, így fizetnek (természetesen készpénzmentesen, mint már szinte mindenki mindent a kínai nagyvárosokban) az italautomatáknál és kölcsönöznek az iskolai könyvtárból. A digitalizáció előnyei Kínában a hétköznapokban is jól érezhetők, a szuperappok sokkal inkább áthatják a mindennapokat, mint Nyugaton.

Vigyázó szemetek Pekingre

Miután az AlphaGo, a Google Deepmind által fejlesztett mesterséges intelligencia 2017 májusában legyőzte a világ legjobb (kínai) go játékosát, Pekingben bejelentették, hogy néhány éven belül ők lesznek a világ vezető MI-hatalma. Adókedvezményeket és más ösztönzőket vezettek be, a kínai kockázati tőke megrohamozta az MI-startupokat, csak tavaly egymilliárd dollárt fordítottak ilyen fejlesztésekre. Ezzel elsők a világon, és bár lehet, hogy kicsit túlfújták a buborékot, a világ húsz legértékesebb techcégéből kilenc már most is kínai.

Mindez része annak, hogy az alacsony és közepes hozzáadott értéken alapuló gazdasági növekedés kifulladásával Kína innovációs nagyhatalomként akarja átvenni a technológiai elsőséget a világban. A növekvő gazdaság mellett is tudják tartani a GDP-arányosan 4 százalék feletti oktatási költségvetést, a nagyobb kreativitás kiemelt állami cél.

– hirdetik az iskolai molinók a központilag meghirdetett szlogent. Ebben lenne kulcsszerepe az MI-nek, amit a legkülönbözőbb területeken készülnek bevetni. A tervek szerint 2030-ra a katonaság, a városfejlesztés, és – kiemelt prioritásként – az oktatás is MI-vezérelt lenne. Addigra minden általános és középiskolában mesterséges intelligenciát akarnak használni a tanórákon. A kínai oktatásban sokak szerint a világ legnagyobb mesterséges intelligenciás kísérlete zajlik. Ennek ma még senki nem látja a kimenetelét, de benne van a lehetőség, hogy az egész világ oktatásának a jövője ebbe az irányba megy majd.

Óvórobotok, virtuális tutorok

Az MI fő oktatási alkalmazási területe Kínában egyelőre a nyelvtanítás (hangfelismerés és a beszédkészség javítása), valamint az intelligens javítás és feladatajánlások, a perszonalizált házifeladatok piaca. „Oktatási robotokkal” kísérleteznek az óvodákban, és sokat ígér a még korai fejlesztési szakaszban lévő intelligens tutor rendszer, amivel főleg a zeneoktatásban próbálkoznak.

Hús-vér, és főleg jó angoltanárból nagy hiány van Kínában, a gépi tanuláson és mesterséges intelligencián alapuló megoldásokra ezért jócskán van kereslet. A nyelvtanító Lingochamp applikáció tavalyi indulása után néhány hónappal már 70 millió kínai felhasználót szerzett; az app egyéni virtuális tutort kínál, folyamatos visszajelzésekkel a kiejtésről, nyelvtani hibákról, szókincsről, felkészít a nyelvvizsgára. Értékelési mechanizmusa és hatékonysága nem marad el állítólag a humán tanároktól, miközben persze sokkal olcsóbb. Az appot fejlesztő, nemrég LAIX-ra átkeresztelt cég egy évtizeden belül világelső akar lenni az oktatásban.

Globális tervei vannak az Amerikában terjeszkedő TAL-nak is, ők a vizsgákra felkészítő matekkorrepetálás piacáról jönnek, de a nemzetközi színtéren már azt hangsúlyozzák, hogy az MI segítségével lehet majd túllépni a túlzottan vizsgaorientált oktatási módszereken, amiket Ázsiában is egyre több kritika ér. A tanár azonnali és folyamatos képet kap a diákok erősségéről és gyengeségeiről, azonnal be tud avatkozni, az egyéni fejlesztés így sokkal könnyebbé válik. A céges kommunikáció szerint a technika lehetővé teszi, hogy több idő jusson valódi oktatásra, megkönnyíti a tanár dolgát, de fontos, hogy az MI csak amolyan digitális asszisztens legyen, a tanár segítője.

Kire pikkel egy algoritmus?

