Szegény amerikai méhek nincsenek felkészülve a gyilkos óriásdarázsra

Márciusban a BBC készített egy ismeretterjesztő videót a darazsakról. A videóból kiderül, hogy a darazsak majdnem olyan hasznosak, mint az épp miattuk veszélyben lévő méhek, csak sokkal rosszabb a marketingjük. Míg a méhekkel sokan a méz, virág és pollen szavakat asszociálják, a darazsakhoz legtöbben a fájdalom, düh és csípés szavakat kötik.

Pedig a darazsak is hasonlóan fontosak. Ugyan mézet nem csinálnak, de ők is fontos beporzók, és emellett hatékony ragadozók is. Ha hirtelen eltűnnének a darazsak, búcsút inthetnénk például a fügének, valamint több mint száz orchideafajnak. Több mint ezer szárazföldi emlős és madár élete függ a fügétől, így nekik is fájna a darazsak elvesztése.

A darazsak, mint ragadozók sok kártevő populációját kordában tartják, így védik a terményeinket is. A legtöbb darázs szorgosan dolgozik, legfeljebb csak egy százalékuk ügyködik az emberiség ármányos elpusztításán.

Ilyenkor a vén darazsak (nagyjából 2-4 hétig élnek) magányosan, elveszve röpködnek, és nem ők tehetnek arról, hogy a mi fagyink az egyetlen cukorforrás a környéken.

Eddig tartott a darazsak mosdatása, és most beszéljünk inkább a hírekben mostanában sűrűn feltűnő vérszomjas ázsiai óriásdarázsról. A Vespa mandarinia tavaly decemberben jelent meg először az Egyesült Államokban, de csak nemrég azonosították a talált példányokat. A köztudatba gyilkos darázs néven bevonult faj a legnagyobb darázsféle (akár öt centisre is megnőhet), és egyik jellemző tulajdonsága, hogy

Az emberekre is veszélyes lehet, Japánban évente 30-50 ember hal bele a csípésébe (ami elmondások szerint olyan, mintha egy izzó fémdarabot szúrnának az ember húsába), Kínában egyetlen tartományban 42 embert öltek meg 2013-ban.

Az USA-ban egyelőre csak Washington államban találkoztak a rovarral, de a helyi méhészek azonnal támadó üzemmódba kapcsoltak. Nem örülnének, ha a darázs megvetné a lábát az USA földjén.

A mé(h)szárlás és elfoglalás szakasza

A faj munkásai mind nőstények, és általában egyedül vadásznak. Nyár végén, ősz elején azonban néha bandákba verődnek, és letámadják a helyi társas rovarokat – leginkább a méheket –, ennek a folyamatnak még hivatalos neve is van: a mészárlás és elfoglalás szakasza.

Egy gyilkos darázs dolgozó, mikor rátalál egy prédakaptárra, megjelöli egy feromonnal, amivel odahívja a társait. Ami ezután következik, az egész más Ázsiában, mint az USA-ban. Ez azért van, mert míg az Egyesült Államokban a mézelő méh, az Apis mellifera a legelterjedtebb. Ezt a méhet jámborságáért és termelékenységéért tartják. Ezzel szemben Ázsiában többek között az ázsiai mézelő méh él (Apis cerana), ami az évezredek során felkészült a gyilkos darazsak elleni harcra.

Amikor egy Vespa mandarina vadász megjelöl egy ázsiai méhkaptárat, az összes méh hazarohan, hogy együtt szálljanak szembe a betolakodókkal. Ha egy-egy darázs betéved, rávetik magukat, körbeveszik, míg egy gömböt nem képeznek a darázs körül, így megemelik a hőmérsékletet és a szén-dioxid-szintet, amibe a darázs belehal. Több darázs azonban idővel le tudja nyomni a méheket, és nekiállnak lakmározni.

Amerika jámbor, európai származású méhei azonban nem ismerik ezt a taktikát, így nem tudnak hatékonyan fellépni, ha hirtelen szembetalálják magukat az ázsiai óriásdarázzsal. Marad a mészárlás, gyakorlatilag ellenállás nélkül.

A méhészek két módon védhetik meg a kaptárokat: egyrészt beszerelhetnek kapukat, amin akkora lyukak vannak, hogy a méhek ki- és beférnek, de egy darázs már nem. Ázsiában sokan csapdakaptárokat telepítenek, ahova becsalogatják, majd megölik a darazsakat. Mivel olcsó a munkaerő, néha azért bérelnek fel napszámosokat, hogy teniszütőkkel csapkodják le a préda után kutató gyilkos darazsakat.

Egy másik megoldás, amiben az USA-nak van hova fejlődnie, a genetikai diverzitás. Az amerikai haszonméhek nagy része egy olasz alfajtól származik (ami békés, hatékony, de önvédelemből nem túl erős), de Brandon Kingsley Hoplins, a Washington Állami Egyetem professzora szerint jót tenne az USA-nak, ha elérnék az európai méhpopuláció sokszínűségét, mert pár alfaj ismeri a darázsellenes méhgolyóbis taktikáját.

Nem a darázs az amerikai méhészek egyedüli problémája (természetesen túl a haldokló méhpopuláción), hanem amit megtestesít. Ha a Vespa mandarinia megveti a lábát az USA-ban, nem tudni, milyen, a helyi élővilág számára végzetes rovarok hajózhatnak még át a Csendes-óceánon. A darázsnál még ijesztőbb lenne a Tropilaelaps atka megjelenése, ami beköltözik a kaptárakba, ahol a lárvákat vagy megöli, vagy megnyomorítja.

Az óriásdarázs mérge ugyan testsúlyarányosan gyengébb, mint a méheké, de annyival nagyobbak, hogy több jut egy csípésbe, ami mint írtuk, igen kellemetlen – és a darazsak többször is tudnak csípni. A fullánkjuk is hosszabb, mint a méheké, így át tudják szúrni a hagyományos méhész-védőfelszerelést.

Ha sikerül megvédeni a háziméheket, de az ázsiai óriásdarázs elszaporodik az amerikai kontinensen, a vadon élő méheket semmi nem menti majd meg a darazsaktól, esélyük sem lesz a ragadozókkal szemben. Mintha nem lenne szegényeknek elég bajuk.

(Borítókép:  A washingtoni agrárminisztérium munkatársa mutat elpusztult ázsiai oriásdarazsakat 2020 május 7-én. fotó:  Karla Salp/Washington State Department / Reuters)