Hugó
-6 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Egy notesznyi feljegyzéssel, bizarr ötletekkel indult anno a Facebook

GettyImages-524255324
2020.02.22. 08:25

A Wired egy hosszú cikkben vezeti vissza az olvasókat abba az időbe, amikor még Mark Zuckerberg csak készült a világuralomra, és a Facebook nevű cége épp a szárnyait bontogatta. Steven Levy újságíró ebben az időszakban belülről látta a cég fejlődését, és azt is, hogy milyen elképzelései voltak Zuckerbergnek a közösségi oldalról, az adatvédelemről, a pénzszerzésről és mindarról, ami miatt ma egyre többet bírálják a céget. A cikk részlet a Facebook történetét bemutató, hamarosan megjelenő könyvből.

Szauron tekintetű Zuckerberg

Levy először 2006 márciusában, egy kaliforniai konferencián találkozott Zuckerberggel, és megbeszélték, hogy együtt ebédelnek. Csatlakozott hozzájuk Matt Cohler, aki a LinkedIntől igazolt át a Facebookhoz. Levy a találkozóra így emlékszik:

Egy nagy körasztalnál ültünk Zuckerberggel, ahova Cohler már nem fért oda mellénk, így ő az asztal túloldalán ült, alig hallótávolságon belül. Zuckerberg még a 21 événél is fiatalabbnak nézett ki. [...] Először könnyű kérdésekkel kezdtem arról, hogy mire is készül a cégével. Ő egy szót sem szólt, csak bámult. Nem tűnt mérgesnek a tekintete, csak üresnek. Ha a kérdéseimet egy vízipisztolyból lövöldözöm egy sziklára azzal is nagyobb hatást váltottam volna ki.

Levy a hangulatot azzal igyekezett oldani, hogy elmesélte a konferencia történetét, ahol egykor még Bill Gates és Steve Jobs üdvözölte egymást az arcukon mosollyal, miközben legszívesebben inkább egymásnak estek volna. Ettől valamennyire feloldódott, és bár vázlatosan, de tudott valamennyit mesélni a cégéről. Később munkatársai azt mesélték, hogy az ilyesfajta semmibe bámulások egyébként többször is előfordultak nála. Andrew Bosworth, a Facebook egyik alelnöke ezt nevezte egyszer Szauron tekintetének, A Gyűrűk Uta főgonoszának mindent látó szeme nyomán.

De ahhoz, hogy megértsük Zuckerberget, Levy szerint érdemes kicsit jobban belemerülni a gyerekkorába.

Példaképe Augustus császár

Mark Zuckerberg egy fogorvos és egy pszichológus gyerekeként nőtt fel, és már hamar elkezdett érdeklődni a digitális világ iránt. Kedvenc játéka a Civilization volt, a videójátékok pedig annyira lenyűgözték, hogy meggyőzte a szüleit, hogy találjanak mellé egy embert, aki megtanítja neki a kódolás alapjait.

A középiskola második évében kezdett el magániskolába járni, a szülei azt szerették volna, ha a közeli Horace Mann iskolába megy, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a Phillips Exeter Akadémiára kerüljön be. Édesapja már akkor úgy jellemezte, hogy a fia meglehetősen akaratos és hajthatatlan. Amellett, hogy ő volt az iskola számítógépes zsenije, a vívócsapat kapitánya is lett, imádta a latinórákat, és rajongott Augustus császárért. Egy empatikus zsarnoknak tartotta, akit a hatalom és a hódítások hajtanak. Továbbra is szerette a játékokat, a Civilization mellett rendszeresen játszott az Alpha Centauri nevű, szintén stratégiai játékkal.

2002-ben került be a Harvard Egyetemre, ahol a legtöbb idejét a számítógépek közelében töltötte, az órákon csak néha jelent meg. Aztán jött a FaceMash nevű program, amiben a diákok egymás kinézetét osztályozhatták. Az ehhez szükséges képek beszerzéséhez feltört néhány egyetemi adatbázist, ami miatt majdnem ki is rúgták. 2004-ben társaival megalapította a Facebook elődjét – később jogi vitája is kerekedett abból, hogy akkor ki volt a valódi ötletgazda.

A mindent tudó notesz

A kezdetek kezdetén Zuckerberg noteszekbe jegyzetelte az ötleteit. Később már különféle diagramok, kimutatások is ezekbe a noteszekbe kerültek, és minden lap alján ott szerepelt a dátum. 2006-ban a Változás Könyvének hívta az épp akkor írt füzetet, ami gyakorlatilag egy gondolatfolyam volt. Ebbe került minden, amit kitalált a Facebookról, kezdve attól, hogy hogyan szereznek majd feliratkozókat, azon keresztül, hogy milyen lesz a felület, egészen addig, hogy honnan jön majd a pénz. A két legszilárdabb elképzelése a nyílt feliratkozás volt, vagyis hogy bárki regisztrálhat anélkül, hogy meghívókat kellene kérnie az ismerőseitől, illetve a feed, azaz a hírfolyam: egy olyan felület, ahol azt látja mindenki, mit osztottak meg az ismerősei.

