Lehidaltunk az Apple új laptopjától
További Tech-Tudomány cikkek
- Az Instagram ezentúl jelentősen megkönnyítheti az életünket
- Hatalmasat bakizott az Apple Intelligence, azt állította, Luigi Mangione lelőtte magát
- Egy eddig még nem látott Androidot fejlesztett a Google, azt is tudni már, min futhat majd
- Felfedezték a gekkók hatodik érzékét
- Olyan új funkciót kapott az Amazon Prime Video, amit az összes streamingplatform irigyel
Akárcsak korábban, a készülékek ezúttal is méretes hófehér papírdobozban érkeztek, melyben az ominózus laptopot, a kötelező papírmunkát, egy Apple-matricát és egy 96 wattos USB-C hálózati adaptert találtunk, melyhez természetesen járt egy szövetborítású MagSafe-kábel is a töltéshez. Apró, ám annál nagyobb örömmel látott újítás, hogy a kábel ezúttal már a laptop mindkét színéhez passzol – a 2021-es modellekhez az Apple ugyanis csak ezüstszínű MagSafe-kábelt gyártott, mely elütött az asztroszürke laptopok borításának színétől.
Mint azt korábbi cikkünkben is említettük, a külső teljesen változatlan maradt, ha nem kezdünk el a macOS-ben arról kutakodni, hogy épp milyen chip is ketyeg a gépekben, egyszerűen megkülönböztethetetlenek egymástól. A 14 hüvelykes, 3024 × 1964 pixel felbontású, 120 hertzes képfrissítésre képes, ProMotion-technológiával ellátott, mini-LED-technológiát használó Liquid Retina XDR kijelzőbe továbbra is belóg az a bizonyos notch,
jelenléte azonban továbbra sem zavaró, a hasznos kijelzőterület ugyanis ottlétének ellenére is nőtt a 2020-as vagy a korábbi MacBookokéval összevetve.
Az, mondjuk, remek fejlesztés lett volna, ha az Apple implementálja a területbe a FaceID nevezetű biometrikus arcazonosítási technológiáját, erről azonban idén is le kell mondanunk – a TrueDepth-kamerarendszer helyett csak egy Full HD felbontású webkamerát kapunk. A kijelző maximálisan 1600 nites fényerejére egyébként még kültéri használatnál sem lehet panasz, a mini-LED-panelnek köszönhetően azonban a kijelző szélein továbbra is észrevehető egy enyhén sötétebb sáv. A betekintési szögek, a színhűség és a kontraszt ettől függetlenül szinte tökéletes, de ezt ebben az árkategóriában el is várjuk az Apple-től.
Változás a beépített hat hangszórós hifihangrendszerben sem történt, amire nem is feltétlenül volt szükség, a 2021-es MacBook Prókhoz hasonlóan ugyanis az idei modellek is önálló hangszórókat megszégyenítő módon szólnak. Újdonság viszont, hogy a HDMI-port ezúttal már 2.1-es szabványú – nem értjük, hogy az előző modell miért nem ezzel volt szerelve –, mindenesetre az új port már támogatja a 8K@60hz-es és a 4K@120hz-es videókimenetet is.
Saját magával versenyez
Olyan kihívókat, amelyek egyszerre múlták volna felül teljesítményben, akkumulátoridőben, összeszerelési minőségben, anyaghasználatban, hordozhatóságban, szoftveres funkciókban és árban, még a 2021-es MacBook Prók sem találtak, így az új generáció jóformán csak az elődeivel tud versenyezni. Az Apple szerint a második generációs, 5 nanométeres eljárással készülő M2 Pro és M2 Max chipek esetében 20 százalékos teljesítményjavulást értek el a processzor, míg 30 százalékos gyorsulást a grafikus egység területén – nálunk a 14 hüvelykes, M2 Max chippel szerelt modell járt, mely egy 12 magos processzorral, egy 30 magos grafikus egységgel, 32 gigabyte memóriával és egy terabyte tárhellyel rendelkezett.
Ez egyébként az M2 Max chip esetében a belépőszint, felár ellenében akár 38 magos grafikus egységgel, 96 gigabyte memóriával és 8 terabyte-os háttértárral is kérhetjük a 14 vagy 16 hüvelykes kijelzővel szerelt gépeket.
Ahogy az várható volt, az új chip még a legprofesszionálisabb felhasználókat sem hagyja cserben, a Geekbench 5 nevezetű benchmarkprogram 2042 pontra értékelte a processzor egymagos teljesítményét – ami az egyik legmagasabb valaha –, míg a többmagos esetében 15 266 pontot kaptunk. Összehasonlítva az M1 Max chippel, az előrelépés valóban 20 százalék körüli, az Apple 2021-es SoC-je 1800 és 12 800 körüli pontokat ért el a korábban felsorolt kategóriákban.
