Amikor az olcsóbb telefon a jobb telefon

A Telekom is biztosított mindenkit arról, hogy az 5G nem áll meg, még akkor sem, ha egy teljesen őrült teória miatt sokaknak szöget ütött a fejében, hogy az 5G és a koronavírus között van annál szorosabb összefüggés, mint hogy mindkettő létezik és mindkettő aránylag új dolog. Egyik esetében sem teljesen tiszta mindenki számára, hogy pontosan hogyan kellene velük együtt élni, de ettől függetlenül az 5G képes készülékek egyre több gyártónál jelennek meg. Most éppen a Huawei gondolt egy nagyot, és a P40 szériában nem csak a legdrágább, de az eggyel alacsonyabb kategóriás (de azért így is háromszázezer forint körül beszerezhető) készüléke is 5G-s lett.

Essünk túl a legnehezebben!

Minden alkalommal leírjuk, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ezeken a készülékeken nem elérhetőek a Google szolgáltatásai, és ezzel együtt jónéhány népszerű app sem. Ez rossz hír azoknak, akik kifejezetten úgy rendezkedtek be az elmúlt években, hogy minden bejelentkezésük, a fotóik tárolása vagy a legfontosabb dokumentumaik és a levelezésük alapja a Google szolgáltatása. Nem teljesen megoldhatatlan a feladat, hiszen a levelezést például a Huawei email szolgáltatásával meg lehet ugrani, de mindenképpen más, mint amit eddig megszoktunk. A legnagyobb hiányt az alkalmazások jelentik, ami szintén többé-kevésbé orvosolható, ha valaki hajlandó belemerülni az APK-telepítések világába. Ugyanakkor az is teljesen érthető, ha ennyi pénzért az embernek esze ágában sincs buheramódszerekkel beszerezni alkalmazásokat.

Folyamatosan bővül a letölthető alkalmazások listája, de ez valószínűleg sovány vigasz annak, aki mondjuk pont a kedvenc játékát nem tudja átvarázsolni a készülékre, vagy olyan appra van szüksége a munkához, ami semmilyen trükkel nem működik a készüléken. Aki a Facebook, a Messenger, az internetes böngészés, és mondjuk a Fortnite/Pubg játékok bűvöletében él, esetleg  teljesen mindegy neki, milyen gyümölcsöket és drágaköveket húzogat össze hármas sorokba, azoknak egyáltalán nem lesz zavaró a váltás.

Ugyanaz a processzor, de százezer forint a különbség

A P40 és a P40+ is ugyanazt az 5G-képes Kirin 990-es processzort kapta meg, ami nem csak azoknak jó hír, akik már teljesen rácsavarodtak az 5G-re, de azoknak is, akik most még nem érzik az 5G égető hiányát, de gondolnak arra is, hogy ez egy év múlva már nem így lesz. A Kirin 990-nek nem az az egyetlen erőssége, hogy elboldogul az 5G-vel; jelenleg ez a gyártó legerősebb processzora. Az előnyeit már egy sima videózásnál vagy nagyobb teherbírást igénylő játéknál ki lehet használni, miközben már a sima P40-nél sincs az az érzése az embernek, hogy valami hatalmas dologról marad le.

Jó méret, nagy tudás, kissé borsos ár

A P40 készülék a maga 300 ezer forint körüli árával nem sorolható a közép vagy a felső-közép kategóriába, és a tudása alapján sem illene oda. Tényleg két csúcskészüléket adtak ki a kínaiak, csak az egyik valamennyivel többet tud mint a másik. Itt értelemszerűen jobb például a fényképezésben vagy az akkumulátor nagyságában a P40 Pro, de nem annyira, hogy a sima P40-et kézbe fogva hiánya legyen az embernek. Sőt valószínűleg a hétköznapokban teljesen mindegy, melyik készüléket használja, egyszerűen pszichológiailag más, ha kimondhatja a büszke tulaj a P40 után azt is, hogy Pro. Teljesítményben ugyanaz az érzés, az akkumulátor mérete sem igazán érzékelhető különbség, mindkét készülék 8 GB RAM-ot kapott, a P40 esetében azonban fele akkora a tárhely - igaz a 128 GB még mindig nem kevés.