2006 után már nem a kódolás foglalkoztatta, hanem inkább a noteszébe írta a stratégiai elképzeléseit, és milyen ötleteket valósítana meg.

Sokszor a mérnökök és dizájnerek is a noteszéből kimásolt lapokon kapták meg, hogyan is kellene kinéznie az oldalnak, vagy mire figyeljenek oda az algoritmusok írásánál.

A noteszek többsége mára már megsemmisült, maga Zuckerberg tüntette el őket adatvédelmi okokra hivatkozva.

Te szeretnéd, ha minden egyes vicc, amit valaha valakiről mondtál, ki lenne nyomtatva, majd felhasználnák ellened a kontextusából kiragadva?

– magyarázta egyszer Zuckerberg, miért szabadult meg a jegyzeteitől, amikre egykoron nagyon vigyázott.

A noteszekből azonban fennmaradt néhány részlet, azok a lapok, amiket ő másolt a kollégáknak. Levy meg is szerzett egy 17 oldalas részt a minden bizonnyal legfontosabbikból, a Változások Könyvéből. Hogy egykoron milyen fontos is volt ez a füzet a Facebook alapítójának, azt az is bizonyítja, hogy az első lapon az szerepelt, hogy aki megtalálja, és visszaadja a jogos tulajdonosának, annak 1000 dollár üti a markát. A telefonszáma és a címe alá  motivációs üzenetként Gandhit idézte: "Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."

A noteszben olyanokat is lehet olvasni, hogy “menő, ez a ceruza jobban működik", miután láthatóan kifogyott a tollából a tinta.

Az első merengések az adatvédelemről

A jegyzetei szerint még azelőtt elgondolkozott Zuckerberg az adatvédelemről, hogy mindenki előtt megnyitotta volna a Facebookot a szélesebb közönség előtt. A legfontosabb kérdés az volt, hogy ki láthassa az adatlapokat. Mindenki? Csak azok, akik a közelében élnek? Az ismerősök ismerőseinek közelében élők?

Abban biztos volt, hogy az oldal sikeres lesz, és hogy ez talán a nyílt regisztrációnak köszönhető majd leginkább. Viszont közben az is foglalkoztatta, hogy pont amiatt, hogy rengeteg ember lesz az oldalon, nem érzik-e majd úgy a felhasználók, hogy ez nem egy biztonságos hely nekik.

Csináljunk profilt más helyett, hogy kénytelen legyen regisztrálni

Az egyik legbizarrabb elképzelések, amik bekerültek a noteszába, arról szóltak, hogyan lehet majd meggyőzni azokat az embereket, akik még nem regisztráltak, hogy minél hamarabb tegyék meg. Az egyik ötlet az volt, hogy bárki készíthessen bárkinek egy profiloldalt, ahova feltölti az illető nevét és emailcímét. Utána pedig ezt a profilt lehetne fejleszteni információkkal azoknak, akik már az oldalon vannak. Ekkor már folyamatosan emaileket is kapna az, akiről szól a profil, hátha jobban ösztönözné, hogy regisztráljon már, vagy legalább nézze meg, milyen hülyeségeket hordanak róla össze az ismerősök.

A feljegyzései szerint Zuckerberg is érezte, hogy ez felvethet bizonyos adatvédelmi aggályokat, és azon is aggodalmaskodott egy sort, hogy a felhasználók talán ijesztőnek és kissé eszelősnek találhatják ezt a funkciót, de erre azt a megoldást találta ki, hogy ezeket az úgynevezett sötét profilokat nem dobná fel a keresőmotor.

Ez a kérdés egyébként Zuckerberg kongresszusi meghallgatásán is előkerült, miután több korábbi alkalmazott is azt mondta, hogy abban az időben tényleg dolgozniuk kellett egy olyan megoldáson, ami például a fényképeken szereplő, esetlegesen megjelölt, de még nem regisztrált felhasználóknak hozott volna létre egy oldalt, vagy a Wikipédiához hasonlóan lehetett volna bárkiről profilt gyártani. A Facebook később közleményben hangsúlyozta, hogy csak biztonsági okokból tároltak olyan emberekről adatokat, akik nem regisztráltak az oldalra, de elutasították a vádakat, hogy profilt is készítettek volna nekik.

