Elárulták titkaikat a Notre-Dame titokzatos szarkofágjai

Az elsőben egy főpap maradványait találták meg, aki 1710-ben halt meg, a szakértők szerint ülő életmódot folytató élet után. A másodikban eltemetett embert még nem sikerült azonosítani − és talán soha nem is sikerül −, de úgy vélik, hogy egy fiatal, gazdag és kiváltságos nemes lehetett, aki akár a 14. században is élhetett − írta meg a The Guardian. 

A sírokat a 2019. áprilisi tűzvészben megrongálódott székesegyház szívében lévő kereszthajó padlója alatt eltemetett szobrok és a székesegyház eredeti, 13. századi bástyájának töredékei között fedezték fel.

A temetkezési helyeket figyelemre méltó tudományos leletnek minősítették, és egy megelőző ásatást követően találták meg a padló alatt, ahol nehéz állványzatot állítanak fel a székesegyház új tornyának felállításához.

Míg a legtöbb kincset alig 20 centiméterrel a székesegyház padlója alatt fedezték fel, egy test alakú ólomszarkofágot egy méter mélyen temettek el.

Miután a toulouse-i szakemberek felnyitották, kiderült, hogy egy valószínűleg 30-as éveiben járó férfi maradványait tartalmazza, akit a kutatók „Le Cavalier”-nek neveztek el, mivel medencecsontjai arra utalnak, hogy tapasztalt lovas volt.

A testek rossz állapotban maradtak fenn

A koporsón, amelyet a test alakja szerint formáztak, nem volt névtábla, és a fej körüli ólmon lévő lyukak azt jelentették, hogy a maradványok ki voltak téve a levegő hatásának és a súlyos pusztulásnak.

A tudósok továbbra is vizsgálják a koporsóban talált ruhadarabokat és növényi anyagokat, és azt mondják, hogy a testet bebalzsamozták − ami ritka gyakorlat volt a középkorban −, és úgy tűnik, hogy virágkoszorúval a fején temették el.

A második ólomszarkofágon, amely szintén ki volt téve a levegő és a Szajna 1910-es áradása miatt beszivárgó víz hatásának, egy rézplakett megerősítette, hogy Antoine de la Porte, a Notre-Dame-székesegyház kanonokjának maradványait tartalmazza, aki 1710 karácsony estéjén, 83 éves korában halt meg.

Eric Crubézy, a Toulouse III Egyetem biológiaiantropológia-professzora, aki felügyelte a koporsók felnyitását, elmondta, hogy a két férfi egyértelműen fontos volt a maga korában, hogy ilyen tekintélyes sírba temették őket a székesegyház szívében.

Az ismeretlen lovag a halála idején az elit tagja lehetett, ha a nagy kereszt lábánál temették el az azóta lerombolt bástyán, a kórus és a templomhajó közötti díszes válaszfalon, amely a papságot és a kórust választotta el a gyülekezettől. A franciaországi katolikus templomokból a 16. és 17. századi ellenreformáció idején a legtöbb bástyaburkolatot eltávolították.

A fiatalember krónikus betegségben szenvedett, amely a halála idejére elpusztította a fogai nagy részét − mondta Crubézy az újságíróknak. A halott arisztokratának a koponyája is deformálódott, amit az okozott, hogy csecsemőként fejdíszt vagy fejpántot viselt.

(Borítókép: Lionel Bonaventure / AFP)