Zombinövényt találtak Panamában

Halott levelei segítségével jut tápanyaghoz a panamai őserdőkben honos páfrányfaj, a Cyathea rojasiana. A növény különleges túlélési taktikáját az Illinoisi Egyetem botanikaprofesszora, James Dalling és kollégái véletlenül fedezték fel.

A páfrány levelei elöregedve lehajlanak és elszáradnak, de a pusztulás itt nem a vég, ugyanis váratlan dolog történik: a talajra hajló levelek végén gyökérkezdemények fejlődnek. A levelek ereiként működő edénynyalábokban ekkor megfordult az áramlás: eddig a levelekbe szállították a vizet, most gyökerekként a növényhez továbbították a felszívott vizet és nitrogént.

A lehajló levelek csak komposztálódó szerves hulladéknak tűntek, különleges funkciójuk így kerülhette el a tudósok figyelmét. A növények gyökerei egyébként is nagyon rámenősek ezen a környéken, más növények törzsére is rátekerednek, Dalling eleinte azt gondolta, hogy egy másik növény gyökerét látja.

Hé, Carl!

Az önmagát újrahasznosító stratégia teljesen egyedi, és minden jel szerint földtörténeti múltra tekint vissza.

A serlegpáfrányok nemzetségébe tartozó, fa méretűvé cseperedő növény a földet a dinoszauruszok idején uraló ősi páfrányok ma is élő faja. Hétköznapi fogalmaink szerint nem is fa, nincs fás törzse vagy ágai. Dús levélcsokrokból áll, a levelek növesztése azonban nagyon sok energiát és tápanyagot igényel. Ezek a páfrányok ezért nagyon lassan nőnek, és legfeljebb két méter magasságot érnek el. A környezet kihívásaival csak újító módszerekkel küzdhettek meg.

Nagyon meglepődtem, le is döbbentem! A hely, ahol nőnek, nagyon nedves és terméketlen. Ez egy régi vulkáni hamuréteg, kvarcban gazdag nagy mélységig, és nagyon kevés ásványi tápanyagot tartalmaz

– mutatott rá Dalling professzor.

A zombipáfrány tehát nem véletlenül él ott, ahol felfedezték. Az Észak- és Dél-Amerikát összekötő panamai földnyelv helyén szigetvilág húzódott 7 millió évvel ezelőttig, amit vulkáni tevékenység változtatott szárazfölddé. A hamuból létrejött talaj itt néhol olyan, mint a tengerparti homok. Az itt élő növényzet összetétele teljesen más, mint a helyi nemzeti park szomszédos őserdeiben, amik az amerikai szakemberek eredeti kutatási célpontjai voltak.

Dalling jelenleg azt vizsgálja, hogy más páfrányok is képesek-e leveleik gyökerekké alakítására, és hogy mi történik az elhalt szövetekkel, amikor a levél funkciója átrendeződik. Az is érdekes kérdés, hogy mi történik a gyökerekkel szimbiózisban élő gombákkal, amelyeknek kulcsszerepük van az ásványi anyagok hasznosításában. A jó hír, hogy a páfrány nem vonszolja magát hörögve (vagy legalábbis nem az emberi időérzékelés dimenziójában), és nem fogyaszt agyat.

(IFL Science, New Atlas, Newsweek)