Sok gyerekhez el sem jut a távoktatás, tömeges bukások lehetnek

Amióta a magyar köz- és felsőoktatás egyik napról a másikra kénytelen volt átállni távműködésre, mintha az lenne a fő kérdés, hogy milyen kommunikációs felületen és milyen applikációk segítségével menjen az otthoni tanulás. Microsoft Teams, Google Classroom, Zoom, Hangouts, Messenger, Quizlet, Discord, Edmodo - rosszabb esetben a gyerekeknek folyamatosan váltogatniuk kell az eltérő tanári igények miatt, miközben sokan érezhetően több feladatot kapnak, mintha otthon ugyanazt vagy még többet meg tudnának tanulni, mint az iskolában.

A hirtelen digitális forradalomhoz ugyanakkor alapvető, varázsütésre nem pótolható dolgok hiányoznak: a más módszertant igénylő digitális pedagógia kultúrája, a tanári kompetenciák mellett sok családban az alapvető eszközök sincsenek meg.

A digitális módszertan áram nélkül nem működik, ezt ugye tudjuk?!

– hangzott el az ország talán legszegényebb vidékének számító Csereháton, és bár az oktatáspolitika rugalmas megoldásokat javasol, ahol például nincs számítógép, ott mobillal vagy kinyomtatott feladatlapokkal oldanák meg az oktatást, a gyakorlatban ez nagyon nehéz. Ahol nincs meg az otthoni tanulás kultúrája, ahol a szülők nem szoktak, nem tudnak segíteni a gyerekeknek, ahol nincsenek nyugodt munkakörülmények, mert öten élnek egy szobában vagy még többen, ott a digitális oktatás távoli fikció, amire nincs megfelelő megoldás.

Nagyon sok helyen az alapvető eszközök is hiányoznak. Hermann Zoltán, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa azt nézte meg, hogy milyen a számítógéppel való ellátottság a magyar tanulók családjaiban a hivatalos felmérések szerint. A minden évben az akkori 6., 8. és 10. évfolyamos diákokkal felvett Országos kompetenciamérés (OKT) háttérkérdőívében rákérdeznek az otthoni körülményekre, többek között a számítógéppel való ellátottságra is. Az utolsó elérhető, 2017-es adatok szerint a hatodikosok 12 százalékánál nincs otthon számítógép vagy internet, további 7,7 százaléknál pedig ugyan van, de egy gépre legalább három tanuló jut.

„Azt feltételezzük, hogy az első két csoportba tartozó diákokat gyakorlatilag nem éri el az online távoktatás” – írja Hermann Zoltán. Mint maga is írja, ez egyszerűsítés, hiszen nem veszik figyelembe, hogy egy részüknek van okostelefonja, amivel, ha nem is minden feladattípust, de valamit meg tud csinálni. A másik oldalon azt érdemes figyelembe venni, hogy a háztartásban lévő egyetlen gépet nem csak a diákok használják. „Ezzel együtt a becsléseink valószínűleg nagyságrendileg pontosak.”

Három év alatt valamennyit javulhatott az eszközellátottság, és a felsőbb évfolyamokon némileg akkor is jobb volt a helyzet – valószínűleg azért, mert a középiskolai évekre már lemorzsolódik a leghátrányosabb helyzetűek egy része. Márpedig az, hogy van-e otthon számítógép, természetesen szorosan összefügg a család anyagi helyzetével, ahogy a szülők iskolai végzettségével és területi hátrányokkal is. 

Magyarországon a hátrányos helyzet és az iskolai kudarcok szorosan összefüggenek egymással: rendszerszinten az iskola nem képes kompenzálni a családi hátrányokat, az iskola a normál működése során is megpecsételi az egyenlőtlenségeket. Távoktatásban, ha nincs hozzá eszköz, pedagógiai tudás, támogató közeg és motiváció, valószínűleg szükségszerű, hogy az egyenlőtlenségek még tovább nőnek. Ez máshol is így van, de az eleve elég egyenlőtlen magyar közoktatásban ez hatványozottan jelentkezik. Azok, akiknek gépük sincs, hogy kövessék a tananyagot, vagy meg kell küzdeniük érte a családtagjaikkal, sokszor már eleve a rossz tanulók közé tartoztak.

