Pandora, Gabriella
-1 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Európai orvosok: A hagyományos kínai orvoslás mögött nincs bizonyíték

2019.11.18. 13:57

A hagyományos kínai orvoslás bizonyítékok nélküli használata ellen tett közzé állásfoglalást az európai tudományos akadémiák szövetsége, az EASAC. A kontinens egyik legtekintélyesebb tudományos szervezete az európai orvosi akadémiák szövetségével (FEAM) közösen óv attól, hogy meggondolatlanul bízzunk a kínai gyógyászatban, melynek nyugaton is egyre nagyobb divatja van.

A hagyományos kínai gyógyászatot időnként állami intézmények is felkarolják, nálunk például a Pécsi Tudományegyetemen működik a Hagyományos Kínai Orvoslás Konfuciusz Intézete, a Semmelweis Egyetemen az Egészségtudományi Karon pedig a Heilongjiang Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetem kihelyezett képzésén lehet tanulni például akupunktúrás terápiáról, moxa technikáról, meridiánokról és akupontokról. A kínai orvoslás ugyanakkor minimum ellentmondásos megítélésű orvosi körben, a kritikák szerint az esetek döntő többségében a bizonyítási eljárás nem felel meg a nyugati sztenderdeknek, a tényleges gyógyuláshoz a hagyományos kínai szerek nem vezetnek hozzá, azt ezt igazoló kínai kutatások hitelessége és érvényessége pedig kérdéses.

Egy nő arcán alkamaznak hagyományos kínai orvoslást, a köpölyözést és az akupunktúrát
Egy nő arcán alkamaznak hagyományos kínai orvoslást, a köpölyözést és az akupunktúrát
Fotó: Christopher Pillitz / Getty Images Hungary

Az idei év azonban, úgy tűnt, mégis áttörést hoz a nyugaton folytatott kínai orvoslás számára. A WHO, az egészségügyi világszervezet most először egy külön fejezetet szentelt a hagyományos kínai orvoslásnak a Nemzetközi Betegségosztályozó Rendszer (ICD) legújabb kézikönyvében – ez pedig az ismert terápiák világszerte nagy jelentőségű összefoglalója, amitől az is függ, hogy az egészségbiztosítók kifizetik-e a kezelést. Ezt nehéz volt nem úgy értelmezni, hogy a WHO komolyan veszi és gyakorlatilag befogadja az ősi kínai orvoslást.

Ez a háttere és a konkrét oka a mostani EASAC állásfoglalásnak, melyben az európai tudományos akadémiák közös szervezete int óvatosságra, és azt hangsúlyozzák, hogy

csak azért, mert a WHO betett róla egy fejezetet, még nem biztonságos megfelelő bizonyítékok nélkül használni a hagyományos kínai orvoslást.

Állásfoglalásuk szerint az európai akadémiákban és orvosi akadémiákban aggodalmat keltett, hogy az ICD-11-be önálló fejezetként bekerült a hagyományos kínai orvoslás diagnosztikai rendszere olyan diagnózisokkal, mint „csíhiány-mintázat” vagy „vérszárazság-mintázat”. Az akadémiák lényegében két pontban kifogásolják a WHO döntését: megkérdőjelezik a megalapozottságát, és a hatásától is eléggé tartanak.

Az egyik alapprobléma, hogy az, amit ma nyugaton hagyományos kínai orvoslásnak hívnak, valójában nem egységes dolog, hanem egy rettentően heterogén, a legkülönbözőbb kínai, japán és koreai népi hagyományokat, azok modern átértelmezését és az azokra való hivatkozásokat foglalja magában.

„Vannak rá példák, hogy bizonyos hagyományos kínai gyógyászati eljárások alapos preklinikai vizsgálatokon mennek keresztül, és szigorú klinikai teszteken bizonyították az egészségügyi előnyeit – mint például a malária gyógyításában alkalmazott artemisinin [a hagyományos kínai orvoslásban régóta használt egynyári üröm cserjéből kivont szer] esetében. Talán más eljárásoknak is felfedezik a jövőben a diagnosztikai és terápiás előnyeit, ez azonban semmiképpen nem jelentheti azt, hogy más állítások kritika nélkül elfogadhatók lennének” – mondta Dan Larhammar, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke, a szakértői csoport vezetője.

AZ EASAC alapvető kritikája szerint a hagyományos kínai orvoslás alapelvei alkalmatlanok arra, hogy az elfogadott tudományos módszerekkel bizonyítsák vagy cáfolják őket. Ettől, mint az MTA az oldalán írja, még akár működhetnének is ezek az eljárások, izgalmas új kutatási irányokat mutatva, de éppen az alapok bizonytalansága miatt lényegében lehetetlen olyan szigorú tudományos kísérletekkel vizsgálni hatásosságukat, melyek elvégzése egyébként a nyugati orvoslásban elengedhetetlen.

Az akadémiák álláspontja szerint tehát a hagyományos kínai orvoslás módszerei nem illeszthetők be a nyugati medicina ma elfogadott szakmai keretei közé.

Az európai akadémiák szerint a WHO figyelme nem szándékolt mellékhatásokkal járhat, így mindenképpen rossz az üzenete. Úgy tűnhet, mintha a hagyományos kínai orvoslás fogalmai ezzel polgárjogot nyertek volna a betegségek világában, ezt pedig „minden bizonnyal sokan kihasználják majd annak érdekében, hogy a hagyományos kínai orvoslás eljárásait a nyugati medicina bizonyítékalapú módszereinek alternatíváiként hirdessék." Márpedig a félelmek szerint a hagyományos kínai, tudományosan nem igazolt eljárások alkalmazása esetén sok esetben súlyos mellékhatásokkal lehet számolni.

Az európai akadémiák ezért arra figyelmeztetik a döntéshozókat, hogy ne hozzanak elhamarkodott döntéseket, és az alternatív és hagyományos gyógyászat esetén ugyanazokat a szigorú kritériumokat alkalmazzák, mint amiket a nyugati gyógyászat esetén evidensen elvárnak.

Szilárd tudományos bizonyítékok hiányában egyetlen orvosi termék vagy eljárás – legyen az kínai, európai vagy egyéb – se legyen jogosult hivatalos jóváhagyásra, regisztrációra vagy támogatásra

– teszi egyértelművé ezt az álláspontot George Griffin, a FEAM elnöke és az állásfoglalást kiadó akadémiák szakértői csoportjának tagja.

Magyarországon ellentmondásos az állam hozzáállása az alternatív vagy komplementer gyógyászathoz. Miközben több magyar felsőoktatási intézményben vannak ilyen tanszékek akkreditált képzési programmal és erre dedikált jelentős állami támogatással, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrég olyan törvényjavaslatot nyújtott be, ami szigorítaná az egészségügyi szolgáltatások biztosításának kereteit. De hogy például a hagyományos kínai gyógyászat hazai piacát ez a változás hogyan érinti, ha életbe lép, még nem tudjuk.