2,4 millió magyar érzi magát okostelefon-függőnek

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem EJKK Információs Társadalom Kutatóintézete (NKE ITKI) tavaly novemberben végzett telefonos, kérdőíves adatfelvételt a magyar társadalom okostelefon-használatával kapcsolatban. A kutatás reprezentatív a magyar lakosságra kor, nem, iskolai végzettség és településtípus szerint egyaránt. A kutatóintézet minden évben alapkutatások sorával vizsgálja a hazai információs társadalmat. Társadalmilag hasznos, multifunkcionális technológiák esetében a függőség megállapítása és mérése bonyolult módszertani kihívás, ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy mit gondolnak magukról a magyar társadalom tagjai.

A sokkoló adatok szerint a teljes lakosság 4,3%-a vallja saját magát okostelefon-függőnek, ez közel félmillió embert jelent Magyarországon. A lakosság ötöde, 20,6 százaléka is inkább függőnek tartja magát, mint nem. A meglepetés pedig, hogy nem a legfiatalabbak lógnak a legtöbbet a telefonon, hanem a 30–39 éves korosztály, akik Rab Árpád trendkutató, a felmérés statisztikusa szerint ebbe nőttek bele. A 18–29 évesek körében majdnem minden harmadik, míg a 30–39 éves korosztályban tízből négy válaszadó függőként tekint magára. A legidősebbek körében jóval alacsonyabbak a számok, de már a 60 éven felüliek között is majdnem 16 százalékos az inkább függők aránya.

Az okostelefon-használatot a mindennapi cselekvések során is mérték, a potenciálisan veszélyes helyzetektől kezdve egészen a szeretteinkkel szembeni lehetséges udvariatlanságig.

Az autóvezetők közül minden hetedik rendszeresen nyúl a mobilhoz, ha dugóban vagy piros lámpánál ül (szintén a 30–39 évesek a legaktívabbak, közülük minden negyedik). Bármelyik adott pillanatban, amikor dugóban állunk, a körülöttünk lévő négy-hat autó egyikében nagy valószínűséggel éppen okostelefont használ valaki – ami persze sokféle cselekvést és figyelemintenzitást jelenthet.

Gyakori az okostelefon kiegészítő cselekvésként való használata családi vagy baráti körben töltött idő alatt is, minden ötödik válaszadó olvasott híreket vagy üzeneteket ilyen helyzetekben. Étkezés, de még filmnézés közben is piszkáljuk a telefont: minden második 40 év alattira igaz, hogy a kutatás előtti hónapban nem nézett filmet vagy nem étkezett anélkül, hogy ne pillantott volna rá legalább egyszer a telefonjára.

A munka és a szabadidő rétegeinek összemosódását jól mutatja az, hogy tízből négyen érzik kényszernek, hogy munkaidőn kívül is válaszoljanak munkahelyi üzenetekre.

Nézzünk a számok mögé!

Rab Árpád szerint még soha nem terjedt el olyan gyorsan technológia, mint a mobiltechnológia vagy az okostelefon, mert az emberiség ősi vágyait valósítja meg: tudunk olyanokkal beszélni, akik távol vannak, korlátlan információmennyiség birtokába juthatunk bármilyen nyelven, bármikor és bárhol. A szakember úgy fogalmazott:

Óriási lehetőség ez az embernek, de nagymértékű tudatosságot kívánna. Most úgy érezzük, minden percben jelen kell lennünk online, állandó ingerültségi állapotban vagyunk, soha nem kapcsoljuk ki se magunkat, se a telefonunkat.

Pedig Rab szerint az embernek biológiailag szüksége van a szünetre, a tétlenségre, de a digitális kultúra megköveteli, hogy mindig készültségben legyünk. A trendkutató nem győzi hangsúlyozni, hogy az okostelefon, az internet jó, hiszen szórakoztat, tudást ad, de akár még szeretetet is kaphatunk (közösségi média, távol lévő családtagok), és mindez jóformán ingyen hozzáférhető. Ezen technológiák segítségével az emberiség képes legyőzni az előtte álló kihívásokat – ha okosan használja őket.

Az más kérdés, hogy az egész digitális ipar egy nagy üzlet, és a célja, hogy megvegyék a cselekedeteink, és minél többet használjuk

– emelte ki.