Talán az IP53 vízállóság lehet azoknak zavaró, akik eddig rendszeresen jártak a telefonjukkal a zsebükben úszni, vagy a fürdőkádba viszik magukkal a készüléket kényszeresen. Az egyik legnagyobb előnye a sima készüléknek, hogy a 6,1 hüvelykes kijelző élhető alternatívát jelent azoknak, akik nem lelkesednek a hatalmas képernyőkért, és ehhez meglehetősen kevés dologról kell lemondani. Tulajdonképpen a teszt alapján ki merem jelenteni, hogy amennyivel a P40 Pro többet tud, az nem igazán éri meg a plusz több mint százezer forintot.

Inkább szórakoztatóközpont, mint telefon

A legszembetűnőbb különbség a fotózásban és a videózásban keresendő. Az alapvető újításokról már itt is szót ejtettünk, és a két csúcskészülék közti különbségek alatt sem azt kell érteni, hogy a P40-nél húznia kellene az embernek a száját, annyira rossz felvételeket készít. Egyszerűen csak annyit, hogy ha a szomszéd kutyáját szeretné fotózni a tetőteraszról és ehhez zoomolnia kell, akkor valamivel zajosabb lesz az eredmény. Normális körülmények között, átlagos témáknál nem észrevehető a különbség, az éjszakai módra sincs panasz - jó, talán Elon Musk műholdjait nem a P40 készülékkel fogja lefotózni, de a telefonos fotózást alapvetően nem is erre találták ki. Portrék, tájképek, de még akár az állandóan mozgó gyerekek vagy kisállatok fotózásához is tökéletes a kevésbé csúcskészülék is, és valószínűleg a 3x optikai zoom és a mesterséges intelligenciával megtámogatott hibrid mód is minden ésszerű igénnyel elbánik. A nem ésszerű kihívásokhoz pedig ott a P40 Pro, aminek az eredményét a következő galériában meg is mutatjuk. Az első képen nehezen kivehető maga a kékesi adótorony is, azonban a következő képeken látszik, hogy gyakorlatilag távcső helyett is használható a telefon. A P40 valamivel gyengébben teljesít, de ez már tényleg az a szint, hogy aki annyira távol van a témától, inkább ne is akarja telefonnal lefotózni. 

Ami hiányozhat viszont, és egy-két napig egészen biztosan a világon a legjobb szórakozás, az a lassított felvételek készítése. A P40 pro esetében ez 256 szoros lassítást jelent, ami már-már unalmasan lassúvá teszi egy darázs szárnycsapásait, viszont olyan részletesen mutatja meg egy vízzel teli lufi kipukkasztását, hogy az ember úgy érzi, hogy díjnyertes természetfilmet is forgathatna. Nyilvánvalóan nem olyan funkció, amit minden nap használ az ember, de nagyon rá lehet kattanni. Hogy ez megér-e százezer forinttal többet, miközben a P40 ennyire ugyan nem látványos, de határozottan jó lassított felvételeket készít, az megint csak egyénfüggő. Bár a józan ész azt diktálja, hogy nem. 

A Huawei összességében nagyon erős telefonokat mutatott be, és ilyenkor válik igazán dühítővé a Google-szolgáltatások hiánya. Akiknek viszont nem Google-központú az életük, azoknak ez a széria olyan szórakoztatóközpont, amivel mellesleg telefonálni lehet, miközben kiváló játszani, videózáshoz, fényképezni, internetezni, de még a home office-ban is segítség lehet. Sokáig bírja, és már tényleg csak a felhasználón múlik, hogy mikor gondolja úgy, hogy becsatlakozik az 5G világába a telefonjával. Hogy a HMS, a Huawei saját applikációs áruháza mikorra lesz olyan állapotban, hogy csak annyira legyen nehéz kérdés a váltás, mint hogy Androidról iOS-re váltson az ember vagy fordítva, az mindenképpen izgalmas kérdés. Most még nem zökkenőmentes a folyamat, de nem elképzelhetetlen, hogy akár már egy év múlva nem is lesz a Google-szolgáltatások hiánya ennyire központi kérdés.

(Borítókép: Juhász Edina / Index)