Megnéztük, mit tud az LG közel másfél milliós csodamonitorja

Amikor lehetőségünk nyílt hosszú távon is tesztelni az LG egyik legújabb monitorját, egyszerűen nem tudtunk nemet mondani az ajánlatra, hiszen – mint ahogyan írtuk – a 32EP950-ben minden megvan ahhoz, hogy a jelenleg elérhető egyik legjobb monitor legyen – tartalomgyártók és gamerek számára is egyaránt. Huzamosabb tesztelés után azonban rájöttünk, hogy ha egy termék mindenkinek meg akar felelni, akkor legalább egy olyan réteg biztosan lesz, akiknek elvárásait nem tudja majd teljesíteni.

A műanyagnál azért többet vártunk

A közel másfél milliós árhoz képest a kijelző csomagolása meglehetősen átlagosnak mondható, a későbbi összeszerelés szempontjából azonban egy okos és kreatív megoldást kapunk. A kartondobozt kibontva először a külön pakkba csomagolt kábelekkel (USB-A–USB-B, USB-C, Display Port, HDMI) és kiegészítőkkel (pl. tápegység) találjuk szemben magunkat, majd a poliészter védőréteget leemelve egyből elénk is tárul a képernyőjére fordított 32 hüvelykes monstrum.

Amennyiben a monitort a hozzá készített talppal, és nem VESA-foglalattal szeretnénk használni, az összeszereléshez még csak csavarhúzóra sem lesz szükségünk. A dobozból elég csak kivennünk a félkörívű talapzatot, majd azt egy határozott mozdulattal a monitor hátán tátongó foglalatba kattintani – ezzel együtt pedig kiemelni, és akár végleges, akár ideiglenes helyére helyezni a készüléket. Jobban szemügyre véve a 32EP950-et egyből feltűnhet, hogy míg a talp fémből készült, addig maga a monitor és a kijelző kerete már műanyag, mely hátránynak túlzottan nem mondható, hiszen nem az az eszköz lesz, amit naponta fogunk pakolgatni, a prémiumérzethez azonban mindenképp hozzátett volna a kicsit jobb minőségű anyaghasználat.

A monitoron egyébként egyetlen gombot találunk, mely alul, az LG-logó alatt bújik meg. Kikapcsolt állapotban ezzel ébreszthetjük fel a kijelzőt, míg bekapcsolt állapotban az LG-termékeknél már megszokott gyorsmenüt hívhatjuk elő. A csatlakozókat a kijelző hátoldalán találjuk, melyek a következők: egy darab USB-C, három darab USB-A, egy darab HDMI, két darab DisplayPort, egy jackcsatlakozó, valamint egy, az áramellátásért felelő port.

Már majdnem tökéletes

Mindenesetre ideális környezetben a monitornak nem a káváit, hanem a kijelzőjét fogjuk figyelni, annak karakterisztikái pedig hamar segítenek elfelejteni a kezdeti elégedetlenségeket. A 10 bites, 3840×2160 képpontos panel szinte végtelen betekintési szögekkel rendelkezik, nem találtunk olyan pozíciót, melyben a kontraszt vagy a színek torzultak volna. A kép tűéles, a színek pedig teljesen homogén módon jelennek meg a 80 centiméteres képátlóval rendelkező kijelző teljes területén – sem a széleken, sem a sarkokon nem látható a legkisebb elszíneződés nyoma sem.

A panel felülete matt, mely véleményünk szerint egyszerre áldás és átok: a fény ugyan direkt módon nem tükröződik vissza a kijelzőről, a tompításnak köszönhetően azonban a legkisebb fénypontból is egy jóval méretesebb, halvány folt köszön vissza, mely egyesek számára még zavaróbb is lehet, mint egy fényes felület, de ez abszolút az egyéni preferenciákon múlik. Egy biztos, pontosan úgy, mint a többi kijelzőt, a 32EP950-et is érdemes a direkt fényforrásoknak háttal elhelyezni.

Mint arról már korábban is írtunk, színpontosság tekintetében az LG abszolút az élen jár, ez pedig nemcsak tévéikben, hanem monitorjaikban is tökéletesen megmutatkozik. A kijelző a DCI-P3 és az Adobe RGB-színskálák 99 százalékát fedi le, a színek markánsak, élőek – egyszóval gyönyörűek, anélkül, hogy túlszaturáltak lennének. A kontrasztarány 1:1 000 000-hoz, melyre szintén nem lehet panasz, a fekete tényleg fekete, HDR-tartalmak fogyasztásakor (pl. filmnézéskor) azonban néha megérződik, hogy a maximális fehérfényerő csak 250 nit – ilyenkor érdemes a szobát teljesen besötétíteni. A beállítások között egyébként nyolc darab előre meghatározott színprofil közül válogathatunk, melyek közül kettő a HDR-t is támogatja, de ha kalandosabb kedvünkben vagyunk, magunk is személyre szabhatjuk a beállításokat a Custom opciót kiválasztva. És ha már a beállításokról van szó: túlságosan nem mérvadó, de a menü nem támogatja a magyar nyelvet.

Hajlékony csoda

Túlzásokkal élve a kijelző lelke egyébként abszolút a talapzat, és az annak tetején megbúvó, gömb alakú, ergonomikus csoda, melynek köszönhetően olyan pozícióba állítjuk a monitort, amilyenbe csak szeretnénk. Szó szerint egy ujjal tudunk állítani a magasságon, de természetesen a dőlésszöget is testre szabhatjuk – ha pedig úgy tartja kedvünk, álló helyzetben is minden probléma nélkül használhatjuk a készüléket.

Nem játékszer

Ha a képernyők előtt töltött idejének nagy részét egyébként a videójátékok teszik ki, fájó szívvel ugyan, de azt kell mondanunk, hogy nem ezt a monitort keresi. Félreértés ne essék, az OLED-technológiának és a mindösszesen 1 ms-os válaszidőnek köszönhetően a legtöbb játék brutálisan mutat a kijelzőn, egy PlayStation 5 vagy egy Xbox Series X például minden porcikáját ki tudja használni annak. A PC-gamerek azonban ennél sokkal jobb ajánlatokat is találhatnak, melyeknél lehet, hogy fel kell hagyni az OLED-panel nyújtotta előnyökkel, a magasabb képfrissítés és a kedvezőbb ár azonban mindenképp a javukra szól.

Az UltraFine Display OLED Pro tehát, ahogyan a neve is mutatja, a professzionális felhasználók számára lesz a legideálisabb választás, akik idejük nagy részében grafikus munkát végeznek, képeket szerkesztenek, esetleg videót vágnak – szabadidejükben pedig néhanapján megnéznek egy-egy filmet is. A monitor adottságaiból kiindulva minden szempontból elégedettnek kell lenniük, az LG készüléke ugyanis a csúcskategóriát nyújtja, a 4000 dolláros, azaz közel másfél milliós ajánlott fogyasztói áron azonban van mit emészteni.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)