A hírfolyam megszületése

2006-ban még végig kellett nézni az ismerősök profilját, hogy kiderüljön, frissítettek-e valamit. Az ötlet az volt, hogy ezeket az információkat bejelentkezés után, a főoldalon összegyűjtve láthassa bárki.

Zuckerberg a füzetében azt írta, hogy az érdekesség döntsön arról, hogy mi kerüljön a hírfolyamba. A jegyzetei szerint egy történet akkor érdekes, ha megvan a kontextus is, azaz nemcsak egy információrészlet, hanem más ehhez kapcsolódó dolgok együtt mutatják meg, hogy ez miért is érdekes. Szerinte az embereket a kíváncsiság és a nárcizmus vezeti, ezért a főoldalon azok a sztorik lehetnek sikeresek, amik a felhasználóról szólnak, amik a felhasználó ismerőseiről szólnak, és végül azok, amik foglalkoztatják az embert.

Példákat is hozott, eszerint a legizgalmasabbak a személyes életesemények, például ha változás történik az ismerősök kapcsolatában. A legkevésbé érdekesek a külső tartalmak, fizetett a tartalmak, és amik csak úgy felugranak. Az, hogy egy nap majd innen értesülnek az emberek a hírekről, és az oldal alapjaiban megváltoztatja az újságolvasási szokásokat, akkor még fel sem merült Zuckerbergben.

Nem lett volna olyan opció, hogy bármit is elrejtsen a felhasználó az adatlapról

A megboldogult Iwiw idejében egy-egy baráti társaságban történt szakítás után azonnal le lehetett nyomozni mindkét fél lapján, hogy valószínűleg mi történhetett, és mi romlott el a kapcsolatban. Zuckerberg is úgy gondolta, hogy a nyomozgatás az emberek kedvenc időtöltése, és az lenne a legjobb, ha mindenki látna mindent, ha ránéz egy adatlapra, és nem is tette volna opcióvá azt a lehetőséget, hogy bárki is eldöntse, milyen adatokat láthat a nagyvilág, és mik azok, amiket csak a legközelebbi ismerősei.

Ezt 2006 szeptemberében vezette be, az emberek pedig azonnal kiborultak, hiszen így azonnal láthatta mindenki a szakításokat vagy ha hülyét csinált magából valaki. Még a Facebook központja előtt is tüntettek, és ez után került bele a rendszerbe az a finomítás, hogy a felhasználó maga dönthette el, milyen adatokat oszt meg másokkal. Már ami az ismerőseit és az ismeretleneket jelenti, mert mint később kiderült, a Facebook előtt továbbra is nyitott könyv maradt mindenki. 

Azért vitatkoznak, mert tudják, hogy igazam van

A dolgozók szerint Zuckerberget gyakorlatilag lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Ha a szobában senki sem értett vele egyet, akkor is addig csűrte-csavarta a szót, hogy végül mindenki ráhagyta – ezt mesélte róla Sam Lessin, aki a Harvardon ismerte meg, majd a Facebook egyik vezetője lett. Ez olyan bukásokhoz vezetett, mint a 2009-ben bevezetett Facebook Beacon, ami alapvetően az online vásárlást egyszerűsítette volna le, de közben külsős cégeknek is kiadták azt, hogy melyik felhasználó mit vásárolt. 

Hiába mondta Zuckerberg, hogy ő csak a termékkel szeretne foglalkozni, a végső döntést sosem adta ki a kezéből, ez pedig állandó bírságokhoz vezetett, leginkább az adatvédelmi hiányosságok miatt.

A legnagyobb gyengeség az lett volna, ha nincs bátorsága

Mikor Levy 2019-ben találkozott vele, Zuckerberg nagyon őszintén beszélt arról, hogy mik voltak 2006 óta a Facebook és személyesen a saját hibái. Szerinte vannak dolgok, amiket elrontott, és a jövőben sokkal jobban szeretne is ezek kijavítására fókuszálni. Amire viszont büszke, hogy sokszor kockáztatott annak ellenére is, hogy néha elbukott, de szerinte aki nem hibázik, az nem használja ki a magában rejlő teljes potenciált. Az persze más kérdés, hogy ami neki egy egyszerű bukás, az a világnak például egy választás

Zuckerberg azt is elismerte, hogy néhány hibájának nagyon rossz következményei lettek, példaként említve a választások befolyásolása mellett például a mianmari népirtásban játszott szerepüket is. Ugyanakkor még mindig nem vesztette el a hitét abban, hogy a Facebook jó, és előreviszi a világot. Ígérete szerint azon lesz, hogy mindezt bebizonyítsa, most már tényleg.

(Borítókép: Kim Kulish / Getty Images)