Az intézeten belüli kutatócsoport (Török Bernát, Szikora Tamás, Rab Árpád) fő kutatási területe, hogy mire nyújt megoldást a digitális kultúra, és milyen árat fizetünk érte. Pozitívumai között van, hogy oldhatja a magányt, a társadalmi elszigetelődést, könnyebbé teszi a munkát, a közlekedést. Persze az előnyök mögött léteznek kockázatok is. A közösségi média összekapcsol ismerőseinkkel, szeretteinkkel, a minket érdeklő témákkal, de fokozhatja az önbizalomhiányt. Az útvonaltervező megszünteti az elveszettség érzését, hatalmas nyugalmat ad az utazási idő és körülmények előrejelzésével, de növelheti a balesetek számát is, ha nem figyelünk 100 százalékosan a vezetésre.

A digitális kultúra biológiailag is megváltoztatott minket: türelmetlenebbek vagyunk, mégis órákig ülünk egy helyben, egyre ütősebb élményeket keresünk. Ráadásul nincs már tiszta időnk, a technológia mindenbe befurakszik, legyen szó akár szórakozásról, akár családról, utazásról, munkáról. Rab szerint az internet a jövőben még nagyobb, még gyökeresebb hatással lesz az életünkre, jön a mesterséges intelligencia kora, ezért mindenképp tudatosabban kellene használnunk az okoseszközöket.

Internetbetegségek

Az Index megkereste Zacher Gábor toxikológust is, a hatvani kórház főorvosát, mit gondol az NKE kutatásáról és a mobilfüggőségről. A doktor úr elmondta, hogy 7 millió magyar használja a Facebookot, noha a netfüggőség ugyanolyan, mint a drogdependencia vagy az alkoholizmus. És ugyan elvitathatatlan pozitívumai vannak az internetnek, az okostelefonnak, ő is hangsúlyozza, hogy használatukat fontos keretek közé szorítani. Akár felnőttről, akár gyerekről van szó, fel kell állítani a korlátokat, amiket nem szabad túllépni.

Ha egy órát lóghat a gyerek a gépen, akkor ne legyen öt perccel sem több, akkor sem, ha nyerő szériában van. Ha megszokja, felnőttkorában is jobban tudja kezelni

– mutatott rá Zacher. A 30-39 évesek függéséről a toxikológus elmondta, hogy nem véletlenül előzik meg a gyerekeket, hiszen azok a nap nagy részét iskolában töltik, a felnőttek viszont akár egész nap vizslathatják a telefont. Este viszont a gyerekek is behozzák a lemaradást. Angol és amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy a fiatalok 80 százaléka elalvás előtt közvetlenül használja a mobilt, ami álmatlansághoz és zaklatottsághoz vezet a közösségi médián látott reakciók és hírek miatt. Zacher kiemelte, hogy a telefon- és netfüggőség további betegségeket vonhat maga után: vásárlásfüggést, depressziót. Sőt, a Facebook-dependencia mára külön nevet kapott a kutatóktól, ez a FAD, a Facebook Addiction Disorder.

„A barátok az online világban vannak, ahol már avatárjaid is lehetnek, a szülő viszont továbbra sem tudja, kivel beszél a gyerek, kivel van kapcsolatban” – emelte ki a toxikológus. A közösségi média, a lájkok, a diszlájkok ráadásul fokozzák a rivalizációt: az egyébként is szorongó gyerekekre egyértelműen és kimutathatóan negatív hatással van a versengés, ami önbizalomhiányhoz vezet. Ez súlyosabb esetekben evészavarba és depresszióba torkollhat.

Ott a cyberbullying is, a netes zaklatás: a gyerekek online dolgai örökre megmaradnak, egy rossz pillanatban elkapott fénykép évekre tönkreteheti a gyerek életét

– mondta a toxikológus, aki Rab Árpádhoz hasonlóan kiemelte, hogy az internet hihetetlenül hasznos például kutatás, kapcsolattartás szempontjából, csak fontos, hogy ne billenjen át függőségbe. Ugyanúgy, ahogy az alkohol sem rossz kis mennyiségben, de kell a korlát. Szerinte erre kellene megtanítani a gyerekeket is, akár az oktatás keretei között.

Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közreműködésével jött létre.

(Borítókép: Annette Riedl / picture alliance / Getty Images)