Az antarktiszi jégben is van mikroműanyag

A Tasmaniai Egyetem kutatói 14 különféle műanyagra bukkantak 2009-ben fúrt jégmintákban, ez az első alkalom, amikor mikroműanyag-szennyezést találtak antarktiszi jégben – írja az MTI.

A tengerparttól két kilométerre a kontinensen 2009-ben fúrt jégmagok elemzésekor a kutatók 96 műanyagdarabkára bukkantak, amelyek öt milliméternél keskenyebbek voltak. A tizenegy éve gyűjtött mintákat a tasmaniai Hobartban tárolták azóta.

Korábban már találtak kutatók mikroműanyagot az Antarktisz térségéből gyűjtött vízmintákban, tengeri üledékekben és hóban is. A kutatók új felfedezése azonban azt jelenti, hogy a sarki krillek, amelyek a tengerjég algáiból táplálkoznak, jóval veszélyeztetettebbek lehetnek, mint azt eddig gondolták.

A jégmagokban talált műanyagkoncentráció kicsit kisebb, mint az északi-sarki jégmintákban egy korábbi kutatás során talált mikroműanyag

– nyilatkozta Anna Kelly, a tanulmány vezető szerzője a Guardiannek.

A mi jégmintáinkban talált mikroműanyag polimerek kicsit nagyobbak, mint az északi-sarki jégmintákban korábban találtak, ami helyi szennyező forrásokat jelezhet, mivel a műanyagnak több ideje van kisebb darabokra bomlani, ha az óceáni áramlatok nagy távolságokba viszik.

A helyi forrás Anna Kelly szerint lehet a turisták vagy a kutatók által használt ruházat és eszközök, de az a tény, hogy azonosítottak olyan műanyagokat és lakkszálakat, amelyeket a halászatban használnak, tengerhajózási forrást is feltételez.

A tengeri jég kulcsfontosságú táplálékforrást jelentő fajok élőhelye. A tengeri jég algáján növekvő krillek különösen fontosak ökológiai szempontból, mivel kulcsfontosságú táplálékforrást jelentenek a nyílt vizek valamennyi lakója számára.

 Ausztrál kutatók két éve már kimutatták, hogy a sarki krillek képesek nanoméretűvé átalakítani a megemésztett mikroműanyagokat. Az ausztráliai Griffith Egyetem professzora, Amanda Dawson a világon elsőként mutatta ki, hogy az Euphausia superba faj az emésztés révén képes fizikailag megváltoztatni a mikroműanyag-szemcséket. A nanoméretű műanyagok pedig akár sejtszinten is hatással lehetnek az élőlényekre.