„Az online nem, vagy korlátozottan elérhető diákok körében nagyon sokaknak eleve nehézséget okoz a tanulmányi követelmények teljesítése. Az online nem elérhető diákok több mint 40%-a 1-es vagy 2-es osztályzatot ért el félévkor matematikából. A korlátozott online hozzáféréssel rendelkezők között ez az arány közel 30%” – írja az OKM adatai alapján a kutató.

„Nyilván nem az eszközök hiánya az egyetlen korlát, az is nagyon sokat számít, hogy mennyire tudnak segíteni a szülők, de ha nincsenek eszközök, akkor semennyire nem tudnak” – mondta az Indexnek Hermann Zoltán. Az oktatáskutató attól tart, hogy ha valóban olyan nagyságrendben vannak diákok, akik kimaradnak a távoktatási programból, mint amire az állami országos felmérés utal, annak nagyon súlyos következményei lehetnek.

Magyarországon az általános iskola felső tagozatán egy százalék alatt van az évismétlők aránya, a most nehéz helyzetbe kerülők jelentős része azonban idáig is gyenge tanuló volt, jelentős részben az otthoni körülményeivel összefüggésben. „Közülük sokan már korábban is gyenge eredményeket értek el, a bukás határán álltak, nagyon valószínű, hogy online oktatás és aktív szülői segítség hiányában a többségük aligha tudná teljesíteni az év végi tanulmányi követelményeket” – fogalmaz Hermann. Ha elfogadjuk azt a becslést, hogy a gyerekek 20 százaléka az online távoktatás számára nem, vagy alig elérhető, és ha közülük csak minden negyedik évismétlő lesz, az már nagyon súlyos, ötszörös bukási arányt jelentene. Az évismétlés hosszú távú negatív hatással járna a további iskolai pályafutásukra is, főleg, hogy a lemorzsolódás veszélye már eddig is nagy volt.

A problémára a kutató szerint sincs gyors megoldás. Most még kevésbé lehet tömegesen pótolni a hiányzó gépeket, mint hirtelen digitális szupertanárrá tenni az idáig is gyakran sok nehézséggel küzdő pedagógusokat. Elvi lehetőségként, mint írja, az is szóba jön, hogy inkább eltöröljék az év végi értékelést:

Elképzelhető, sőt, talán elkerülhetetlen az év végi értékelés követelményeinek formális vagy informális lazítása, esetleg az értékelés elhalasztása vagy törlése

– írja. Mint kérdésünkre hozzátette, ez most még csak logikai lehetőség, és azt érthetően az oktatáspolitikában sem szabad egyelőre felvetni, hiszen az súlyosan demotiváló lenne a diákoknak is. De ha idén hivatalosan nem is lazítanak, esetleg a tanárok maguk tekintenek el a szigortól, és az idei félév kiesése, a fokozódó lemaradás miatt majd egy év múlva kerülhetnek bajba, adott esetben bukásközelbe sokan.

„Jövőre itt koncentráltan lépni kell. Ez már pedagógiai kérdés, lehet hogy a tanároknak kell plusz figyelmet szentelniük a lemaradókra, a pótlásra, de elképzelhető, hogy ez nem elég, és külön felzárkóztató órákkal kell segíteni, hogy behozzák ezeket a hátrányokat. De akik most valóban részt vesznek az online oktatásban, ők is lassabban haladnak,a közoktatásnak ezt egyértelműen figyelembe kell vennie.”

(Borítókép: Alsó tagozatos diákok figyelik a kivetítőn tanítójukat a Kőbányai Kertvárosi Általános Iskolában 2020. március 31-én. Az intézmény kislétszámú gyermekfelügyeletet biztosít azoknak a tanulóknak akiknek az otthon tartózkodása nem megoldható a koronavírus-járvány terjedésének megfékezése érdekében bevezetett digitális tanrend ideje alatt. Fotó: MTI/Bruzák Noémi)