Megfordul a világegyetem tágulása?
További Tech-Tudomány cikkek
- Hallucinogén koktélt azonosítottak egy ókori egyiptomi ivóedényben
- Egyedülálló régészeti felfedezést tettek az orosz tudósok
- Év végétől az egész EU-ban változás lép életbe a mobiltelefonoknál
- Vak, a szaglását is elvesztette, de még mindig fickós a 192 éves óriásteknős
- Új, magyar nyelvű vírus kezdett terjedni a Messengeren szenteste előtt
Mintegy 13,8 milliárd évvel a keletkezése után hamarosan megállhat és megfordulhat az univerzum tágulási folyamata az amerikai tudományos akadémia szaklapjában, a PNAS-ban megjelent cikk szerint.
A tanulmány három szerzője a sötét energia természetét igyekezett modellezni a kozmikus tágulásról eddig ismert adatok alapján. Az univerzum gyorsuló tágulását mozgató erőnek gondolt sötét energia az új modellben nem állandó, hanem idővel elenyészik.
Ha a modell és a valóság egybeesik, a tágulás viszonylag hamar, 65 millió éven belül megállhat, és 100 millió év múlva elkezdődhet az összehúzódás. A tendencia megfordulása egyben azt is jelenti, hogy sok milliárd évvel később egyetlen pontba tömörödve újjászületik a tér és az idő.
Ha visszamegyünk 65 millió évet, akkor csapódott be a Földbe a Chicxulub aszteroida, ami a dinoszauruszokat elpusztította. 65 millió év kozmikus léptékben különösen rövid idő
– mutatott rá a tanulmány egyik szerzője, Paul Steinhardt.
A 90-es évek óta ismert, hogy egy titokzatos erő hatására a kozmosz legnagyobb tömegű objektumai gyorsabban távolodnak egymástól, mint korábban. Az einsteini elméletben a sötét energia egy kozmikus állandó, amely miatt a tágulás örök. A konkurens elmélet szerint a sötét energia nem állandó, hanem egy kvintesszencia, változó mező, és eddig ez az elképzelés nem mond ellent a megfigyeléseknek.
Azt a kérdést vetjük fel, hogy örökké tart-e a tágulás gyorsulása, és ha nem, mik az alternatívák, mikor változhatnak meg a dolgok
– mondta Steinhardt, aki a Princeton Egyetemen belül működő elméleti tudományok központjának igazgatója.
Steinhardt és kollégái, Anna Ijjas és Cosmin Andrei úgy alkották meg a kvintesszencia-modellt, hogy az az eddig ismert adatokhoz illeszkedjen, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy a sötét energia az anyaghoz hasonlatosabbá válik, ahogy antigravitációs hatása csökken, ami egy sokáig tartó, lassú összehúzódást eredményez.
A folyamatnak két kimenetele lehet: az egyik, hogy a világegyetem összeomlik, és vége mindennek, a másik, hogy az összeomlást új világegyetem keletkezése követi. Ha a második eset következne be, az azt is jelentené, hogy nemcsak a jelenlegi világ után következik másik, hanem előtte is volt már, és az univerzumok keletkezésének sorát a sötét energia vezérli.