Ma még nyitott kérdés, hogy az MI milyen irányban fogja átalakítani az oktatást, segítő lesz vagy irányító, esélykiegyenlítő vagy kiváltság, feleslegessé teszi a tanárt vagy kiteljesíti a pedagógiai hivatást, a kontrollt erősíti jobban vagy a kreativitást. Kínában már most is 30 ezer iskolában van gépi dolgozatértékelés. Feleletválasztós teszteknél ez persze szinte semmi, de egyre inkább MI-vel értékelik a kifejtős, érvelős dolgozatokat is. Ahol használják, ott algoritmus értékeli a szöveg struktúráját, logikus felépítését, a tartalmi elemeket, az ígéret szerint mentesen minden emberi hibától. Ehhez persze nagyon összetett rendszerekre van szükség, aminek viszont az a veszélye, hogy senki nem érti pontosan, pontosan mit is jutalmaz az MI. Egy kínai kutató szerint ezt ők maguk sem látják át teljesen, már most sem.

Az MI-nek jelenleg az arcfelismerés a legkiérleltebb alkalmazása, hiszen a deep learning jól használható a személyazonosság (lásd több százmillió köztéri megfigyelő kamera) mellett az arckifejezések, érzelmek, egészségi állapot leolvasására is. Kínában nincs komoly szabályozás a biometriai adatok felhasználására, így rengeteg az adat, és mivel az állam is ezerrel támogatja az innovációt, a technológia is akadálymentesebben fejlődhet, miközben keveset törődnek a személyiségi jogokkal.

A bekamerázott és bemikrofonozott intelligens tantermek, a diákok arcát folyamatosan elemző algoritmusok ebből a szempontból is problematikusak, még ha a fejlesztők azt is hangsúlyozzák, hogy arcok helyett náluk csak adatpontok vannak, a szülők pedig csak a saját gyerekükről kapnak információkat. Az osztálytermi MI-t fejlesztő cégek azt mondják, ők a szülői igényt elégítik ki: a kínai családok európai szemmel nagyon eredményorientáltak, a társadalmi siker a közfelfogás szerint legnagyobb részt az iskolai teljesítményen múlik, és a szülők mindig többet akarnak tudni arról, hogy mi történik az órákon.

A technikai és etikai aggályok ellenére a kínai állam már másfél éve teszteli a rendszert. Ez a hozzáállás általában is jellemző a kínai MI-kísérletekre: hatalmas összegek állnak rendelkezésre, komoly állami támogatással, a nyugati korlátozásoknál lazább környezetben szabad teret adnak az innovációnak, és próba-kísérlet alapon, ami bejön, megtartják, ami nem, ahelyett hatékonyabb megoldást keresnek.

Mi tanulhat egymástól Kína és a Nyugat?

Most szeptemberben azonban az oktatási minisztérium bejelentette, hogy korlátozni akarják az arcfelismerő rendszerek iskolai használatát – árnyalva némileg a képet, hogy Kínában senkit nem érdekelnek a személyiségi jogok. A MI gyakorlati alkalmazása egyelőre leginkább a helyi oktatásirányításon múlik. Ez ugyan mutatja, hogy nincs szó teljes centralizációról, de közben újabb különbségeket hozhat az egyenlőtlenségekkel egyébként is küzdő Kínában, ahol a vidéki iskolák és a sanghaji intézmények diákjai mintha más évszázadban élnének és tanulnának.

A pekingi kormány mindenesetre tavaly átfogó oktatási reformokat jelentett be. Az átalakítás lassú lesz, a tanárok szkeptikusak, de így is fontos, hogy csökkenteni próbálják az egyetemi felvételik súlyát és a vizsgaőrületet. Az ismétlésen alapuló rutinfeladatok helyett a kreativitást, kollaborációt és a kritikus gondolkodást erősítenék. Az innováció jegyében a kínaiak rámennek az eddig inkább nyugati értékeknek számító kompetenciákra. Persze úgy, hogy ennek ne nagyon legyen hatása a politikára, az oktatásban megtapasztalt szabadság ne járjon együtt általánosabb szabadság követelésével.

Az „okosnak lenni menő” elv jegyében a média sztárolja az oktatási versenyek győzteseit, és általában is tudatosan erősítik a magas intelligencia presztízsét. Egy idén megjelent tanulmány szerint ez az egyik, amit a Nyugat eltanulhatna Ázsiából (mondjuk a megreformált kínai matekoktatás mellett, amit csomagban vettek meg az angolok).Úgy tűnik, Kínában a hagyományos konfuciánus erényeket próbálják egyesíteni a teljesítményelvvel és a kreativitással, méghozzá a 21. század legígéretesebbnek számító technológiájára építve. Hogy ebből az iskola orwelli valósága lesz, vagy ez válik az új globális sztenderddé, az innovációs verseny sikerreceptjévé, amit más országok is megpróbálnak majd adaptálni, most dől el, jelentős részben Kínában.

Borítókép: Wall Street Journal / YouTube