Az idő urai ma a techmogulok

Ha filozofikusan közelítjük meg az idő kérdését (és lehet-e máshogy?), megállapíthatjuk, hogy valami vagy valakik mindig uralmuk alá hajtották. Régen a szükségletek kielégítése ritmizálta az időt, a vadászat, halászat, favágás, később bejött a munka és szervezett, gyári-vállalati beosztása. De mielőtt felsóhajtanánk, hogy „ah, ma is csak a munka, a munka”, gondolkodjunk el, mit csinálunk, ha nincs munka és például szabadságon vagyunk: a telefonunkat, notebookunkat nézzük akkor is, és csak csodálkozunk, hogy mindig a preferenciáinknak megfelelő hírek és reklámok ugranak fel. Persze rájuk kattintunk, és máris folyik el az a drága vakációs időnk is.

A techurak világa

Manapság a technológia és ezen belül is a techmogulok uralják időnket. Yanis Varoufakis közgazdász, aki Görögország pénzügyminisztere is volt 2015-ben, fogyasztási szokásainkat kutatta és megállapította, hogy ezek annyira megváltoztak az új technológiák elterjedésével, hogy az évtizedekig működő kapitalizmus kifújt. Az egyik ilyen forradalmi technológia a felhő, ami képek, zenék vagy bármilyen dokumentum raktározására képes adattároló, de a táblázatszerkesztés is a felhőben zajlik, ha nem a gépünkön indítunk el egy szoftvert, hanem például a Google Táblázatokban. Az androidos telefonunk címlistája és a benne tárolt telefonszámok sem közvetlenül a mobilon vannak, hanem a Google szerverein, tehát a felhőben. 

Varoufakis Technofeudalism: What Killed Capitalism című könyvében azt fejtegeti, a felhőtechnológia okolható a hagyományos piac megszűnéséért. 

A feudalizmus, ami a középkori Európa társadalmaira jellemző rendszer volt, a parasztok vagy jobbágyok földművelő munkájára épült, akik az urak földjén dolgoztak. Varoufakis szerint ehhez hasonlóan most mi szolgáljuk ki a technagyurakat, mint a Meta, az Amazon, a Google vagy az Apple, csak nem munkánkkal, hanem adataink átadásával. Azt hisszük, még megvannak saját preferenciáink, de a felhő állítja őket elő.

Varoufakis állítja, a piac már nem egyirányú a minket célzó reklámokkal, mint a régi szép időkben, amikor bemutattak nekünk, passzív szemlélőknek egy terméket, és mi megvettük, mert felcsigázták az érdeklődésünket. Most már böngészéseink, görgetéseink jeleznek a hirdetőknek, így váltunk „felhőjobbágyokká”, akik adattermelőként óriási hasznot hajtanak digitális uraiknak. Kettős visszacsatolási folyamat (ember és gép között oda-vissza kapcsolódás) eredménye, amikor olyan ajánlásokat kapunk különféle gyártóktól, (zene/film)szolgáltatóktól, márkáktól, amik épp betalálnak érdeklődési körünkbe, ízlésünkbe.

Kolbászból algoritmus?

Az analóg piac lassan, de biztosan ki is szorul az életünkből, hiszen ha akarunk valamit, a géppel való interakció eredményeként vásárolunk, és így nem is kell márkakereskedőhöz vagy boltba menni, kattintunk és kiszállítják. De ha azt gondolnánk, az online kereskedelmi placcok igazi piacok, tévedünk. Az Amazon nem piactér, mert hiába is vannak eladók és vevők, az egészet az algoritmus irányítja, így kimarad belőle a piacok klasszikus működése – nézelődsz, random vásárolsz. Míg a hagyományos piacokon nem sok veszély leselkedik ránk, maximum egy rúd kolbásszal többet számolnak fel, az online piacterek onnantól, hogy elfogadjuk felhasználási feltételeiket, alakítják vágyainkat, ez viszont már nem veszélytelen. Az algoritmusok szabják meg interakcióinkat, kommunikációnkat, amik a demokrácia szövetét is megtépázzák.

Varoufakis meggyőződése, hogy tartós pénzügyi válságban vagyunk, mert a kormányok és a bankok nem értik, hogy a felhő és a technológia működése nem termelésközpontú, hanem elsősorban a viselkedésünket akarja módosítani. Ahogy a görög közgazdász mondja:

Ez a tőke új formája és a viselkedésmódosítás mesterséges eszköze.

Gwilym David Blunt, az ausztrál Etikai Központ munkatársa szerint a politikai döntéshozóknak többet kell tenniük azért, hogy a techmilliárdosokat, például Jeff Bezost, Elon Muskot és Mark Zuckerberget felelősségre vonják. Blunt felhívja a figyelmet arra, hogy ezek a nagyágyúk szabad gondolkodó és liberális hírében állnak, noha keményen tekintélyelvűek és nem is érdekli őket a többi ember szabadsága, sőt, igazából csak a saját szabadságukon és korlátlanságukon dolgoznak. Mindenek felett állónak tekintik magukat.

Blunt szerint az a baj, hogy társadalmunk már függ a felhőtechnológiától, így aztán az ezt kifejlesztő, alkalmazó milliárdosok valóban uralkodnak felettünk, és mi minden egyes kattintásunkkal csak megerősítjük bennük, hogy zsenik és joguk van adatainkhoz, privát információinkhoz.

Cenzúrázott liberalizmus

Jó példa erre Elon Musk és a Twitter. A techmogul azt ígérte, mikor a Twittert X-re változtatta, hogy a működés is jó irányba változik majd: több munkaerő, biztonságosabb platform, ideológiai szabadság. Ehhez képest elbocsájtotta a dolgozók majdnem 80 százalékát, és elkezdődtek a visszaélések is, mert a 8 dolláros előfizetést nem szisztematikusan vezette be. De Musk ambícióit és saját tejhatalmú önképét tükrözi az is, hogy a Twitteren meghirdetett teljes szólásszabadságból az X-en korlátozott véleménynyilvánítás lett és sokszor épp önérdekből cenzúrázott a rendszer. Ilyen volt például, mikor letiltotta a magánrepülőgépe mozgását követő @ElonJet fiókot, és azokat az újságírókat is kitette a platformról, akik erről hírt adtak. Az @ElonJet fiók csak akkor működhetett tovább, ha csak késleltetve teszi közzé Musk magánrepülőjének adatait. Az X kitűnő példája annak, hogyan tudja befolyásolni a legszélesebb közvéleményt, a közbeszédet és a demokráciát egy maroknyi ember egy techúr szolgálatában.

Az ideális megoldás társadalmi ellenőrzés lehetne az algoritmusok felett, ami lefektethetné az adatbirtoklási irányelveket és a demokratikus társadalom megszerezhetné az algoritmusok irányítását a közjó érdekében.