Huawei Matepad Pro: többet érdemelne

A Huawei is helyet szeretne magának az ultrakönnyű, profi tabletek versenyében, és erre a Matepad Pro a legjobb jelöltje. Bitang erős Kirin 990 processzor dolgozik benne, ragyogó a kijelzője, feltuningolható billentyűzettel és tollal is jegyzetelhetünk rá. A hiányosságai fölött viszont nem tudunk szemet hunyni, a remek alaphardver sokkal többet érdemelne.

Részben amiatt tartozik ez a tablet a profi ligába, hogy billentyűzettel is tudjuk használni, ám ahogy a hasonló méretű Galaxy Tab S6-nál sem voltam elájulva a billentyűzet méretétől, úgy az a Matepad esetében is legfeljebb részmegoldásnak tekinthető. A Matepad Pro billentyűzete összességében szűk, a gombok aprók, és bluetooth kapcsolaton kommunikál a tablettel, amitől nem túl reszponzív. Néha nem reagál rögtön a gombnyomásra.

Bezárt állapotában a tok elegáns, kinyitva kétféle állásban tudja megtartani a kijelzőt, amelyek az asztalon jól működnek, térden kevésbé, mert a Matepad mágnesesen tapad a tokhoz, és sajnos nem elég erősen: nemcsak nagyon könnyű kihámozni belőle, de többször ki is bucskázott a tokból. A kiegészítőként használható tollat is mágnes tartja a helyén, a kijelző tetején, akárcsak az Apple iPad Prónál, és a Huawei Pencil szintén vezeték nélkül töltődik. A tollat külön kell megvenni a tablethez, a Huawei ebben is az Apple útját járja.

Ha nem akarunk billentyűzni, írhatunk a kijelzőre a digitális tollal, gondolhatnánk, ám a kézírás felismerése magyar nyelven nem működik a tableten elérhető appokban. Ez lemaradás a Galaxy Tab S6-hoz képest, amely elég jól kezeli a magyar szövegeket a Samsung saját alkalmazásában. Ezzel el is jutottunk a Huawei Matepad Pro legnagyobb hiányosságához:

A mobilokhoz hasonlóan a Huawei nem telepítheti fel a tabletre a Google szolgáltatásait, köztük a Play Áruházat, ez pedig óriási versenyhátrányt okoz a kínai gyártónak. A saját AppGallery szoftverboltjában kevés app van, nagy részük gyenge minőségű, és nem mindent tudunk levadászni más forrásból. A Google kínálatában tucatnyi jó rajzoló alkalmazás van, ezekből csak az Autodesk Sketchbookot sikerült beszerezni, és jó lenne még hozzáférni az Infinite Painterhez, valamint az Adobe és a PicsArt rajzolós appjaihoz, hogy ki tudjuk élni a művészi szenvedélyünket.

A profi üzleti megoldásokat részben lefedte a Huawei, a levelezésünkhöz hozzáférünk a Matepad Pro beépített emailkliensével, ez Exchange-re, Gmailre, Yahoo-ra és egyéb szerverekre tud csatlakozni. A naptárral nem voltam ilyen szerencsés, a gyári app csak az Exchange-et kezeli, szóval a Google-naptár böngészőből kezelhető, értesítések nélkül. Ugyanígy a Google Dokumentumok és más webes doksikezelők is hozzáférhetők a Huawei tabletjéről.

Érdekes ötlet a Huaweitől, hogy az AppGallery bizonyos appok esetében engedi, hogy kívánságlistára tegyük, bizonyos appokat pedig más forrásból, többnyire az APKPure oldalról enged letölteni. Érdemes lenne még finomítani ezen a rendszeren, hogy a más appboltból ajánlott applikációk is kívánságlistára tudjanak kerülni. A Microsoft Remote Desktop (RDP) például ott van az APKPure oldalán, fel tudnám telepíteni, de eszem ágában sincs ezt tenni. A távelérés olyan átfogó hozzáférést ad az általa kezelt számítógépekhez, hogy csak a legmegbízhatóbb forrásból érdemes beszerezni, ahová maga a Microsoft tölti fel mindig a legfrissebb verziót, és nem valami lelkes júzer jóindulatára kell hagyatkoznunk. Ez még jó pár üzleti alkalmazásról elmondható.

Sajnálatos ez a helyzet, mert a Matepad Pro elég jó hardver, erős és gyors, de appok nélkül ezeket a tulajdonságokat nehéz kihasználni. Maradnak a játékok és a multimédia, bár HBO GO és Netflix híján ebben sem maradéktalan az örömünk.

Olyan izgalmas megoldásokat is beleépített a Huawei a Matepad Próba, mint hogy össze tudjuk kötni a rendszert egy Huawei telefonnal, és ilyenkor a mobil kijelzője egy az egyben megjelenik a tablet kijelzőjén. Tudjuk irányítani a mobilon futó appokat, sőt, még azt is megadhatjuk, hogy ezek az appok a telefon vagy a tablet kameráját használják-e. Ez azért ügyes megoldás.

Asztali mód is van, a legördülő menü kapcsolóinál tudjuk aktiválni, és ilyenkor a Matepad Pro grafikus felületén ablakokban jelennek meg az appok. Az EMUI Desktop engedélyezi a teljes kijelzős megjelenést, ami doksik szerkesztésénél előnyös, és a gyárilag telepített WPS Office is támogatja. Nem minden app tudja ezt, viszonylag sok nyílik meg mobilos nézetben, keskeny álló ablakban, de ez elviselhető.

A Matepad Pro kamerái alkalmi fotózásra jók, nyilván nem ezekkel lövünk díjnyertes képeket, de a 13 megapixeles hátlapi és a 8 megapixeles előlapi szenzor videós konferenciázáshoz pont megfelelő. Az utóbbi dolgozik az arcunk felismerésén is, amivel villámgyorsan fel tudjuk oldani a kijelzőzárat. A 2560×1600 pixeles és 10,8 hüvelykes IPS LCD kijelző ragyogó színekben pompázik, jó a fényereje, teljesen jó lenne a mozizáshoz. A négy hangszóró bődületesen erős, megtölti zenével a nappalit, csak egy kicsit dobozhangja van, túltolták a magasakat, érdemes 50 százalék alatt tartani a hangerő csúszkáját, hogy elkerüljük a rossz élményeket.

A fentiekhez jó energiaellátás társul, 10 órát könnyedén kihúzunk a Matepad Próval, és még csak nem is ez a legnagyobb trükkje: vezeték nélkül tölthető, sőt, más eszközöket tud vezeték nélkül tölteni, ami 7250 milliamperórás kapacitásnál jól kihasználható.

Mindenre jó lenne

Mivel a Google hiányában képtelenség kihozni a Huawei hardveréből a maximumot, a Samsung Galaxy Tab S6-tal megszerzett bő féléves tapasztalatomra tudok hagyatkozni: a Matepad Pro kitűnő üzleti és multimédiás gép lehetne, abszolút versenyképes eszköz. Az ára magas a tabletek közt, nálam a 128 GB tárhellyel és 6 GB RAM-mal felszerelt, wifis változat járt, ami 230 ezer forintba került. Ez csak addig meghökkentő, amíg nem találkozunk a tok és a toll árával: 32 és 43 ezret kérnek értük, így cakkumpakk egy elég jó laptop árát hagyhatjuk a boltban.

Persze a Matepad kapható akár 4G- vagy 5G-csippel is, és a legjobban felszerelt változatban fél terabájtos tárolót és 8 GB memóriát találunk, ami mindenre elegendő.