Grafikus munkákra, kép- és videószerkesztésre, 3D-s tervezésre az új MacBook Pro továbbra is a legjobb választás a piacon, a tesztidőszak alatt nem nagyon találtam olyan feladatot, amivel igazán megizzaszthattam volna az Apple új gépét – igaz, újságíróként inkább az átlag-, mintsem a profi felhasználók közé tartozom. Ennek ellenére van némi tapasztalatom a képszerkesztés és a videóvágás területén, a helyzet azonban az, hogy a Photoshop, a Lightroom és a Final Cut Pro egyidejű futtatása sem okozott különösebb problémát a gépnek, csupán a harmadik program megnyitása után kezdtek el a ventilátorok magasabb – azaz már enyhén hallható – sebességre kapcsolni, az új MacBook Prók ugyanis az esetek többségében teljesen hangtalanul üzemelnek.
Az igazi csoda azonban nem az, hogy erre mind képesek az új laptopok, hanem az, hogy mindezt akár akkumulátorról üzemelve, teljesítményvesztés nélkül is meglépik – használattól függően akár 18 órán át egyetlen töltéssel.
Nem játékszer, vagy mégis?
Az új chip teljesítményét látva persze egyből felmerül az ember fejében, hogy mennyire alkalmas az új gép egy-egy játék futtatására, melyre meglepő módon maga az Apple is egyre nagyobb hangsúlyt fektet – például a macOS Venturában bemutatkozó Metal 3-as architektúra bevezetésével. Ugyan a nyers erő már megvan, sajnos a játékok többsége még továbbra sincs optimalizálva az Apple operációs rendszerére és saját fejlesztésű chipjeire, így itt-ott akadhatnak gondjaink,
a macOS egyértelműen nem lesz a következő 1-2 évben a gamerek fellegvára, ennek ellenére meglepő számokkal találhatjuk szembe magunkat.
A Shadow of the Tomb Raider című játékból például simán kipréselhetünk magas beállítások és Full HD felbontás mellett akár 100 körüli FPS-t is. Ezek mellett az olyan, erőforrás-igényesebb szimulációs játékok, mint például a Cities: Skylines és a Two Point Campus, remekül futottak a gépen, előbbi esetében egy több mint százezer lakossal rendelkező város szimulálása közben sem esett 60 alá a másodpercenkénti képkockák száma a legmagasabb grafikai beállítások és a Full HD felbontás használata mellett.
Játékok nélkül azonban nehéz játszani, és ezt az Apple is tudja. Ennek köszönhető többek között az is, hogy már több stúdióval is együttműködnek, hogy a lehető legtöbb játékukat optimalizálják macOS-re, a Capcom kasszasikere, a Resident Evil Village például már az App Store-ban is elérhető, de hamarosan a Hello Games alkotása, a No Man’s Sky is natív macOS-es verziót kap.
Összegezve
A 2023-as 14 és 16 hüvelykes MacBook Prók fantasztikus gépek lettek, melyeknek jóformán egyetlen hátrányuk van – az áruk. Az M2 Pro chippel szerelt alapmodellhez 990 ezer forintért tudunk hozzájutni, ami 110 ezerrel több, mint a 2021 őszén debütáló, M1 Pro chipes alapmodell. A nálunk is megforduló, M2 Max chipes változat 1 millió 549 ezer forintba fáj, minimum ennyit kell kipengetni azért, hogy valaki az Apple legnagyobb teljesítményű SoC-jéhez hozzáférjen.
A minden hájjal megkent, 16 hüvelykes kijelzővel, 12 magos processzorral, 38 magos grafikus egységgel, 96 gigabyte memóriával és 8 terabyte tárhellyel szerelt MacBook Próért 3 millió 250 ezer forintot kell fizetnünk,
ami egyszerűen nem éri meg, csak az igazán professzionális felhasználóknak – szó szerint azoknak, akik számára a gép egy munkaeszköz is egyben. Az átlagembereknek tökéletes választás lehet az M2-es chippel szerelt MacBook Air is, mely gyakorlatilag az új generációs MacBook Prók könnyebb, keskenyebb és hozzáférhetőbb árú változata. Amennyiben M1 Pro vagy M1 Max chipes MacBookot használ, szintén nem érdemes a váltáson gondolkodnia, belátásunk szerint egyedül csak M1 Pro chipről érdemes M2 Maxra váltani, amennyiben tényleg kiemelkedő teljesítményre van szüksége.
Ennek fényében az új, M2 Pro és M2 max chipes MacBook Pro legfőképp azok számára lehet kiváló választás, akik eddig windowsos számítógépet vagy Intel-alapú MacBookokat használtak – ők garantáltan lehidalnak a teljesítménynövekedéstől.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)